Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1902 / 2. szám - A codifikált büntetőjog és a külön törvények. 1. [r.]
n6 Dr. BAU VIGARTEN IZIDOR hanem szerencsésnek is kell mondanunk azt az embert, a kit Magyarországon soha meg nem büntettek. E túltermelés mellett, mely a hihágások terén észlelhető, legalább a törvényhozástól el lehetne várni, hogy kellő gondosságot tanúsítson a büntetendő tényálladékok körülírásában, összeütközésbe ne kerüljön a codex általános részében felállított elvekkel, és a büntetés nemének s mértékének meghatározásánál tartsa meg a kellő arányt, mely a helyes büntetési rendszer alapkövetelménye. Ennek a várakozásnak a törvényhozás nem mindig tett eleget. Felületesség és pongyolaság a büntetendő tényálladékok meghatározásában, az általános büntetőtörvénykönyvek hasontárgyu rendelkezéseinek figyelembe nem vétele, önkény és aránytalanság a büntetési tételek felállításában — mindannyi foltot ejtettek egyes legislativ alkotásokon és a judicatura tévelygései és ingadozásai azok alkalmazásánál nagyobbrészt a törvényhozási technika hiányaira vezethetők vissza. Különösen azokban az esetekben, midőn az általános büntetőtörvények és a külön törvényekben foglalt büntető határozatok külsőleg hasonló cselekményekről rendelkeznek, nem lehet a bírótól várni a szabatos megkülönböztetést, melylyel a törvényhozó adós maradt és minthogy az ujabb törvényekben felállított kihágások rendszerint a közigazgatási hatóságok elé tartoznak, a minisztertanácsnak is nem csekély munkát ad és gondot okoz azoknak a positiv és negatív hatásköri összeütközéseknek eldöntése, melyek kihágási ügyekben a kir. bíróságok és közigazgatási hatóságok között igen gyakran felmerülnek. «Patere legem, quam tulisti. »> Az elhamarkodás a törvények szerkesztésében megbosszulja magát azok alkalmazásánál. Példákban nincs hiány. Csak egyet emelünk ki, — igaz, a legerősebbet. A ki mások hibáiból tud okulni, tanulságos mintát talál a mezei rendőrségről szóló 1894. évi XII. t.-cz. 93—97. §-aiban. Már a 93. §. a) pontjában foglalt megkülönböztetés nincs összhangban az általános büntetőtörvénykönyv alapelveivel. A hol könnyebb a visszaélés és nehezebb a védekezés: ott súlyban és nyomatékban emelkedik a büntetés által nyújtott oltalom.