Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 2. szám - A közigazgatási eljárás egyszerüsitése

ROVÁS. l83 anyakönyvvezető előtt megjelenvén, az anyakönyvvezető hozzájuk a szintén arra az órára megidézett K. János és H. Julianna személyi viszonyaira s házasságkötési akaratára vonatkozó kérdéseket intézte s a megjelenteknek törvényszerű kijelentése után őket a törvény értelmében házastársaknak is nyilvánította. A fölvett jegyzökönyvet, melyben P. János és P. Máriáról szó sem esik, s mely a K. János és H. Julianna okmányaiból kiderült adatokat foglalta magában, az anyakönyvvezető a házasulok és tanúik (!) előtt egész terjedelmében fölolvasta (?), s miután ellene észrevétel nem tétetett (!) szabályszerűen lezárta. K. János és H. Julianna az anyakönyvvezető előtt utóbb szintén megjelenvén, kitűnt a tévedés, s miután a P. János és P. Mária közötti kötés kötés érvényessége tekintetében aggályok merültek föl, a nevezettek másnapra újból az anyakönyvvezető elé idéztettek, házasságuk újból (!!) megköt tetett és teljesen szabályszerűen anyakönyveztetett. Az első bejegyzést az illetékes kir. járásbíróság törölni rendelte. Nem szólunk most arról, hogy a házasságkötés fontos actusa által igényelt lelkiösmeretes pontosság elmulasztása a polgárok legfontosabb érdekeit mily magasfoku veszélyeztetésnek teszi ki, s vájjon az előirt szabályok megtartása mellett az elintézendő ügyek sokasága daczára is nem nyilhatott-e bőséges alkalma az eljáró tisztviselőnek, hogy kétséget kizáró meggyőződést szerezzen a megjelentek személyazonosságára nézve? De kétségbe vonjuk a jogszerűségét az anyakönyvvezető ama eljárásának, mely a megtörtént hiba correctióját a kötés megismétlésében kereste. A P. János és P. Mária közötti első kötés a házass. törv. 39. ij-ában előirt kellékek mindegyikének megfelelvén, s igy érvényes házasságot alkotván, a második actus már tárgytalan; hiszen az anyakönyvbe történő beiktatás nem tartozik a házasságkötés tényelemei közé. És ha a bevezetés helytelenül történt: ugy nem uj kötésnek, hanem a bejegyzés kiigazítására irányuló eljárásnak van helye. Ámde az anyakönyv ma csak a reprodukált házasságkötést tartalmazza, míg a tulajdonképeni házasságkötés nincs anyakönyvezve. Változtat-e azonban ez az első kötés érvényén? Nyilván nem, mert az anyakönyvi bejegyzés nem hat constitutiv erővel, s csak mint a joghelyzet külszines bizonyitéka tesz számot. A valódi joghelyzet s az anyakönyvből kitűnő joghelyzet tehát maiglan sem congruens. A bejegyzés ujabb kiigazításra szorul. S ez, talán legczélszerübben egy oly értelmű pótbejegyzéssel volna eszközölhető, a mely megállapítja, hogy a második bejegyzés arra a házasságra vonatkozik, mely a felek közt az előző napon köttetett, melyre vonatkozó bejegyzés azonban annak idején — tévedésből — nem kiigazittatni rendeltetett, hanem egész terjedelmében töröltetett. L. A.