Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 1. szám - Socialismus a közigazgatásban

J4 LUKÁCS GYÖRGY segítve, mint nagy egyed lépjenek fel a gazdasági és társadalmi életben. S a kis existentiák, a kik egyenkint elenyésztek, eltörpültek, számot sem tettek : szövetkezett formában, egyesülten tényezőt alkotnak, a mely tagjainak megszerezheti mind azt az előnyt, a boldogulásnak mind azt a biztositékát, amit az elszigetelten törekvő kis egyed maga erejéből soha el nem érhet. Az után jogszabályokat kell alkotni, melyek biztosítják azt, hogy a kis existentiák a gazdaságilag és müveltségileg erős existentiákkal való magánjogi vonatkozásaikban ki ne használtassanak, gyöngeségük ki ne zsákmányoltassék. E végre kell törvényben megállapítani egyes határozmányokat a munkaadó és munkás közötti viszonyban, a melyek különben a szabad egyezkedés útjára tartoznának, de a melyeket az absolut szabadság terén hagyni éppen azért nem lehet, mert félő, hogy a hatalmasabb túlságosan kihasználja a gyöngébbet. Kötelessége továbbá az államnak és a társadalomnak minden lehetőt elkövetni arra, hogy munkaalkalmakat teremtsen. Mert, a mint éppen emiitettem, a mennyire károsnak tartom az ingyen eltartást, az ellenszolgáltatás nélkül való ajándékozást, mint rendszert, — éppen annyira jogosult az a kivánság, hogy mindenkinek legyen munkája, a melynek segélyével életszükségletei megszerzését biztosithatja. Ezen a téren aztán nagyszámú és sokoldalú a közigazgatás feladata. Első sorban is a meglevő munkaalkalmak közvetítése. Néhol túlsók a munkaalkalom, úgy hogy a munkáskéz nem elégséges a teljesítésre váró munka elvégzésére, máshol ellenkezőleg nincs munka és az ellátatlanok tömege eseng kereset után. A munka és munkás, kereslet és kínálat okos kiegyenlítése közigazgatási feladat. Közigazgatási feladat továbbá a társadalmi és a közélet alakulásának szemmel tartása és irányitása oly czélból, hogy a munkaalkalmak a szükségelt arányban fejlődjenek. Bármily nagyok legyenek is a közmunkálatok, bármennyi erőt foglalkoztassanak is általában, mégis csak ideig-óráig tartók. Az élet nem tart szünetet, fejlődése folytonos. Éppen azért, ha megszűnnek egyes munkaalkalmak, rendszerint másokat, ujakat léte-