Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 1. szám - A biztosítási törvény-tervezet

_|2 DR. NEUMANN ÁRMIN törvényhozások példáját követve a díjtartalék elhelyezésénél nagyobb tért engedni a biztosítótársaságoknak és vájjon czélszerü-e, hogy a díjtartalék 50%-a minden körülmény között magyar állampapírokban helyezendő el. Nézetem szerint az állampapírokba való kényszerelhelyezés minimumát tetemesen le kellene szállítani. Bizalmatlanságot látnak a biztosító társaságok a tervezet 15-ik sj-ában is, mely szerint a belföldi ügyletek után alkotott díjtartalékot minden üzleti évet követő öt hónapon belül a magy. kir. állampénztárba kell letenni. A szakértekezlet tanácskozásai alkalmával ezen intézkedést azzal indokolták, hogy csakis a díjtartalék detentiójával lehet a külföldi biztosító társaságok rosszhiszemű eljárását ellensúlyozni; mivel pedig a külföldi társaságokat nem lehet a belföldiekkel szemben szigorúbb elbánásban részesiteni, ez intézkedést általánosítani kellett. Nézetem szerint e tulszigoru követelmény * gyakorlati érvényesítése hátrányos következményekkel járna; eltekintve, hogy a kezelés szükségtelenül megdrágittatnék, főleg attól kell tartanunk, hogy gyors árfolyam változások által esetleg szükséges rögtöni eladásoknál a biztosítottak megkárosítása alig lesz kikerülhető, ha csak a letéti hivatalt, legalább ez irányban, üzletkezelési hatáskörrel felruházni nem akarjuk. Ámde a társaság felelősségének áthárítása az üzletkezelésben járatlan közigazgatási hatóságra, képtelenséget jelent. A tervezet szerint a biztosítási hivatal fontos döntési joggal van felruházva, határozatait azonban — a 12., 40. és 42. §§-ban említettektől eltekintve — a biztosító társaságok a közigazgatási bíróság előtt panaszszal megtámadhatják. Ez intézkedés több oldalról éles bírálatra szolgáltatott okot.** Én a tervezet mellett foglalok állást, mert az adott viszonyok közt nem ismerek jobb * A tervezet ez intézménye a külföldi törvényhozásokban sem találja párját. Nem ment ennyire sem az osztrák regulativum 17. §-a, sem a német javaslat 57. §-a. ** L. Magyar Jogászegyleti Értekezések XXII. k. 1. f. Különösen Beck Hugó tartotta fenn azon álláspontot, melyet már 1894-iki tervezetében elfoglalt, midőn a fontosabb tényálladékokra a biztosítási hivatalnak csak utasítási és véleményezési jogot adott, a végleges döntést pedig a czégbejegyzésre illetékes törvényszéknek tartotta fenn.