Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 1. szám - Jogállam

JOGÁLLAM. 7 ségeink és nem volt oly közigazgatásunk, a mely gyámkodólag beavatkozott volna az állampolgárok viszonyaiba. A reactió tehát ebben az irányban sem vált szükségessé. Mi volt hát annak az oka, hogy ujabban mégis a jogállam nevében követelik államszervezetünk kiépitését? Az ok mindenesetre más volt, mert mások voltak a viszonyok, mint Németországban. De hát mi ? Az 1848-iki átalakulásig hazánk is rendi állam volt. Voltak az alkotmány sánczaiban levő nemesek és voltak a nemeseknek alávetett jobbágyok. Ez mindenesetre ellenkezik a jog követelményével, mert a jogegyenlőtlenségnek volt alapja. E különbség azonban megszűnt. Az 1848. évi törvények felszabadították a jobbágyokat, s ugy ezek, valamint későbbi törvényeink a nemesekhez emelték a nem nemeseket. Ez átalakulás előtt azonban még nem volt szó jogállamról s a törvény előtti egyenlőség kimondása sem annak nevében történt. A jogállam eszméje csak azóta merült fel közéletünkben, mióta nemes és nem nemes, polgár és polgár között különbség nincs. Mit követelünk tehát mégis ez eszme nevében és mi annak béltartalma ujabb jogállapotainkkal szemben? Ha kissé körültekintünk: erre is megtaláljuk a választ. Azt mondják, megszűnt a rendi állam. De hát mit keres akkor még jogintézményeink között a főrendiház? Hisz annak tagjai között még többségben vannak azok, a kik mint főurak, születésüknél fogva törvényhozók. Ez még a rendi állam maradványa. Mi a jogállam nevében felsőházat követelünk főrendiház helyett. Azt mondják : jogegyenlőség van a polgárok között. De hát a hitbizományoknak hogy van még helye ebben a keretben ? Hiszen a középkor maradványa az, hogy az állampolgárok egész tömege ki van zárva bizonyos latifundiumok megszerzéséből, a melyek még a család körében is csak egyetlen családtag rendelkezésére állanak. A jogállam nevében követeljük a hitbizományok minél szűkebb körre szorítását, hogy lassankint végleg megszüntethetők legyenek.