Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 7. szám - Közérdekű pályázatok

MAGVAR JOGÁSZEGYLET. tárgyakat — római jog, egyházjog, jogbölcselet — kiküszöbölje stb. Az egyetemen mindent lehessen tanulni ; azért az állam még mindig megszabhatja, hogy a minősítés megszerezhetése végett mit kelljen tanulni. S föltétlen igazat kell mindezekben adnunk Schivar^ Gustfáv-nak, a ki ez igazságokat erősen kiélezve, de annál hatásosabban állította előtérbe a vita során. Ha igaza is van abban Kováls G/w/á-nak, hogy az állami érdek szempontjából is nem a vizsgáztatáson, hanem az oktatáson van a kérdés súlypontja, jelesül abból a szempontból, hogy az oklalás feladata, szaturálni a leendő tisztviselőt az igazságnak, a jognak amaz intensiv szeretetével, a melyen a jogállam eszméje egyedül nyugodhatik : mindazáltal a positiv ismeretek megszerzésére az egyetemi előadások soha sem lesznek elegendők, és jó kézikönyvek mindig czélravezetőbbek ; tehát a megkövetelt ismeretek fokára nézve nem az egyetemi előadások, hanem a leteendő vizsgák niveauja van döntő hatással. Az oktatásnak a főiskolai stádiumban nem kell szükségkép congruálnia a vizsgáztatással : az oktatás a legmagasabb tudományos igényeket kielégítheti, a vizsgáztatás a gyakorlati követelményeket tarthatja szem előtt; az oktatásra nézve az állam érdeke csak az lehet, hogy az minél tudományosabb, minél szélesebb látkörü, minél szabadabb és minél többoldalú legyen : a vizsgáztatásnál ennek daczára az lehet rá nézve irányadó, hogy a jelölt elsajátitotta-e azokat az ismereteket, a melyekre a practikus életben szüksége van. Legfogasabb a jogakadémiák kérdése. Az egyik oldalon nyomatékos figyelembevételt követel a történeti egyházak szerzett joga, a mult hagyományai, a létező jogakadémiák nehéz és évtizedes küzdelmei a létért ; a másik oldalon az a tagadhatatlan tény, hogy a jogakadémiák tudományos niveauja? átlag ki nem elégítő, sem a szoros értelemben vett tanítás, sem a tanárok tudományos működése szempontjából, s hogy utóbbi a tudományos segédeszközök absolut hiánya folytán csaknem lehetetlen is. Ennek az ellenkezőjéről sem dr. Móric\ Károly és Enyie\ky Gábor felszólalásai, sem dr. Jás^i Viktor különben kitűnő előadása sem tudtak bennünket meggyőzni. A dilemmát tetézik a practikus nehézségek, melyeknek foglalatja az : ujabb egyetemek felállítására nincs pénz ; a budapesti egyetem — azt mondák — tul van zsúfolva; a fölösleget tehát le kell vezetni a jogakadémiákba, ergo fejleszteni kell a jogakadémiákat;* de ha azokon minősitő vizsgát tenni nem lehet, a tanulók nem mennek oda; tehát fel kell ruházni a jogakadémiákat a vizsgáztatás jogával. Ámde — ez az érem másik oldala — a jogegyenlőség megkivánja, hogy e joguk ne csak a létező, hanem a jövőben keletkezendő jogakadémiáknak is meg legyen s akkor nyakunkon a veszedelem: a nemzetiségi jogakadémiák. A pro és contra felhangzott argumentumokban volt némi túlzás innen is, onnan is ; de nem lehet tagadni, hogy a reform főczéljával és a tényekkel jobban számol az a nézet, mely a felekezeti jogakadémiák ellen fordul. * Lásd azonban a dr. Székely Ferenc^ előadásából e sorok élén reprodukált adatokat.