Iparjogi szemle, 1933 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 9-12. szám - Az utánzat megtévesztő hasonlósága

i IPARJOGI SZEMLE reklámszédelgés. (Kúria P. IV. 552—1932.) — «Átdolgozásl vállalok* szövegű hirdetés közzététele a kereskedő részéről nem jelenti _ szükségképpen azt, hogy az árucikket a kereskedő a saját ipari üzemében dolgoztatja át, s így az ily szövegű hirdetés nem tekinthető valótlannak pusztán azért, mert a hirdetést közzétévő kereskedő az átdolgozásra vállalt árut más önálló iparossal dolgoztatta át. (Kúria P. IV. 1072—1933.) — «Legolcsóbbun», «Legjobban» kifejezések — a választott bíróság állandó gyakorlata szerint •— csupán nagyhangú szólásmódok, amelyek a közönség megtévesztésére nem alkalmasak. Ha azonban az ilyen kifejezések oly tartalommal használtatnak, amely szerint a hirdetett szolgáltatásra egyedül a hirdető alkalmas vagy képes (pl. «költözködést legolcsóbban és legjobban csak X. bonyolít le»), a hirdetés a Tvt. 2. §-ába ütköző reklámszédelgés. (Vb. 4991— 1933.) — Megtévesztés. Az alperes az általa forgalomba hozott faszéncsomagokra «Füst és szagmentes» felírást alkalmazott. A választott bíróság előtt ellene megindított perben azzal védekezett, hogy a felírás azt jelenti, hogy a faszén használaton kivid füst- és szagmentes, de elismerte, hogy használat közben füstöt és szénszagot áraszt, bár szerinte keveset. A választott bíróság csomagonként 50 P pénzbírsággal eltiltotta az alperest a sérelmes felírás használatától, mivel a vevő füst- és szagmentességet úgy értelmezi, hogy a szén használat közben nem terjeszt kellemetlen és ártalmas füstöt és szagot. (Bp. kam. vb. 14215—1933.) — Megtéveztö üzleti elnevezés. Alperes, kinek cége nincs bejegyezve, üzletét polgári nevének feltüntetése nélkül «Lipótvárosi Szállító Vállalat* névvel szerepeltette kocsijain, nyomtatványain és hirdetéseiben. Alperesnek ez az eljárása azonkívül, hogy. az ipartörvény rendelkezéseivel is ellenkezik — a Tvt. 2. §-ába ütközik, mert alkalmas a közönség megtévesztésére és a valóságnak meg nem felelő azt a látszatot kelti, mintha az alperes üzlete a főváros egyik előkelő városrészének mintegy kizárólagos bútorszállító vállalata lenne. (Vb. 4991— 1933.) — Kereskedői minőség elhallgatása. Az elsőbíróság ténymegállapítása szerint az alperes, aki hivatásos kereskedő, a napilapok apróhirdetési rovatában csupán lakáscíme megadásával, de nevének és bútorkereskedői minőségének elhallgatásával kínált eladásra bútorokat. A hirdetések nem is a bútorkereskedők rovatában jelent meg, hanem a «Bútorok» című rovatban és az alperes mindig csak 1—1 szoba vagy lakás berendezését hirdette. A hirdetés alkalmas annak a hitnek a felkeltésére, hogy az alperes által hirdetett helyen magánszemélytől lehet vásárolni, vagyis kedvezőbb vásárlást lehetőségről van szó. (Bp. Tábla P. VII. 7259—1933.) — Megszűnt cég vállalati jelzőjének használata. A megállapított tényállás szerint a peres felek közkereseti társasága, mely a «Kályhaklinika B. és K.» cégszöveget használta, a társtagok közös megegyezése folytán megszűnt. Ezt követőiem B. volt cégtag a saiát, új társas cégét «Kályhaklinika B. és Társai» cégmegjelöléssel kezdte használni, anélkül, hogy ehhez a felperes, a nfegszűnt cég másik tagja hozzájárult volna. Minthoev a megszűnt közkereseti társaság üzleti elnevezését — külön megegyezés nélkül — a volt tulajdonosok egyike sem használhatja, s minthogy az alneres a régi cégszöveggel maidnem azonos cégszöveget nyilvánvalóan azért vette használatba, hogy a régi társascég vevőköre őt jogutódvak tekintse, alperesnek ez a cselekménye a Tvt. szempontjából meg nem engedhető, mert a vevőközönség megtévesztésére alkalmas és a felperes vevőkörének elvonását, eredményezheti. (Bp. Tábla P. VII. 5481—1933.) — «Dömpint ár» értelmezése. Az alperesi áruház azt hirdette, hogy prima ingeket árusít 5 P 80 f-es «dömt>ing áron». A perben kihallgatott szakértő szerint a hirdetett áru minősége és kiállítása olyan jő, hogy «csodálkozni lehet az 5 P 80 f-es áron». A Tvt. 2. Vára alapított keresetet elutasító I. bírói ítéletet a kir. ítélőtábla helybenhagyja a következő okfejtéssel: Az áruházakban olcsó árut kereső és vásárló közönség egészen mást ért «prima» áru alatt, mint az a vevő, aki magas áron egészen elsőrendű árut keres az ily finom áruk eladásával foglalkozó üzletekben. Az a vásárlóközönség, amely drága (20—30 P-ős) ingeket szokott vásárolni, az alperes hirdetését olvasva, nem hihette azt, hogy az általa vásárolni szokott drága ingeket kaphatia 5 P 80 f-ért az alperesnél, viszont az olcsó árut kereső közönség — a szakértő szerint — jó minőségű árut kapott a szokottnál olcsóbb, 5 P 80 f-es áron. Ehhezképest a «dömning ár» kitétel azt a közönséget, amelyhez a hirdetés intéztetett, nem tévesztette meg. (Bp. Tábla P. VII. 6109—1933.) — Árleszállítás hirdetése, ha nincs megjelölve, hogy a leszállítás mely időponttal lép érvénybe, csak úgy értelmezhető, hogy az ármérséklés nyomban életbelép. Ellenkező esetben tág tere nyilna a közönség megtévesztésének. (Bp. Tábla P. VII. 3774—1933.) — Alapítási év megtévesztő hirdetése. Az elsőbíróság által helyesen megállapított tényállás szerint a többféle üzletágat folytató alperesi Vállalat az építési üzletágra vonatkozó hirdetésekben ennek az üzletágnak az alapítási évét a valóságnak meg nem felelően hirdette. E tényállás mellett nem helytálló alperesnek az a védekezése, hogy megtévesztés azért nem forog fenn, mert a közönség bizalma nem az építési osztálynak, hanem magának az egész vállalatnak szól. Ugyanis a valótlan adat hirdetése alkalmas arra, hogy a bizalmat éppen az építési üzletága iránt fokozza és így annak forgalmát növelje. (Bp. Tábla P. VII. 607—1933.) — A vevő tévedésének kihasználása. Az üzleti tisztességbe ütköző cselekményt követ el az, aki a vevő kijelentéseiből kétségtelenül láthatja, hogy a vevő nem nála akar megrendelést tenni, hanem az ugyanabban a helyiségben korábban működött versenytársnál, s a vevőt tévedésére nem figyelmezteti, hanem a megrendelést elfogadja. (Bp. Tábla P. VII. 8430—1933.) — «Gyár» elnevezés használata. A gyári jelleg megállapításánál elsősorban az erőművi berendezések jönnek számításba, s az alkalmazottak létszáma csak másodsorban veendő figyelembe. Ennélfogva, ha az egyébként gyári üzem folytatására erőgépekkel kellően berendezett vállalat a változott gazdasági viszonyok mellett egyelőre kellő számú munkást nem tud foglalkoztatni ez a körülmény a gyári jelleget nem szűnteti meg. Az ilyen vállalatnak «gyár» elnevezéssel való megjelölése tehát jogszerű, s a Tvt. 2. §-át nem sérti. (Bp. Tábla P. VII. 5756—1933.) Cég-név oltalom. Az elsőbíróság által megállapított tényállás szerint a felperes úgy a főüzletét, mint a fióküzleteit W... Mór cég alatt folytatja és cégtábláin teljes nevét használja, míg az ugyanazon szakmában működő alperes, kinek a családi neve azonos a felperesével, utóneve azonban Emil, a felperesi fióküzlet közelében nyitott fióküzlete fölé nem a teljes nevét tette ki, hanem csak a «W...» nevet. Az alperes eljárása a Tvt. 8. Vába ütközik, mert alperes a nevét úgy használja, hogy vállalatát a felperesével össze lehet téveszteni. Nem elegendő a jogsértő használat abbanhagyásának kimondása, hanem kötelezni kell a marasztaltat az összetévesztést kizáró névhasználatra is. Ezért a kir. ítélőtábla az alperest arra kötelezte, hogy céerét csak Emil utónevének feltüntetésével használja. (Bp. Tábla P. VII. 7016—1933.) — A kereskedelmi törvény 17. Va értelmében minden új cégnek a cégbejegyzés helyén már létező és a cégjegyzékbe bevezetett cégtől világosan különböznie kell. Aki tehát a szabály ellenére oly céget használ, amely egy már bejegyzett céghez oly mértékben hasonló, hogy az utóbbival a kereskedelmi forgalomban könnyen összetéveszthető, az cégbitorlást követ el. Ez a cégbitorlás nemcsak akkor áll fenn, ha a cég a maga eerészében megtévesztő, vagy hasonló, hanem akkor is, ha a jellegzetes toldat vagy jelző idézi elő a hasonlóságot. Ehhez képest fennáll a cégbitorlás, ha az újabban alakult cég az azonos üzletkörben működő korábban bejegyzett céggel betiiszerint azonos vezér-szót használ a cégszövegében. Az állandó bírói gyakorlat szerint valamely úionnan alakuló kereskedelmi cég nem vehet fel a cégszövegébe egy már korábban ugyanazon a helyen fennálló, azonos üzletágéval bíró kereskedelmi cég bejegyzett szövegében alkalmazott főjelzőt, vagyis azt a vezér-szót, amelyet az üzleti forgalomban a cégnek rövidített alakban való megjelölésére használni szoktak. (Kúria P. IV. 1185—1933.) — A kereskedelmi törvény 11. §-a és az 1922. XII. tc. 56. S-a értelmében az egyéni cég tulaidonosa vállalata megjelölésénél csak saját nevét használhatja és cégébe csak olyan toldatot vehet fel, amely személyének vagv üzletkörének megjelölésére szolgál. A tényállás szerint alperes a vállalata megjelölésére nem a saját polgári nevét, hanem a «Cohden» szót használia, amely sem a nevével, sem az üzletköré vei nem áll semmiféle összefüggésben. Minthogy a Tvt. 7. %-a. értelmében üzleti vállalata körében senki sem használhat oly nevet, céget, ismertetőjelet, amely őt meg nem illeti, az alneres elírása a Tvt. 7. §-ába ütközik. (Bp. Tábla P. VII. 12356—1933.) Gyártási titok. Sablonos, közismert minta, amely éppen ebből az okból mintaoltalomban sem részesült, nem tekinthető gyártási titoknak. (Kúria P. IV. 6263—1931.) Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. FAZEKAS OSZKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Mária Valéria-utca 12. Telefon: 82—4—35. Nyomdaigazgató: Wózner I. Az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat nyomása