Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 2. szám - Ingyenesség a polgári törvénykönyv tervezetében

INGYENESSÉG A POI.G. TÖRV.-KÖNYV TERVEZETÉBEN. 133 Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a jelzálog engedélyezése constitutiv jogutódlás és hogy ennek folytán mindazok a jogok, melyek harmadik személylyel szemben az anyagilag jogosult tulajdonost védik, ugyanazon tartalommal, bárha nem is ugyanazzal a terjedelemmel, a jelzálogos hitelezőt, illetőleg azt is illetik, kinek az ingatlan nyilvánkönyvi tulajdonosa jelzálogos bekebelezési engedélyt adott. Ámde a Tervezet ennek ellenére perfeljegyzéses törlési keresetet ad a tulajdonosnak, ki a maga ingatlanával, tán épen, mert kölcsön van rajta, már rég leszámolt és mégis megtagadja ezt a hitelezőtől, ki pénzét siratja azzal szemben, kit rosszhiszemű előző ajándékozott meg. Könnyen felismerhető, mely oldalon van itt a visszaélés, melynek lehetőségével az Indokolás védekezik a perfeljegyzés ellen. Arról is megfeledkezik a Tervezet 558. §-a, hogy az ingyenes szerző joga * a bekebelezési engedélylyel ellátott hitelezővel (mint mindenkivel 1 szemben nem létezőnek tekintendő és már ennélfogva is szükséges volna a perfeljegyzés. Annál inkább kell e követelményünkhöz ragaszkodnunk, mert az 558. §. a mai állapothoz képest igen sokszor hátrányos újítást tartalmaz. Képzeljük csak előbbi példánkat akként, hogy a tulajdonos A. ingatlanáról a vevőnek, B.-nek bekebelezési engedélyt ad, birtokába is bocsátja azt, ennélfogva mitsem törődik netán érkezett írásokkal — nálunk felette gyakori eset, — akkor kezdődik azután C. mesterkedése a hamis bekebelezési engedélylyel, mely D. megajándékozásában éri el tetőpontját. Ma B. telekkönyvön kivüli tulajdonos és mint ilyennek van mégis némi védőeszköze, bár nem sokat érő — a Tervezet szerint teljesen fegyvertelen! Tény ugyan, hogy a bekebelezési engedélylyel ellátott B.-t, kinek az ingatlan át is adatott, a mai uralkodó elmélet telekkönyvön kivüli tulajdonosnak el nem ismeri és a gyakorlat egyik nagy* Példánkban.