Iparjogi szemle, 1934 (28. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 5. szám - Ráadás (ajándék) kiárusítás, árrontás

4 IPAEJOGI SZEMLE a megállapított és meg nem támadott tényállás szerint a doboz testét átfogó saját cégét feltüntető cimkét ragasztott a dobozra, — áruját a forgalmi élet értelmezése és megítélése szerint idegen dobozban ugyan, de a saját cége és jele alatt hozta forgalomba; ebből folyóan az alperessel szemben sikerrel nem vitatható sem az, hogy üzleti vállalata körében olyan vállalatjelzőt használt, amely őt meg nem illeti (Tvt. 7. $), sem az, hogy áruját olyan jellegzetes külsőben vagy elnevezéssel hozza forgalomba, amelyről már más versenyvállalatot szoktak felismerni (Tvt. 9. §). A fellebbezési bíróság tehát a Tvt. 35. §-át megfelelően alkalmazta akkor, amidőn a felperest eszmei kár iránti követelésével elutasította és a fellebbezési eljárás költségét a Pp. 426., 508. §-ai alapján kölcsönösen megszüntette. (K. 1943—1934.) Veritás szó használata hiteltudósító-iparban nem tisztességtelen verseny, mivel annak jelentménye a vállalat természetével és céljával összhangban áll és sem hangzatosnak, sem pedig valótlannak nem tekinthető. (K. 2180—1934.) »Sejttégla« védjegyoltalmat élvez. Az áru minőségét vagy rendeltetését kifejező, vagy arra utaló szavakból álló védjegyek is oltalomképesekké válnak a kvalifikált használat által, vagyis, ha az árujegy valamely vállalat gyártmányainak a köztudatba átment elnevezésévé és ismertető jegyévé válik, a közönség előtt az illető vállalat ismertető jeleként él. Ezáltal ugyanis az árujegy az eredeti minőségjelző jellegét elveszítette s többé már nem tekinthető a forgalomban bizonyos árunemek megjelölésére általánosan szokásosnak. (K. 632— 1934.) sÁllandó gyakorlat*. Az erkölcstelenségnek és a visszaélésnek ez a minősége nem szűnik meg azáltal, hogy azt többen űzik; a jog és az erkölcs megsértése azok hatályát nem érinti, oltalomban nem részesíthető és a sértőt a cselekmény következményei alól nem mentesítheti. (K. 1846—1934.) A »Marque Deposée« felirat alkalmazása, mint valótlan tényre utaló megjelölés, a versenytörvény tilalma alá esik, (Vb. 13.166/1934.) Illetékesség. A Tvt. 38. §-a második és harmadik bekezdésének egybevetett rendelkezése, figyelemmel a telepnek az illetékesség szempontjából a Pp. 28. §-ában meghatározott jelentőségére, nem hagy fenn kétséget aziránt, hogy a Tvt. 38. Va értelmében az alperes üzleti telepe szerint igazodó kizárólagos illetékességet nem feltétlenül az üzleti főtelep helye, hanem általában annak az üzleti telepnek (tehát esetleg fióküzlet-telepnek is) helye szabja meg, amely üzlettelepnek üzemére vonatkozik a Tvt. alapján indítható polgári per tárgya. (K. 453/1934.) Versenytárs. Magában véve az a körülmény, hogy a versenytárs üzleti tevékenysége szünetel, sem versenytársi minőségét, sem pedig az annak alapján a Tvt. rendelkezéseiből folyó kereshetőségi jogot nem szűnteti meg; mert erről csak akkor lehet szó, ha az eset körülményeiből megállapítható, hogy az üzleti tevékenység abbanhagyása végleges. (K, 1846/1934.) Alaptalan viszontkereset. A nem vitás tényállás szerint a felperes a viszontkereset előterjesztését megelőzően egy évvel, 1932 április 30-án kereskedői minőségének elhallgatásával zongora árusítására vonatkozólag közzétett hirdetéseit nem ismételte meg. Az a magatartása pedig, hogy ezután közzétett hirdetéseiben mindenkor mint kereskedő hirdette magát, nyilvánvalóvá teszi, hogy a cselekmény ismétlésének veszélye fenn nem áll. Ebből pedig okszerűen következik a kifejtettek mellett, hogy az alperesnek az abbanhagyásra irányuló viszontkeresete már a viszontkereset emelésekor nyilván alaptalan volt. (K. 2324/1984.) Abbanhagyás. Aki a perindítás előtt a sérelmezett cselekményt önként abbanhagyta és oly magatartást tanúsít, amelyből kétségtelenül megállapítható, hogy a cselekmény jogellenes voltát felismerve, annak ismétlésétől tartózkodik, a cselekmény abbanhagyására nem kötelezhető. (K. 2324—1934.) Az abbanhagyási igény szempontjából a jó- vagy rosszhiszeműség, a gondosság vagy gondatlanság kérdésének nincs jelentősége, mert a tárgyilag a Tvt.-be ütköző cselekmény abbanhagyására még jóhiszeműség esetén is kötelezni kell a cselekmény elkövetőjét. (T. 5405/1934.*) Abbanhagyásra kötelezés az egyéni cég főnökének halála esetén a vagyontömeget terheli. (B. Tsz. 42.533 1934.*) Reklámszédelgés. (A villamosság, fonográf-sajtóközlemény.) A valóságnak meg nem felelőleg a villamosujságban hirdetett ama tény , hogy az R. TJ. a legelterjedtebb hétfői lap, a Tvt. 2. §-ába ütközik. A villamos reklámújságban való hirdetés: sajtóközlemény, mert az 1914: XIV. tc. 2. §-ának második bekezdése szerint a sajtótermékekre megállapított jogszabályokat megfelelően alkalmazni kell a gondolatnak fonográf vagy más készülék útján többszörösített kifejezésére. Ám a villamosujság is olyan készüléknek minősül, amely a hirdetéseket villamosberendezés útján bizonyos sorrendben többször megjeleníti. (K. 2349—1934.) — Az alperes által közétett, a saját cégének más céggel szemben való feldicsérését tartalmazó, kétségtelenül verseny célját szolgáló hirdetéssel elkövetett tisztességtelen versenycselekmény, — szándékosan elkövetettnek tekintendő. (T. 5405—1934.*), úgyszintén ha az ismételten egyheti időközben megjelent, tehát kiigazítható hirdetés, mivel ily esetben a versenytárs nem védekezhetik ^elnézéssel, vagy sajtóhibával.« (T. 5405—1934.*) — A szédelgő feldicsérés az esetben, ha alperesnek kizárólag egy versenytársa van, hírnévrontásnak minősülhet. A kir. T. megállapítása szerint »minden vaskereskedő büszke reá, hogy — OO — vaskereskedő honosította meg Magyarországon a korcsolyagyártásU és »— O O —« korcsolyával korcsolyázik már 99%-a műkorcsolyázóknak »nem a Tvt. 2. §-ába, hanem a Tvt. 13. §-ába ütköznek. (T. 5405—1934.*) — »Külön mértékosztály^ minden cipő saját műhelyemben készül", megtévesztő, ha az alperes által vitatott az a tény való is, hogy kirakatában közismerten gyárilag készült, úgynevezett márkás cipők voltak elhelyezve, mert a vevőkör az a része, amely a kirakatban levő cipőket közelebbi vizsgálat tárgyává nem tette, hanem futólagos figyelemmel csak a felperes által sérelmezett és a kirakatban elhelyezett hirdetést olvasta el, joggal lehetett abban a hiszemben, hogy minden cipő az alperes műhelyében, mérték utáni rendelésre, nem pedig gyárilag készíttetik el. (T. 600*-1934.*) A külföldi menetrendnek 1000 külföldi állomásra utaló hirdetése, tekintve, hogy csak 700—800 állomást közöl, továbbá ama kitétele, hogy »a külföldi állomáshelyeket az államvasutak menetjegyirodája jelölte ki«, tekintve, hogy azt egy magánszemély végezte, — reklámszédelgés. (T. 5531—1934.) A menetrendnek pótlékokra vonatkozó cédulái csak annyiban megtévesztők, hogy a menetrendi pótlások és változások záróideje a cédulákból nem tűnik ki. A december, vagy január végén a menetrendet vásárló a szövegnek joggal tulajdonítja azt az értelmet, hogy abban december, illetőleg január hónapi változások mind keresztülvitettek. E jogos feltevés nem fedi a valót, tehát: tv. (T. 5531—1934.) — »Bő tartalommaU: általános, hangzatos, szokásos kijelentés, amely épp ezen öndícséretszerű általánosságánál és hangzatosságánál fogva, a közönség megtévesztésére nem alkalmas és így a tv. cselekmény tárgyi elemeit ki nem meríti. (T. 5531—1934.*) Alperes üzletével kapcsolatosan a Pesti Hírlapban ^Részletfizetésre mindenfajta szőnyegek, sezlóntakarók, futók, függönyök gyári szőnyeglerakatnáh szövegű hirdetést tette közzé. E hirdetést a Tábla megtévesztőnek tartja. A kir. ítélőtábla megítélése szerint ugyanis »lerakat« mint vállalati elnevezés alatt a vevőkör jelentékeny része oly eladási helyet ért, ahol annak következtében, hogy az eladó, az eladás tárgyát képező árut, a viszonteladói kereskedelem és ügynökök kikapcsolásával közvetlenül a gyárostól kapja, kedvezőbb vásárlási lehetőségre nyílik alkalma, mint azoknál a kereskedőknél, akik az árut nem közvetlen forrásból szerzik be. Már pedig az alperes által »lerakat«-nak hirdetett üzlet annak következtében, hogy alperes a raktáron levő árut nem közvetlenül magától a gyárostól kapta, a lerakat jellegzetes tulajdonságával nem bír s ezért alperes cselekménye a Tvt. 2. §-ába ütköző szédelgő feldícsérés tényálladéki elemeit kimeríti. (T. 7711—1934-*) — Dumping. Abból a tényállásból, hogy az áru anyaga a hirdetett anyagnak, minősége pedig — az áruházak forgalmában — a hirdetett minőségnek megfelel, az ár pedig az önköltségi ár körül mozog és jelentősen alatta van a hasonló áruk forgalmi áránál, — a fellebbezési bíróság helyesen vonta le azt a következtetést, hogy az alperes által közzétett hirdetés nem tartalmazott valótlan és megtévesztésre alkalmas adatokat, amidőn az árut príma puplining gyanánt, dömpingáron hirdette. (K. IV. 4675—1933.) Aki jogával jóhiszeműen él, az ezzel okozott kárért általában véve nem felelős. (K. 159—161. elvi jel. hat.) Alperes tehát kártérítési felelősséggel az esetben tartoznék, ha eljárásában rosszhiszeműség, vagy vétkes gondatlanság nyilvánulna meg. (T. 6C28—1934.) — Az a tény, hogy a viszonteladók gyakran nincsenek tisztában a szóvédjegy jelentőségével, másrészt az a nem vitás tény, hogy egy védjegyet a vámtarifa is árunévként használ, kizárja a jelen esetben a szándékosság megállapíthatá3át, (T. 6002/1934.*) Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. FAZEKAS OSZKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V.,Mária Valéria-utca 12. Telefón: 82—4—35. Az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat nyomása Nyomdaigazgató: Wózner I.