Iparjogi szemle, 1935 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1935 / 4. szám - A Budapesti Kamarai Választott Bíróság elvi döntései

IPARJOGI SZEMLE M

évfolyam • Jahrgang HAVI FOLYÓIRAT MONATSSCHRIFT GEWERBERECHTLICHE RUNDSCHAU AZ IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE 1935 szept. Nr. 4. szám Tagsági járulékként 10 Jáhrlicher Bezugspreia '« SZERKESZTIK: fM SCHRIFTLEITUNG: V BÁNYÁSZ JENŐ és DR FAZEKAS OSZKÁR Kiadja: az Iparjogvédelmi Egyesület Herausgegeben von: Vérein für Gewerblichen Rechtschutz, Budapest V., Alkotmány ucca 8. A Budapesti Kamarai Választott Bíróság elvi döntései I. Márkacikk árvédelem. — II. A kereskedelmi munka (védjegy) védelme. — III. Árrontás. — IV. A saját név használatának korlátjai. — V. Összehasonlítások. — VI. Idegen elnevezésnek a saját eégszövegbe való felvétele. — VII. A Ikülföldi törzsgyár gyári épületeinek és idegen nyelvű felírások alkalmazása. — VIII. A személyi névnek rövidebb alakban történő használata. — IX. Partie-áru. f— X. Ideiglenes intézkedés. I. A márbacikk árvédelme a szerződési szabadság elvéből és a védjegyoltalom alapgondolatából folyik; az érdekelt gazdasági körök által elismert legitim intézmény — annak megszegése épúgy, mint liarmadik személyek által való kijátszása és a szerződéses kötelemben állók szempontjából gyakorlatilag lehetetlenné tételo — az üzleti tisztesség ellen vét. Azonban ez. csak akkor áll, ha az árvédelem hatályos; hatályosnak pedig csak akkor tekinthető, ha a zárt védelmi rendszer követelményeinek teljesítésén felül a reverzáHsok — mint versenyt korlátozó és árszabályozást tartalmazó megállapodások i— a kereskedelmi minisztériumnál a karteltörvény értelmében szabályszerűen bemutattattak. Vitán felül áll, hogy az árbetartás abszolút kötelezettsége fennál minden oly esetben, amikor a márkacikk zárt árvédelmi tette az árrontókat magatartásuk sérelmes mivolta alól, hanem csupán egy jogtechnikai, formalisztikus érvényességi kellék teljesítését követelte. Vitán felül áll, az árbetartás abszolút kötelezettsége fennáll minden oly esetben, amikor a márkacikk zárt árvédelmi rendszernek tárgyát képezi és az ármegállapodás egyébként közérdeket nem sért. Az alábbiakban közölt és az 5999—1935. M. sz. rendelet életbeléptét követőleg hozott budapesti kamarai választottbírósági ítéletben lefektetett jogelvek és az abban érvényesülő okfejtés meggyőző ereje reméljük, hogy minden kételyt eloszlat abban az irányban, hogy a rendelet rést hagyott volna az üzleti tisztességbe ütköző árrontási törekvéseknek. A választott bíróság hasonló tárgyi perekben hozott korábbi ítéleteiben azt mondotta ki, hogy mindenkinek, tehát a kereskedelmi forgalomra szánt áruk előállítójának is, fennálló jogunk alapvető elvénél, a szerződési szabadságnál fogva, — annak határai között 1— joga van a viszonteladókat szerződéssel arra kötelezni, hogy áruját az általa megállapított fogyasztói árnál olcsóbban forgalomba nem hozzák. — A megengedett társadalmi és egyéni célok biztosítására szolgáló ilyen megegyezések megtartása annak részéről, aki azt elvállalta. feltétlenül jogi kötelezettség, de a versenytársak között nemcsak jogi, hanem az üzleti tisztesség és a jóerkölcs szabta kötelesség is; mert ebben az esetben nem egy kötelmi igény puszta megsértéséről van szó, hanem olyan üzleti magatartásról, amelynél a versenytárs a szerződésszegést, tehát magánjogilag tiltott eszközt használt fel arra, hogy a kérdéses árucikkek árának másnál el nem érhető lerombolása árán a vevőközönséget eddigi bevásárlási helyétől elidegenítse, ami által az árfenníartási kötelezettség teljesítését a szerződéshez hü versenytársakra nézve lehetetlenné teszi. — A szerződésszegés ilyen tervszerű üzleti kihasználásának megengedése a társadalmi rend erkölcsi alapját a helyesen gondolkodó üzletemberek erkölcsi érzését támadná meg. — Eszerint a meghatározott fogyasztói árak megtartása azok részéről, akik annak megtartását magukra vállalták, — egyes indokolt kivételes esetektől (csőd, végrehajtás, üzletmegszüntetés stb.) eltekintve — a versenytársakkal, közöttük különösen az árucikkek előállítójával szemben a Tvt. 1. szakaszába ütköző tisztességtelen verseny. — Akkcr tehát, amidőn az előállító által megszabott árak megtartását a választott bíróság a Tvt. oltalom alá helyezte, ezt az ítélkezési gyakorlatát nyilvánvalóan nem az áru előállítójának egyoldalú akaratelhatározására, hanem az előállítónak és a viszonteladónak e tárgyban létrejött kölcsönös megállapodására, vagyis a viszonteladó szerződési kötelezettségvállalására alapította. — Ámde azt, hogy a kötelezettségvállaláshoz az érdekelt versenytársak valamennyi tagja hozzájáruljon, a választott bíróság a fenti törvényes oltalomnak előfeltételévé nem tette; hanem az oltalomnak mindenkivel szemben fennálló hatályát a versenytársak egy részével kötött megállapodás esetében is elismerte, olyankor, amidőn a már megkötött megállapodások olyan zárt kötelezettségi rendszert alkotnak, amely rendszert a keres, kedelmi forgalom adott körülményei és a tisztességes kereskedő szokásos eljárása mellett alkalmas a gyakorlati lehetőség határai között annak biztosítására, hogy az áru csak olyan viszonteladó kezéhez jut, akik az előírt árak megtartásának kötelezettségét elfogadják. .— Ilyen zárt kötelezettségi rendszer esetén azok, akik arról tudtak, — szakmabeli ismereteiknél fogva tudniok kellett — Jogszerűen nem védekezhetnek azzal, hogy az árak megtartására a maguk részéről szerződési kötelezettséget nem vállaltak. — Altalános jogelv ugyanis, hogy aki mást egy harmadik személy irányában fennálló kötelezettségének megszegésére szándékosan reá bír, vagy mástól tudva olyan szolgáltatást köt ki magának, amely által az egy harmadik személy irányában fennálló kötelezettségét megszegi, az a harmadiknak a kötelesség megszegéséből eredő káráért az adóssal egyetemlegesen felelős. Ebből folyóan az a harmadik személy, aki tudatosan közreműködik abban, hogy versenytársa a szerződését megszegje és ekként a szerződő félnek szerződésszegését a maga üzleti versenye céljaira kihasználja; — az a harmadik versenytárs is a tisztességes üzleti versenykövetelményei ellen cselekszik. Az a szerződéssel lekötött fél ugyanis, aki tudta azt, vagy csak számolhatott azzal, hogy az árut olyan viszonteladónak adja ki, aki az előírt fogyasztói árakat megtartani nem akarja, nem fogja; szerződésszegőnek tekintendő, mert közvetve közreműködött annak az igénynek kijátszásában, amelynek megtartására önmaga kötelezettséget vállalt, és vétett ama jogszabály ellen, hogy az adósnak a kötelezettséget úgy kell teljesíteni, amint azt az eset körülményeire és a tisztességes életfelfogásra tekintettel, a szerződési hűség és a méltányosság megkívánja. Az a versenytárs, aki akár mások kötelezettségszegésének részese, akár a saját — hallgatólag vállalt — kötelezettségét sértette meg, mindkét esetben versenytársával szemben a Tvt. 1. szakasza alá eső cselekményt követte el. Nem változtat ezen a megítélésen az 1931 :XX. tc. és az annak alapján kibocsátott 5999/1935. M. E. sz. rendelet életbelépése sem, mert e jogszabályok értelmében az árvédelmi rendszert alkotó megállapodás vagy megállapodások érvényessége az illetékes minisztériumhoz történt bejelentésétől függ ugyan, ezek a jogszabályok azonban a Tvt. 1. szakaszának rendelkezését vagy az e szakasz alkalmazásában irányadóul szolgáló erkölcsi és üzleti