Iparjogi szemle, 1935 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1935 / 4. szám - A Budapesti Kamarai Választott Bíróság elvi döntései

IPAKJOGI SZEMLE 3 amelyek a kincstár megkárosítása útján árusítottak olcsón, a választott bíróság az alperest hiteles könyvének átvizsgálása útján (amelyet a tárgyalás során a mellékbeavatkozó is — alperesnek adott engedélye alapján — megtekintett) megállapította. A felperes indítványozta, hogy a választott bíróság keresse meg a m. kir. pénzügyminisztériumot az adókompromittált vállalatok jegyzékének közlése végett. Ennek azonban a választott bíróság azért nem adott helyt, mert a bizonyítandó adatoknak, ténykörülményeknek a szolgáltatása a felperes kötelessége és mert olyan vállalatok, amelyeknek ebben a tekintetben rossz híre a szakma előtt még nem Ismert, nyilván nem jöhetnek számba még akkor sem, ha az alperes azoktól történetesen vásárolt volna is. — Tekintve azt, hogy az alperes hiteles könyvét maga a választott bíróság vizsgálta meg, nem volt szükség annak szakértő általi megvizsgálására, miért azt a választott bíróság mellőzte, de nem volt szükség az alperes igazgatósági tagjainak eskü alatti kihallgatására sem. A versenytisztességbe ütköző árubeszerzések tehát megállapíthatók nem voltak. Mellőzte a választott bíróság a mellékbeavatkozó által az alperesi árkalkuláció gazdaságilag tarthatatlan voltára ajánlott bizonyítást is, mert az árkalkuláció helyességét, indokoltságát, elviselhetőségét a szakértő — kinek meghallgatását a mellékbeavatkozó indítványozta — csak az alperes öszszes könyveinek és egész üzletkezelésének a megvizsgálása út. ján állapíthatná meg. Hasonlóképpen mellőzte a választott bíróság a felperes által ajánlott szakértői könyvvizsgálatot a mérlegkészítés és az adóalapkiszámítás kérdésében is, I— mely utóbbi nyilván nem is tartozik a választott bíróság hatáskörébe — mert ez a vizsgálat is az összes könyveknek és a pénztári bizonylatoknak a felmutatását tenné szükségessé. — A K. T. 36. §-a értőimében ugyanis a könyveknek felmutatása egész terjedelmükben való megtekintés végett csupán örökösödés, vagyonközösség, társasági vagyonfelosztás és csőd esetében foglal helyet, minthogy pedig ezek egyikének esete >em forog ezúttal fenn, a bizonyítás ennek a módjának sincsen helye. Minthogy pedig az árnnak másoknál olcsóbban, esetleg önköltségi áron, vagy még azon aluli árusítása is egymagában nem ütközik a Tvt. 1. §-ába, kivéve, ha a versenyzés módja kétségtelenné teszi, hogy ez az árusítás minden saját jogos gazdasági érdek nélkül, kizárólag a versenytárs szándékos tönkretétele végett történik; ebben az esetben pedig az alperes jogos gazdasági érdekének fennforgására van bizonyító adat, a versenytársak tönkretételére irányuló szándék ellenben nem volt megállapítható: a felperesnek az alperes árromboló tevékenységét panaszló keresete tehát alaptalan. (Vb. 226—1935.) IV. A névhez való természetes jogosultsággal szemben is fennállanak mindazok a korlátok, amelyeket a tárgyi jog az egyéni jogosultság érvényesülésének útjába állít, ha ennek a jognak az érvényesülése az üzleti tisztességbe, vagy a jó erkölcsbe ütközik. E felfogást juttatja érvényre az alább közölt vb-i ítélet. Felperesnek Kónya Lajos ciánozó és lakástakarító vállalata címén ismert vállalata Budapesten az 1911. év óta áll fenn, míg az alperesek csak legújabban, az 1935. év február havában kiadott iparengedély alapján társultak ugyanilyen tárgyú vállalkozás közös folytatására, amelyet csupán alperes nevének feltüntetésével »Kónya I... és Társa« névvel jelöltek. — A felperesnek különösen népszerű reklámképpel ismertté tett cégében a Kónya családnévnek van a felperes ciánozó vállalatára utaló emlékeztető ereje. — Az alperesek által használt cég tehát a hatóelemek hasonló hangzásával, sőt a vállalat jelzővé vált családnévnek és a vállalat tárgyának azonosságánál fogva, a felperes vállalatával a közönség szokásos figyelme mellett, nyilvánvalóan összetéveszthető; ez alapon pedig a Tvt. 8. §. 1. bek. értelmében joga van a felperesnek azt követelni, hogy az alperesek cégüket olyan változtatással használják, amely a felek vállalatainak összetéveszthetőségét kizárja, mert a fentiek szerint tiltott céghasználat abbanhagyására irányuló igénynek sem valamely különös célzat, sem a szándék vagy gondatlanság nem előfeltétele. — Az alperesi abbanhagyási kötelezettség tartalmának meghatározásánál a választott bíróság abból a megfontolásból indult ki, hogy ott, ahol a cégmegjelölésnek a családnév a lényege, a társaságra utaló toldatoknak, vagy a keresztnévnek feltüntetéséből álló különbségek nem olyan figyelmetkeltő tényezők, amelyek az összetéveszthetőség veszélyét kizárják. Ennek kétségtelenül leghatályosabb eszköze ebben az esotben is az alperes nevének a cégszövegből való teljes törlése, elhagyása; és a választott bíróság ebben az esetben az alábbi okokból a felperesnek erre irányuló igényét jogosnak ismerte el. Az a jogelv ugyanis, hogy saját nevének használatában senkit mások joga nem akadályozhat, csak a személyi állapot köréhen feltétlen; ezentúl erészben is fennállanak mindazok a korlátok, amelyeket a tárgyi jog az egyéni jogosultság érvényesülésének útjába állít, ha ennek a jognak az érvényesülése a tisztességérzetbe vagy a jó erkölcsbe ütközik. — Ebből folyóan a névhez való természetes jogosultság sem lehet megengedett eszköze az üzleti versenynek. — Az üzleti tisztesség pedig tiltja azt, hogy valaki jogosultság védelme alatt mások értékes ismert üzleti jelzői elragadtassanak, akként, hogy e vállalat-jezők hasonlóságából vagy azonosságából eredő megtévesztés lehetősége üzleti verseny céljaira kihasználtassanak. Már pedig az alperesek vállalatának idézett cégszövege nyilvánvalóan egyenesen arra a gazdasági értékre kívánt támaszkodni, amelyet a Kónya névnek a felperes szerzett. — Ez a célzat annál inkább feltűnő, mert a közös vállalkozás főtárgyául szolgáló ciánozó ipar gyakorlására nem Kónya I nek, hanem egyedül X II. r. alperesnek van meg a törvényes képesítése. A felperesnek korábban szerzett a Tvt. 8. §-a által védett jogával szemben tehát az üzleti tisztesség követelményénél fogva nem érvényesülhet az I. r. alperes névjoga akkor, amidőn a vállalkozás folytatására személy szerint ő maga képesítve és jogosítva nincsen, amelynél tehát az I. r. alperes üzleti tevékenységét csupán a II. r. alperessel való társulása teszi lehetővé. Minthogy társas üzlete körébe az I. r. alperes nevének használatára kényszerítő szükség nincs, az alpereseknek nincsen olyan méltánylandó érdekük, amely indokolttá tenné azt, hogy az I. r. alperes névhasználatával kikerülhetetlenül együttjáró összetéveszthetőség veszélyének tűrésével a korábban szerzett jogai birtokában lévő felperes köteleztessék. V. Az üzleti tisztesség tiltja a forgalomba hozott saját áru vételi ajánlatára vonatkozóan kibocsátott olyan körlevelek továbbterjesztését, amelyek a más verseny vállalat üzleti feltételeivel való összehasonlítást tartalmazzák és amely összehasonlítás eredményeként az a következtetés vonható le, hogy a körlevelet kibocsájtó üzleti feltételei a verseny vállalat feltételeinél sokkal előny'ösebbek és gazdaságosabbak. Felperes az alperes versenytárs által az automata-billiárd reklamirozására kibocsátott körlevél, illetve kimutatás tartalma miatt élt panasszal, mert alperes az ő üzleti feltételeit a sajátéval összehasonlítva, az utóbbit az övénél sokkal előnyösebbnek és gazdaságosabbnak tüntette fel, a kimutatásban hangsúlyozottan azt igyekezett feltüntetni, hogy az automata billiárdasztaloknak haszonrészesedés melletti kihelyezése, amely mellett ő, t. i. felperes eszközli az eladást, hátrányosabb az általa eszközölt azonnali áron való eladásnál, mert utóbbi esetben a haszon kizárólag a vevőt illeti, míg az előbbiben a haszon nagyrészét az eladó teszi el. A választott bíróság az alperes ezen eljárásában a Tvt. 1. §-ába ütköző tilalom áthágását látta és mert annak elbírálása, hogy jogos magánérdek megvédése vezette-e alperest, az esetleg megindítandó perre tartozik. — a választott bíróság az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet a megállapítottak szerint alaposnak találta. VI. Más javára már fennálló és a forgalomban ismert elnevezést (védjegyet) a versenyvállalat cégszövegébe nem iktathatja. A Tvt. 8. §-ába ütközik az alpereseknek EZ az eljárása is, így szól a vb-i ítélet, hogy a cégük szövegébe a »Korona« szót bevették. Igaz, hogy a felperes cégének a szövegében a »Korona« szó nem foglaltatik, de ennek dacára kétségtelen, hogy a felperes cégét a »Korona< védjegyű áruról ismerik a forgalomban. Ebből pedig az következik, hogy az alperesek a cégüket a »Korona« szó használatával vállalatuk körében úgy használják, hogy a felperes védjegyét az ábra leolvasásának megfelelő szóval, a »Korona« szóval a cégük szövegébe egyszerűen belevették, tehát a cégüket úgy használják, hogy vállalatukat a védjegyét jogosan használó felperesi versenyvállalattal össze lehet téveszteni. Nem lényeges tehát az, hogy felperes a »Korona« szó belajstromozásig azt ritkábban használta és hogy a cége szövegében a »Korona« szó nincs benne.