Jog- és államtudományi folyóirat, 1871 (1. évfolyam, 1. szám)

Jog- és államtudományi folyóirat 1871

4 belföldi tökéből és hazai viszonyokon állitatik elö; hogy pedig ily tudomány és irodalom a szakemberekre és ezek által az életre hatást nem gyakorol, az nemis lehet másként. Mi következik ezen, bizonyára nem túlzó, hanem csak elfogulatlan és őszinte diagnosísból? Lemondjunk talán egyelőre, mivelhogy egy valóban tudományos és életrevaló szaklap főtámaszainak mostanság még hiányában vagyunk, a létesithetés reményétől? És szükségkép sikertelen minden törekvés, olyat jelenleg megalapitani? Az előzmény csakugyan azt látszik magával hozni. De hát másrészt nem forog-e tévkörben az egész okoskodás ? Ha önálló szaktudománynak és tudományos életnek, productiv szakirodalomnak és fogékony közönségnek hiányában még csak egy jóravaló szaklapot sem lehet létrehoznunk, ugy miből és mikor kerüljön ki elvégre az, mi annál még sokkal több: a tudományos életmozgalom, egy egész jeles szakirodalom és a fogékonyság az utóbbinak impulsusai iránt? Hacsak mindezekről örökre lemondani nem akarunk, ugy valamikor csak meg kell indulnia az önálló tudományos életnek, a termékenyebb irodalmi mozgalomnak; a kezdetnek pedig sehol és semmiben sincs egyéb előzménye azon egyesekben rejlő erőnél, mely első mozdulatait teszi, úgyszólván teremt immár a midőn maga is mégcsak léteit nyer. Habár tehát törekvésünk nemis támaszkodhatik immár kivívott sikerből és ennek tökéletesen kifejlett tényezőiből merített biztos calculusra: reménytelennek mégsem kell azt tartanunk; kérdéses csak az, haladt-e szakismeretünk alapos felfogásig és szabad reflexióig, vagyis elérik-e egyes szakembereink a modern európainézletközt és birnak-e azok a világirodalmi előzmény tömkelegén nyugvó nehézkes tudományi apparátussal? Más szóval: haladtaké egyesek szaktudományunkban annyira, hogy az erőknek kisebb működési téren$ meghatározott összefüggő feladványok tervszerű megoldása végett történő egyesüléséből és közrehatásából várni lehessen nemcsak többé-kevésbbé becses jog- és államtudományi czikkeket, hanem irodalmunk ezen ágában uj szellemnek és uj életnek ébredését; mintegy lelkes erőlködés által előidézett nagyobbszerü szellemi emotiót, mely köztudattá teszi azt,