Iparjogi szemle, 1933 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 9-12. szám - Az utánzat megtévesztő hasonlósága

IPARJOGI SZEMLE közismert márkacikkei tekintetében — a gyakorlatba átültetve végrehajtsa. Az első kísérletsorozatok rendkívül tanulságos és — mondhatni — a várakozásokat is meghaladó eredményeket produkáltak. Ezek ismertetésére alkalmilag visszatérünk A Jury állástfoglalt az egységárak, tört görbe súlyok, bruttó súlyok és a márkás áruk kérdésében. Mint ismeretes, az élelmiszerszakma és az áruházak között az üzleti reklámélet lehető egységes szabályozása érdekében megállapodás jött létre, amelyben a szembenálló felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy az élelmiszerárak kiajánlásánál a megtévesztő egységárak, tört görbe súlyok, brtuttó súlyok használatától a jövőben tartózkodni fognak. — E megállapodásban a márkás áruk speciális helyzetét nem érintették, amiért is a márkás áruknál a tört és görbe súlyok, úgyszintén bruttó súlyok használatát tolerálták. Az egységárak kérdésében a Jury az élelmiszerszakmának az élelmiszeráruk egységes áron való hirdetésének és árusításának az abbahagyására irányuló kérelmét méltányosnak tartja, mivel az élelmiszeráruknak általában egységes árakon való hirdetése a vállalkozót a súly szerint kimért áruknál arra készteti, hogy a kereskedelemben szokásos súlymennyiségektől eltérő, tört, görbe súlvjelzésekben adaeolja az egységes árakon hirdetett árut. Miután pedig az ily egységáron történő kiajánlások alkalmasak lehetnek arra, hogy a fogyasztót az áru ára, minősége és súlya tekintetében megtévesszék, az egységárakon való árukiajánlásokat kifogásolja, illetve csak az esetben tartja megengedhetőnek, ha azok a szokásos súlymegjelölések keretén belül mozognak. A tört és görbe súlyok kérdésében a kereskedelmi forgalomban szokásos súlymennyiségektől eltérő, ú. n. «görbe» v. «tört» súlvmennyiségekre vonatkozó árak reklámozását és az áruknak ily súlymennyiségek alapján történő kiajánlását a Jury nem tartja összeegyeztethetőnek a tisztességes kereskedelem elveivel, és szokásaival, mivel az ily kiaiánlások alkalmas;ik a közönségnek a hirdetett áru ára, minősége és súlya tekintetében való megtévesztésére. — A Jury törtgörbe súlynak tekinti az egyébként szokásos súlymegielölé seknek kombinációját is (1 kg 10 deka), mivel az ily jelzések a foo-vasztóra ugyancsak megtévesztő, hatást, a kedvezőbb vásárlási alkalom megtévesztő benyomását gyakorolják. Ami a márkacikk forgalmi meghatározását illeti, a Jury megállapítja, hogy márkacikk alatt a forgalomban közismer ten ugyanazon minőségben, detailárban és jellegzetes csomagolásban forgalomba hozott és a kereskedői forgalomban általánosan ismert és keresett, tehát széles körben vásárolható árut értenek. — Az oly védjeggyel ellátott áru, amelyet egy gyáros cég, gyári vagy kereskedői védjeggyel el látva kizárólag egy vállalatnak szállít, az illető vállalat reklámáruiának, illetve a saját vevőközönsége számára kreált, védjeggyel ellátott (de nem márkás) árunak tekin tendő. — A márkás árunak célja és rendeltetése, hogy a detailkereskedő igénybevételével, azok közreműködésével, a márkás árucikkre irányítsa a fogyasztóközönség figyelmét, az ily cikkek bevezetésére ösztökélje azzal, hogy kereskedelmi munkájának eredményében, az emelkedő forgalom hasznában egvaránt részesítse a viszontelárusító kereskedelmet. — A védjegyes («márkás») áruk lényege: azonos egység, hasonló kivitel (jellegzetes külső), azonos minőség és detailár. A bruttó súlvok kérdésében a Jurv álláspontja már nem tekinthető teljesen kiforrottnak, mivel e súlymegjelölés használatát illetőleg a Jury egyelőre figyelemmel volt a márkás áruknál évtizedek óta követett gyakorlatra, de kü lönösen a márkás áruknak az egyéb forgalmi árukkal szemben elfoglalt speciális jelentőségére, nevezetesen arra, hogy a védjegyes áruk olyan javakat vannak hivatva védeni, amelyeket az illető egyén, a termelő, az iparos, a kereskedő maga teremtett és amelyek különben az ő munkája és tevékenysége nélkül nem, vagy legalább úgy, amint léteznek, nem léteztek volna. Védjegyes árudobozba tölthető-e azonos célt szolgáló idegen származású áru? Panasz tárgyává tétetett az alábbi hirdetés: «Nagyon olcsó, tehát gazdaságos! FIGYELEM! — Ne dobja el üres cipőpasztadobozait, mert fillérekért megtöltik a legújabb, kitűnő minőségű, terpentines cipőpasztával. Kapható dekánként kimérve minden fűszer-, festék- és bőrüzletben.* A Jury az idézett szövegű hirdetést, valamint általában eredeti márkacikkek tartányainak utánatöltését az üzleti tisztességbe ütköző, a védjegyes áruk előállítóit megkárosító és a vevőközönség megtévesztésére alkalmas cselekménynek minősíti. Indokolás. A márkacikkeket előállító gyárak márkás árujukat, mint általánosan ismeretes, rendszerint litografált tetejű, sok esetben ezenfelül dombornyomással ellátott bádogdobozokban vagy üvegekben hozzák forgalomba. Ezen tartányok a tartalom elhasználásával egyidejűleg rendszerint nem semmisülnek meg és sok esetben olyanok kezébe kerülnek, akik márkával ellátott, használt tartányokat silány minőségű áruval újratöltik és hamisítványaikat így hozzák forgalomba. A gyárak legtöbbje ezen védjegybitorlás, sok esetben csalásnak minősülő ténykedés ellen bűnvádi eljárás lefolytatásával védekezik és bíróságaink _ a megindított bűnvádi eljárás mindegyikében súlyos büntetéssel sújtják a védjegybitorlókat. A büntetéstől való félelem azonban ezen egyéneket az utóbbi időben arra készteti, hogy nem maguk hozzák készítményeiket kiürült márkás dobozokban forgalomba, hanem, amint a fent közölt röpcédula szövegéből is látható, a közönség által hozott márkás dobozokat pár fillérért saját készítményükkel megtöltik, vagy pedig gyártmányukat kilószámra, ugyanilyen célzattal a kereskedőknek adják el és így ezt az egyébként védjegybitorlásnak minősülő cselekményt a gyanútlan fogyasztóval, illetve kereskedővel kívánják elvégeztetni, hogy ilymódon a következményeket elkerüljék. Nyilvánvaló, hogy a röpcédula terjesztője, amidőn kifejezetten az «üres cipőpasztadobozok» és nem bármilyen más bádogdobozok újratöltését ajánlja, tudatában van annak, hogy a cipőpaszták a piacon mint védjegyezett márkaáruk ismertek, előre számol tehát bizonyos keresett márkacikk jóhírnevével, amelyet az ő kimért gyártmányának javára kíván értékesíteni. Nem vitás, hogy a kereskedő, aki a vevőnek üres védjegyes tartányba (Schmoll-Pasta-doboz, Diana-üveg) azonos rendeltetésű árut szolgáltat ki (tehát más gyártmányú cipőkrémet, vagy sósborszeszt), megtéveszti a fogyasztót az áru származása tekintetében. Annak a körülménynek a vizsgálata, hogy vájjon a kereskedő felvilágosítja-e a vevőt, hogy az utántöltés nem az eredeti védjegyes áru, mint teljesen ellenőrizhetetlen eshetőség, figyelembe nem vehető. Sok esetben ugyanis a vásárló nem azonos a fogyasztóval, de ezenkívül az ily természetű utántöltés arra is alkalmas, hogy egyes megbízhatatlan egyének az utántöltött árunak eredeti védjegyes áruként való forgalombahozatalával a közönséget megtévesszek. Kétségtelen, hogy márkás áru vételénél a vevő az árut a tartánnyal együtt megvásárolta, a tartányon is szereplő védjegy azonban továbbra is a védjegybirtokos eszmei tulajdona marad. A vevőnek nincs különösebb érdeke ezen védjegyes tartányt újratölteni azonos rendeltetésű áruval, még kevésbé a kereskedőnek, mert ezáltal a gyáros eszmei tulajdonjogát sérti. A sérelem a gyanútlan fogyasztóra abban áll, hogy a védiegyben megbízva, más, sokszor rosszminőségű árut használ, a védjegytulajdonosra pedig azért sérelmes az utántöltés, mert védjegyével és hírnevével szavatol olyan áruért, amelyet nem ő állít elő. Ez a sérelem akkor is fennáll, ha a kereskedő az utántöltött védjegyes tartányt amúgyis könnyen leváló papírvignettával átragasztja, mert a védjegy ezáltal nem semmisíttetik meg tökéletesen. Nem tekinthető megsemmisítettnek a védjegy természetesen akkor sem, ha a főábra eltakarása esetén az oldalfelírás, dombornyomású védjegy- vagy cégfelírás bárhogyan olvasható marad. E kérdés elbírálásánál figyelemreméltó szempont az is, hogy amíg a védjegytulajdonos a saját védjegyes tartányába előre kiszerelt idegen áru forgalombahoza+ala ellen könynyen tudott védekezni, addig a fent sérelmezett utántöltés ellen a védjegytulajdonos egyáltalán nem védekezhet, mert a megtévesztés cselekménye többnyire háztartásokban vagy egyéb hozzáférhetetlen helyeken történik, ahol az ellenőrzés ki van zárva. A visszaélések lehetőségének megszüntetésére, válamint a jó erkölcsök védelme érdekében a Jury kimondja, hogy a márkás áruk tartányainak, melyek az azt előállító cégét, védjegyét vagy általánosan ismert megjelölését tüntetik fel, a kereskedő által történő utántöltése — az esetben is, ha az ily eredeti üres védjegyes áru tartányát azonos rendeltetésű idegen áruval történő megtöltés céljából maga a fogyasztó (vásárló) adja át a kereskedőnek, — a fogyasztó megtévesztésére és a márkacikkgyáros megkárosítására vezethet és így mint megtévesztő versenyeszköz tisztességtelen versenynek minősítendő. Az áralakulás korlátozása. Az Iparjogvédelmi Egyesület dr. Fazekas Oszkár ü. alelnök elnöklésével teljes ülést tartott, amelyen a politikamentes jogtudomány jelentőségének méltatásával foglalkozó elnöki bevezető szavak után dr. Georg