Iparjogi szemle, 1935 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1935 / 6. szám - Az Iparjogvédelmi Egyesület díszülése

4 IPARJOGI SZEMLE olyanok, akik az előző nem megtévesztő szövegű hirdetéseket nem olvasták. (T. 3830 1935.) A minőségnek megfelelő jelzés kötelező. Ugy az árut előállító gyárosra, mint a viszonteladással foglalkozó kereskedőre s általában minden vállalatra nézve, amely az áru forgalombahozatalával foglalkozik, kötelező, hogy a kereskedelmi forgalomba kerülő minden egyes árucikket minőségének megfelelő helyes jelzéssel hozza forgalomba. Fokozottan terheli az ily irányú kötelezettség a forgalombahozó vállalatokat akkor, ha, miként a jelen esetben is, az áru minőségi megvizsgálása az áru előállítási módjánál fogva nehézségekbe ütközik, és a vevő az áru minősége tekintetében az eladó bemondására vau utalva. (T. 8711/935.) »ToáI« szövött pamutanyagra nem megtévesztő. Alperes akkor, amikor bár pamut, de szövött árujával kapcsolatosan a »Toile« szó valódi értelmének megfelelően azt hirdette, hogy az eladásra kerülő áru szövött anyagból van, a valóságnak meg nem felelő adatot nem hirdetett, így cselekménye a Tvt. rendelkezéseit nem sérti. (T. 7136/1935.) Alkalomszerű, vásárlási lehetőség. ^Százszámra válogathat alkalmi vételekből«, ^rengeteg alkalmi vétel«, hirdetése: tv. (T. 8533/935.) Leltári kiárusítás hirdetése. Az alperesnek hirdetése a leltári kiárusítás határidején (1935. év. január 14-től 28-ig) belül jelent meg ugyan, de nem a megengedett tartalommal. Az alperes leltári kiárusítást hirdethetett volna, dc nem hirdethetett alkalmi vételeket. (T. 8533/935.) Előzetesen ismert minta ki nem sajátítható. Ama tény mellett, hogy a felperes által a lőlapokon eszközölt módosítások a külföldön a lőlapokon mór előbb keresztülvitt és ismert módosítások voltak, alperesnek az a magatartása, hogy lőlapjait a felperes által gyártott lőlaphoz hasonló formában hozta forgalomba, a Tvt. rendelkezéseit nem sérti, mert felperest az általa forgalomba hozott áruval (lőlappal) kapcsolatosan az általa alkalmazott mintát ós ábrát, tekintettel arra, hogy lőlapokkal kapcsolatosan, a köröknek és számoknak vekonyítása és a hármas beosztású 1—10. terjedő sorszámú találatot összeszámolási ábra általában szokásos, a maga részére ki nem sajátíthatja. (K. 6835/1935.) A mintavédelem belajstromozása, mint formai jogosultság, nem érinti azok jogát, akik már előzőleg a belajstromozott mintának megfelelő csomagolási módot használták. Ez az előző használat azzal jár, hogy a minta be sem volt lajstromozható. A belajstromozás tényének niucs jogszüntető hatása. Ha a forgalomban a csomagolásról a felperest nem szokták felismerni, úgy a csomagolási mód utánzása a Tvt. 9. §-ába nem ütközhelik. (T. 9931/935.) Ki nem sajátítható külső alak. Szokásos külső és csomagolási mód nem lévén kisajátítható, kvalifikált használat ki nem fejlődhetett még az esetben sem, ha a kizárólag a felperes áruját vásárló kereskedők a háromszög alakú és a felperes által körülirtán forgalomba hozott áruról felismerik is a felperes áruját. A ki nem sajátíthatóság ugyanis azt vonja maga után, hogy bárki használhatja a szóbanforgó alakot és csomagolási módot, ami a Tvt. 9. §-ában biztosított védelmet kizárja. (T. 2990/1935.) (V. ö. k. 1991/1935.) Kvalifikált használat. A védjegy, mint formai jogosítvány, a ténylegesen kvalifikált használattal szemben érvényre nem juthat. Annak a megállapítása mellett, hogy alperes 1918. évben »Aladin« elnevezés alatt hirdette a sötétkar>ra. lámpákat és ezen idő után is 1925., 1926. ós 1928. években is több, úgy külföldöu, mint Magyarországon forgalomban lévő árjegyzékében hasonló néven hirdette és forgalomba hozta elektromos izzófényű sötétkamra-lámpáit, alperesek terhére azzal a felperessel szemben, akinek javára az »Aladin« szóvédjegy a budapesti kereskedelmi és iparkamaránál csak 1925. év november hó 11-ik napján lett belajstroniozva és aki ily elnevezésű lámpáit is csak ez időtől fogva hozza forgalomba, azt a tényt, hogy az » Aladdiné szót az általa forgalomba hozott árujának megjelölésére azért használja, hogy a felperes által ismertté tett védjegyet, annak az üzleti életben kiemelkedő tekintélyét a maga részére hasznosítsa, megállapítani nem lehet. (T. 8041/1935.) Cégbitorlás. Alperesnek, aki kisiparos, k<±r. skedelmi neve (cége) nem lehet (kereskedelmi törvény 5. §-»); hanem kisipari üzletét csakis polgári neve alatt folytathatja (1922:X1I. tc. 56. §-a). A Tvt. 7. §-ának első mondatában foglalt jogszabályba ütközött tehát alperesnek az a cselekménye, hogy 1934. évi szeptember hó 20. napjáig üzletét »Szikra hat. engedélyezett villanyszerelő vállalata elnevezés alatt folytatta. Azzal a cselekménnyel pedig, hogy üzlete megjelölésére ugyanezt az elnevezést polgári nevének Szikrára történt megváltoztatása után még a kereset beadása idején is használta, alperes az idézett § második mondatában foglalt jogszabályt sértette meg, mert a felperesi gyufagyár, amely cégjegyzékben 1915. év óta mint »Szikra magyar gynjtógyárak részvénytársaság.* van bejegyezve, kereskedelmi nevének közismertté vált jellegzetes eleme gyanánt a >Szikra« jellemző megjelölést állandóan, így alperes névmagyarosításának idejében is jogosan használta, aminek következtében alperes a Tvt. 7. §-ának második mondatáhan foglalt tilalom folytán üzletét polgári nevének megmagyarosítása után sem folytathatta, az egymagában használt Szikra név alatt. (K. 2859/1935.) Titoksértés, abbanhagyás. M. J. az alperes kívánságára, felperes üzemi titkainak kifürkészése és ezen titkoknak alperessel való közlése végett lépett be munkásként felperes üzemébe, azonban az így kifürkészett titkokat alperes üzleti céljaira fel nem használta. A felhasználás hiányában pedig alperes a Tvt. rendelkezésébe ütköző cselekményt el nem követett, mert az üzemi titkoknak felhasználása nélkül nem lehet szó verseny folytatásáról. (T. 6469/1935.) — Általában a Tvt. 1. és 32. §-ának rendelkezése szerint az abbanhagyás csak akkor követelhető, ha a versenytárs a törvénybe ütköző versenycselekményt már elkövette, de nem követelhető oly esetben, amikor a még véghez nem vitt tilos versenycselekmény elkövetésének csupán lehetősége vagy veszélye áll fenn. (T. 6469/1935.) Hírnévrontás, összehasonlítás. Az állandó bírói gyakorlat értelmében — az üzleti tisztesség követelményéből folyólag — nem szabad olyan tényeket állítani, amelyek a versenytárs üzleti magatartását támadják, a versenytárs személyének és áruinak megbízhatóságát kétségessé teszik, vagy szolgáltatásának jóságát lekicsinylik, mert közérdek, vagy jogos magánérdek megóvása — tárgyilagos összefüggés — és indokolt szükség nélkül a versenytárs személyének és árujának tárgyalását, mással való összehasonlítását, szembeállítását, vagy a versenytárs munkájának kisebbítését, ócsárlását a tisztességes üzleti felfogás akkor is tiltja, ha az állítás egyébként való. (K. 2779/1935.) — Az a tény, hogy a felperes tintája kivételesen anyaghiba miatt (kamarai választott bírósági ítélet, technológiai intézet véleménye) nem felelt meg az előírásnak, iá levélnek azt az általános, a felperes üzletét alakjában megtámadó kitételét, hogy a felperes tintája nem felel meg a közszállítási előírásnak, valóvá nem teszi. A felperesnek az az üzleti erkölcs szempontjából nem kifogásolható eljárása, hogy árumintát mutatott be a gyárakkal közvetlen összeköttetésben nem is lévő hatóságnak, támadásnak nem tekinthető; az alperes elleni támadás hiányában a védelemre hivatkozás teljesen alaptalan. Az állandó bírói gyakorlat szerint az üzleti versenyben érdekeltnek az a magatartása, hogy áruját hangzatos és általános kitételekkel dicséri, nem ütközik a törvénybe; az ily öndícsérés ugyanis hatástalan, mert a közönség annak értéket nem tulajdonit. Az alperesnek a sérelmezett és a felperes ellen irányuló levelében foglalt az a közlése, hogy az alperes minden tekintetben összehasonlíthatatlanul jobbat ad, mint bárki más, összehasonlítást tartalmaz a felek áruja között, ezt az összehasonlítást a felperes fellépése nem indokolta és így ez az összehasonlítás is a versenynek üzleti tisztességbe ütköző folytatását jelenti. (Tvt. 1. §-a.) (T. 6837— 1935.) »Mink vagyunk«. A felperes üzletét kereső tanúnak alperes vagy alkalmazottja azt a választ adta, éviink vagyunk«, mire tanú, megtévesztve, a javítás végett magával hozott retikült alperesnél hagyta. Ama tény, hogy alperes a tamu által igazolt eseten kívül több ízben hasonló, a vevőközönséget az üzlet azonossága tekintetében megtévesztő magatartást tanúsított, valamint alperesnek az a magatartása 's, hogy a felperes előbbi üzlethelyiségét kibérelve, az üzlete felett cégének megfelelő felírással ellátott cégtáblát nem alkalmazott, arra mutat, hogy a vevőközönség megtévesztésével a felperes által az üzleti életben elért sikerekre kíván támaszkodni. Jelentőségnélkülinek tekintette a kir. Ítélőtábla, hogy alperes az üzlet ajtaján és az azon alkalmazott pléhtáblán cégét feltüntette, mert ha az üzletajtó nyitva van, az izletajtón lévő ezek a felírások az üzlettel szemben állva nem láthatók. (T. 8040/1935.) Felelősség. A vállalat tulajdonosát az alkalmazottai részéről elkövetett tisztességtelen versenycselekméiiyekéit az abbanhagyási kötelezettség s a ostelekménynelk az alkalmazottak részéről való szándékos elkövetése esetén — a törvényben megállapított mentesítő körülmény hiányában — a vagyoni felelősség a sértett előzetes figyelmeztetése és tiltakozása nélkül is terheli. (K. 2097/935.) Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. FAZEKAS OSZKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V.,Mária Valéria-utca 12. Telefón: 82—1—35. Az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat nyomása