Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 7. szám - A lopás minősitése, büntetése és inditványi esetei. Adalék a Btk. revisiójához

TÖRVÉN YELŐKÉSZITÉS. 56, dolognak értéke. Az értékkel egyenes arányban emelkedik a közvetlen kár, s ennek megfelelően a bűntettnek természeti súlya is. Helyesen jegyzi meg Carrara, hogy a gondolat, a mely szerint a lopott érték egyenes arányban áll a lopás súlyával, ösztönszerű intuition alapszik. A nagy és a kis-lopás, a furtum magnum és furtum parvum közti különbség a dolog természetén alapszik. Az érték-elmélettől való eltérés tehát indokoltnak nem mutatkozik., Kérdés támadhatna, vajon az értékelméletnek hazai törvényünkben elfogadott alapja helyett, a mely összegszerűen meghatározott értékhez köti a büntetési tételt, nem helyesebb-e az olasz Btk. módszere, a mely az összegszerű meghatározás mellőzésével aj igen, nagy; b) csekély; c) igen csekély érték között tesz különbséget, s feljogosítja a birót, hogy az első esetben a büntetést felével súlyosbíthassa, a második esetben felére, a harmadik esetben V, ad részére mérsékelhesse. Kétségtelenül némi viszásság van abban, hogy egy fillér különbség döntsön az alkalmazandó büntetési tétel fölött, s kétségtelen az is, hogy az érték számszerű meghatározása esetében az alkalmazandó büntetési tétel véletlen esélyektől van függővé téve. Tekintettel mégis arra, hogy a határozatlan értékmeghatározás másnemű inconvenientiákkal kapcsolatos; hogy ennek a rendszeres elfogadása a vagyon elleni büntettek büntetési tételeinek teljes revisióját tenné szükségessé, s hogy a gyakorlatban ebben az irányban módosítás szüksége fel nem merült: a felvetett kérdésre tagadólag válaszolok. Alapos kifogást kell azonban emelni a miatt, hogy a törvény az 50 frton tul az értéket további tekintetbe nem vette. Az 50 frtos lopás a külön tekintetet érdemlő furtum magnum fogalmának meg nem felel; és habár kétségtelen, hogy valamint közelről tekintve a kisebb tárgyak szabad szemmel is tisztán kivehetők, míg a távolság emelkedésével a nagy tárgyak is eltűnnek látkörünkből s többé nem láthatók: a büntetésnél is ennek megfelelő jelenséggel találkozunk, — hogy miként Carrara helyesen kiemeli, bizonyos pontnál a bűntett eléri azt a fokot, a melyen az erélyes megtorlás szükségessé válik, az azon fokon tul fekvő további különbségeket pedig a törvényhozó nem veheti tekintetbe, különben túlzásokba esik: kétségtelen, hogy sem az 50 frt nem jelenti azt az értéket, a melyen tul az érték nem mérlegelhető, sem az öt évi szabadságvesztésbüntetés nem lehet a lopás büntetésének az igazság és szükség szempontjából áthághatatlan maximuma. Sőt épen ennek ellenkezője bizonyos. Az t. i., hogy a valóban nagy lopás viszonylagos büntetlenségben részesül. Ennek a gyakorlatilag is érzett hiánynak orvoslására szolgálna az a rendelkezés, a melynek értelmében: «Az érték alapján büntettet képező lopás büntetése felével emelhető, ha a lopott dolog értéke 1000 frtot meghalad. Ha pedig a lopott dolog értéke 1000 frtot meghalad s egyúttal a Btk. 336., 337. és 338. §-aiban meghatározott minősítő körülményeknek valamelyike is fennforog, a büntetés 10 évig terjedhető börtön, illetve fegyház, a szerint a mint a minősítő körülményre tekintettel a lopás börtönnel vagy fegyházzal büntetendő». Tehát p. o., ha a lopott tárgy értéke icoo frtot meghalad, a lopás a 3 36.