Iparjogi szemle, 1934 (28. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 1. szám - Köztudomású tények bizonyítása

IPARJOGI SZEMLE VVWIII évfolyam AAillli Jahrgang HAVI FOLYÓIRAT MONATSSCHRIFT GEWERBERECHTLICHE RUNDSCHAU AZ IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE l934ianNrmárcl. szám Tagsági járulékként 10 Jáhrlicher Bezugapreia IU | SZERKESZTIK: SCHRIFTLEITUNG: DR BÁNYÁSZ JENŐ és DR FAZEKAS OSZKÁR Kiadja: az Iparjogvédelmi Egyesület Herausgegeben von : Vérein für Gewerblichen Rechtschutz, Budapest V., Alkotmány ucca 8. Köztudomású tények bizonyítása írta: SCHÖN TIBOR oki. gépészmérnök, h. szab. ügyvivő A szabadalmi bíróság régebbi joggyakorlata szerint a felszólalási és peres ügyekben az újdonság kérdésének eldöntésénél a Pp. 267. §-át megfelelően alkalmazni lehetett, vagyis a köztudomású tényeket és mindazt, amiről a bíróságnak hivatalos tudomása van, bizonyítani fölösleges volt. Példa erre a bejelentési osztálynak az O. 1263 ügyben hozott határozata (lásd a Szabadalmi Közlöny 1929-es évfolyamának 465. oldalát). Az újabban térthódító felfogás szerint azonban a Pp. 26. §-át az újság kérdésének eldöntésénél nem alkalmazzák, lényegében a következő indokolással: A Sztü. 202. §-a szerint a Pp. rendelkezései csak az esetben alkalmazhatók, ha a szabadalmi ügyekre mérvadó jogszabályok másként nem intézkednek; márpedig a szadalmi törvénynek már 33. §. azt írja elő, hogy a bíróság az újság kérdésében döntést nem hozhat és így nem veheti figyelembe azt, ami tudomása szerint közismert; a szabadalmi törvény 3. §-a pedig határozottan és ki nem terjeszthető módon állapítja meg, hogy melyik találmány tekintendő ismertnek, illetve nem újnak; ezek szerint az újdonsághiány megállapítása csak a szabadalmi törvény 3. §-a alapján történhetik, vagyis csak az tekinthető ismertnek, amiről felszólaló vagy felperes kimutatja, hogy szabadalom tárgyát képezte, vagy pedig nyomtatvány vagy gyakorlatbavétel révén vált ismeretessé. Ez a felfogás több szempontból aggályos. Mindenekelőtt a szabadalmi törvény 33. §-ára vonatkozó érvelés nem állhatja meg a helyét azért, mert ez a szakasz kizárólag csak a nem peres (illetve felszólalással meg nem támadott) ügyekre vonatkozik, peres ügyekre tehát semmi körülmények között sem alkalmazható. A szabadalmi törvény 3. §-ára alapított érvelés pedig a következő megfontolás alapján nem helytálló: A szaba dalmi törvény 3. §-a csupán azt írja elő, hogy melyek azok a ténykörülmények, amelyek az ellenfél beismerése vagy pedig bebizonyítás esetén a találmány ujsághiányát megállapíthatják; de nem intézkedik ez a törvényszakasz arról, hogy 1., 2. vagy 3. pontjára alapított tényállítást az ellenfél tagadása esetén hogyan kell bizonyítani. A szóbanforgó § a szabadalmi törvény 1. fejezetében van, melynek címe »A szabadalmak tárgya«, a szakasz maga pedig arról és csak arról szól, hogy a szabadalomnak az újság szempontjából mi lehet tárgya és mi nem. Azt azonban, hogy ez a szakasz előírja, hogy az 1—3. pontjaira alapított tényállításokat miként kell bizonyítani, illetve, hogy azokat mindig bizonyítani kell, a szakaszból annak semmiféle értelmezése mellett sem lehet kiolvasni. A Pp. 267. ^-ának alkalmazása tehát oly tényállítással kapcsolatban helyénvaló, mely egész szabatosan fogalmazva, úgy hangzik, hogy a megtámadott igénypontra a szabadalom megtagadandó, mert annak tárgya már szabadalom tárgyát képezte, vagy pedig nyomtatvány vagy gyakorlatbavétel útján ismertté vált, de ez az állítás bizonyítékokkal nem támasztandó alá, mert ennek a tényállításnak helytálló volta közismert. Tehát az állítás tulajdonképpen nem az, hogy a szabadalom megtagadandó, mert tárgya közismert, mert hiszen a szabadalmi törvény a közismertséget mint az ujsághdány kritériumát nem ismeri, hanem az állítás a fentiek szerint az, hogy a 3. §. szerinti ujsághiány áll fenn, ami azonban nem bizonyítandó. Ennek az érvelésnek kissé részletesebb kifejtése céljából meg kell különböztetnünk a kérelem indokolásának és bizonyításának fogalmait. A szabadalmi törvény 35. §-a értelmében a kérelem mindig indokolandó, de bizonyítási kényszer a szabadalmi joggyakorlatot szabályozó rendelkezésekben nem szerepel. A bizonyítás módját a Szhüsz. 31. §-a úgy szabályozza, hogy csak a felhívott nyomtatványokat kell bemutatni és tanú kihallgatását is csak a fél kívánsága esetén kell igénybevenni, vagyis a bizonyítás csak a szükséghez mérten foganatosítandó. Ha tehát feltételezzük, hogy valamely elképzelt esetben a védetni kért szerkezet pl. közönséges gőzgép és a felszólaló kérelme a szabadalom megtagadása, a kérelem indokolása az a körülmény lehet, hogy a bejelentés tárgya a szabadalmi törvény 3. §-ának 1—3. pontja szerint újságát már a bejelentés napja előtt elvesztette, ennek az indokolásnak bizonyítása céljából azonban felszólaló nem veszi igénybe a Szhüsz. 31. §-ában említett lehetséges módozatokat, hanem a bizonyítékok becsatolásától a Pp. 267. §-a alapján eltekint. A fenti megfontolás helyességét igazolja a szabadalmi hivatalnak az 1903. évi december 30-án tartott teljes ülésében hozott I. számú elvi jelentőségű megállapodása is, mely szerint a szabadalmi törvény 35. §-ában említett indokolás alatt csakis a tényállás előadását lehet érteni, amivel a felszólalói kérelmet feltétlenül alá kell támasztani; de hogy a a felszólalásnak nélkülözhetetlen kelléke lenne a bizonyítékok becsatolása, erről az említett megállapodásban nincsen szó. Röviden összefoglalva tehát, a 3. §. 1—3. pontjában foglalt taxativ felsorolás azért nem zárja ki a Pp. 267. ^-ának az ujsághiány eldöntésénél való alkalmazását, mert ez a felsorolás csak azt határozza meg, hogy mivel lehet a kérelmet indokolni, de nem vonatkozik a bizonyításra. Megjegyzendő végül, hogy a gyakorlati élet követelményei a legnagyobb mértékben a Pp. 267. §-ának alkalmazása mellett szólnak, mert lehetetlen helyzetet teremtene az, há a feleknek költséget, a bíróságnak és ügyvivőknek pedig munkát és fáradságot okozna pl. annak bizonyítása, hogy a mozdonyokat szénnel fűtik, vagy hogy a gumi vulkanizálása ismeretes eljárás. Az iparjogvédelmi egyesület XXVIII-ik rendes közgyűlésén Saxlehner Kálmán társelnök elnökölt. Dr, Fazekas Oszkár ügyvezető alelnök »A védjegy hasonlóságok empirikus vizsgálatán címen előadást tartott, amelyhez Vásárhelyi L'ászló szab. bíró, Dr. Beck Salamon, Dr. Szenté Lajos. Dr. Malonyai Emil budapesti ügyvédek és Dr. Bányász Jenő kamarai titkár szólottak hozzá. Az előadást kivonatosan mult számunkban közöltük. Dr. Fazekas Oszkár előadásában felvetett nagy jelentőségű gyakorlati kérdés a belföldön, de főleg a külföldön általános érdeklődést váltott ki. A nagy érdeklődésre való tekintettel az előadás németnyelvű külön kiadásban is megjelent. A felvetett kérdést egyesületünk napirenden tartja, a nagy érdeklődéssel tekint a további kísérletezések gyakorlati eredményei elé. Az előadást követőleg Dr. Bányász Jenő főtitkár terjesztette elő évi jelentését. Ismertette az egyesületnek az iparjogvédelmi törvények előkészítésében való részvételét, a nemzetközi reformokkal karöltve együtt haladó munkáját. A külföldi kapcsolatok további kiépítésében, a nemzetközi munkában való erőteljesebb bekapcsolódásban látja az egyesület egyik legfontosabb feladatát. E mnnka hathatósabb kifejtése