Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 7. szám - Közérdekű pályázatok

KÖZÉRDEKŰ PÁLYÁZATOK. (vulgo: «megsemmisítését•) a biróra bizzuk-e, vagy valamely felügyeleti szervre -- teszem a közoktatásügyi miniszterre —, mely technikai kérdéssel itt közelebbről nem kivánok foglalkozni ; nemkülönben az is, hogy a megtámadást igen rövid (pl. 60 napos) határidőhöz kellene kötni, hogy ilyként a dij kitűzője a pályázat sikerének veszélyeztetése nélkül kiköthesse, hogy a dijat csak a megtámadási határidő békés letelte után adja ki, s hogy a döntés mielőbb megtámadhatatlanná váljék; valamint annak a részletezésébe sem bocsátkozom, hogy minő alaki hiányok azok, a melyek a verdict megbizhatóságát oly mértékben befolyásolják, hogy annak kötelező erejétől való megfosztása indokolt. Kérdés lehet az is, vajon egyáltalán taxative sorolandók-e fel ezek a «semmiségi okok», vagy a megsemmisítésre hivatott fórumra kell-e bizni annak megítélését, vajon forog-e fenn oly «lényeges alaki szabálysértés*), mely a megsemmisítésre alapos okot szolgáltat. Ha erre a bíróság lenne hivatva, ugy bátran ily értelemben lehetne a törvényt megszerkeszteni. Végül nem maradhatna megoldatlanul az a kérdés sem — ha a megtámadás fóruma a bíróság lenne —, hogy a per ki ellen indíttassák meg, s annak eredményes befejezése esetén a perköltség kit terheljen ? * A Tervezetnek az a kathegorikus parancsa azonban, hogy «bárki legyen is hivatva a dij odaítélésére, döntése megtámadhatatlan»: mindenesetre igen nagy mértékű enyhítésre szorul. S végül még egyet. Művészi körökben azt a rendelkezését a jognyilatkozat (994. §.), melyre a megtámadás szabályai kiterjeszthetők volnának; de még ha ez a dologi ügylet megtámadható lenne is, a mi esetünkben az tévedést nem foglalna magában, mert a dij kiadása a valóban meghozott verdict értelmében, tehát nem tévesen történt; végül még ha a dij kiadása tévesen történt volna és megtámadásnak tévedés czimén a fentiek daczára helye is lenne, kizárná azt a Tervezet 987. §-a, mely szerint a megtámadásra csak a tévedő ügyleti fél jogosult, tehát a dij kitűzője, de nem harmadik személy: a pályázó. * Nézetem szerint a per a dij kitűzője ellen volna intézendő, mert a pályabiróság a kitűzőnek a szerve, megbízottja, s a pályabírói döntés a kitűző amaz akaratkijelentésének az előföltétele, melylyel a dijat annak adja ki, a kit a pályabiróság kijelölt. A vesztes dijkitüzőt a perköltség ugyancsak azért terheli igazságosan, mert a megtámadott jogcselekmény az ő érdeksphaerájában keletkezett s annak veszélyét ő kénytelen viselni; fennmaradván számára a regressus a jurorok dolosus vagy culposus eljárása esetére. Jogállam. 7. f.