Iparjogi szemle, 1932 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 11-12. szám - A tisztességtelen verseny ellen küzdö Nemzetközi Liga magyarországi csoportjának gyűlése - Az érdekeltség a tisztességtelen verseny haladéktalan megtorlását sürgeti

IPARJOGI SZEMLE döntésénél kétségkívül a bíróságnak értékes irányítást nyújt: az erkölcsi alapon álló kereskedelem és ipar erkölcsi ítéletét. Tekintettel ezen békéltető irodák törvényes alapjára és szakszerű összeállítására (bírói képesítésű elnök, szakértő laikus) a jogász- és bírókörök is szívesen fogadják, mivel a bíróságoknak kétségkívül nagymérvű tehermentesítését is mozdítja elő. így Németországban! És nálunk? A magyar versenytörvény a Jury és a kamarák mellett működő választott bíróságok intézményével lehetővé tette a kereskedő- és iparosvilág helyes irányítását (a Jury döntéseivel), másfelől pedig az ügyek gyors és szakszerű elbírálását (a választott bíróságok ítéletei útján). Sajnos azonban a választott bíróságok megalakulásuk előtt (2—4 hét) előzetes intézkedéseket nem foganatosíthatnak. A budapesti Kereskedelmi és Iparkamara által egybehívott érdekképviseletközi értekezlet már évekkel ezelőtt, ismételten és ismételten, legutóbb a kereskedelemügyi minisztériumban tartott ankéten a választott bírósági intézmény oly reformját sürgette, amely az előzetes intézkedések hiányát pótolná. A kamarai javaslat szerint a választott bíróságok megalakulásuk előtt az előzetes intézkedéseket az igazságügyminiszter által választott bírósági elnökökként kijelölt és esetenként kisorsolt magasrangú bírák, továbbá a kamara által kijelölt két szakember bevonásával foganatosítanák, amely előzetes intézkedést nyomban követné a rendes választott bírósági eljárás. (Tagok kijelölése és elnökválasztás.) Ha a rendes bírói eljárás rendszerének lassúsága mellé még hozzátesszük, hogy a bíróság az előzetes intézkedéseket magas pénzbírság letételétől teszi függővé, továbbá az előzetes intézkedést kérő ezenfelül még anyagilag is — és pedig feltétlenül felel pervesztés esetén, úgy — sajnos — meg kell állapítanunk, hogy a versenytörvény megtorlása kevésbé hatályos, de igen gyakran a sértett közvetlen jogos érdekeire már értéktelen megtorlást nyújt. A megtorlás inkább a költségek viselésében merül ki. Különös figyelmet érdemel tehát a német rendelet, amely bár nem nyújt azonnal megoldásokat és kevésbé hatályos, mint a kamarai javaslat, de mégis jelentős lépést tesz előre, mert bevonja a laikus szakértő elemet és az érdekképviseleteket a törvényt végrehajtó munkába. Örömmel tölt el bennünket, hogy a magyar versenytörvénynek ez a gondolata mind erősebb gyökeret ver a nyugati államok törvényhozásában. Szerettük volna azonban, ha a gyors és hatályos bírói eljárás terén megkezdett és sikeres munkánkat, a választott bírói eljárást, a lehetőséghez képest tökéletesen, a fent javasolt előzetes intézkedésekkel kiegészítve befejezhettük volna. Reméljük, hogy a német példa, amely ugyancsak félmegoldás, a kamarai reformjavaslatot újból aktuálissá teszi és a megvalósulás stádiumába juttatja, mert, sajnos, gyors és hatályos bírói intézkedések nélkül, a megtorlás továbbra is a percről-percre súlyos kárt okozó, tisztességtelen magatartás mögött fog kullogni. Joggyakorlat Utalás a versenytárs árujára. Alperesnek az az eljárása, hogy ajánlatában a szállítandó saját áruját „X ... rendszerű" áruként jelölte meg, nyilván azt is magában foglalja, hogy az alperes a felperesi „X ..." elnevezésű, világmárkát jelentő áru hírnevére támaszkodva kelt versenyre saját olcsóbb árujával a felperesi áruval szemben. Eszerint alperes az üzletszerzésnél reá nézve idegen, ellenben más vállalatra jellemző elnevezésre utalt, ami túllépi azt a megengedett eljárást, hogy a kért áru helyett más áru ajánlható. Alperesnek ezen eljárása a versenytörvény 9. §-ába ütközik. (Kúria P. IV. 6045—930.) Felelősség az alkalmazottakért és a családtagokért. A megállapított tényállás szerint alperes alkalmazottja egy vevő előtt, aki felperes olcsóbb áraira hivatkozva alkudozott, azt mondotta, hogy „vigyázzon, nehogy becsapják a felperes üzletében". Egy másik esetben az alperes fia egy vevőnek, aki a felperestől vásárolt árut, azt a kijelentést tette, hogy „küldje vissza az árut a felperesnek, mert az alperesnél olcsóbban megveheti". Az alperes alkalmazottjának és fiának e cselekményei a versenytörvény 13. § és 1. §-ába ütköző tisztességtelen versenynek minősülnek. A versenytörvény 33. §-ának 3. bekezdése szerint a vagyoni felelősség a vállalat birtokosát akkor is terheli, ha a cselekményt az alkalmazottja a reábízott teendők teljesítése körében követte el. Az állandó bírói gyakorlat szerint a vállalat birtokosa, ha a cselekményt nem ő, hanem az alkalmazottja követte is el, abbanhagyásra is kötelezhető, annál is inkább, mert a vagyoni felelősségben az abbanhagyási kötelesség, mint kevesebb, bennefoglaltnak tekintendő. Az a körülmény, hogy az alperes fia az üzletben alkalmazott-e s állandóan ott működik-e, közömbös, mert az üzlettulajdonos fiának az üzlet érdekében tanúsított magatartása, a vérségi kapcsolatra figyelemmel, egy tekintet alá esik az alkalmazott cselekményével. Minthogy az alperes alkalmazottja és fia a versenytörvénybe ütköző cselekményeket az alperes vállalatánál reájuk bízott teendők teljesítése közben követték el és alperes meg sem kísérelte annak bizonyítását, hogy a cselekmények elkövetését rendes üzleti gondossággal sem előzhette meg: az alperest abbanhagyásra kellett kötelezni. (Bp. Tábla P. VII. 4079—932.) A versenytárs árujának összehasonlítása. (Áruvédelem.) Alperes a saját áruját a felperes árujával a versenytörvénybe ütköző módon hasonlította össze a vevők előtt. A felperes által indított perben az alperes azt hozta fel védekezésül, hogy az összehasonlításra jogos oka volt, mert a felperes őt különböző eljárások megindításával és vevői előtt való diszkreditálással fenyegette meg. Ezt a védekezést a másodbíróság nem találta alaposnak, mert arra a körülményre, hogy a felperes is sérelmes magatartást tanúsított, a jogsértő alperes nem hivatkozhat sikerrel, és pedig azért nem, mert a sérelmes magatartást kezdeményező féllel szemben nem szabad az üzleti versenyt meg nem engedett módon folytatni, hanem csupán arra nyílik joga a sérelmet szenvedő félnek, hogy jogait bírói úton érvényesítse. (Bp. Tábla P. VII. 3871—1932.) Az ipartestületi szék. (1932. VIII. tc. 20—30. §§.) A kereskedelmi és iparkamarák mellett működő Jaryk intézményének egyik hatásos szerve az ipartestületi szék. A törvény a kézművesiparosságnak már régebben megnyilvánult azt a kívánságát honorálja, hogy az ipartestületeken belül olyan szervet nyerjen, amely mint a kari tisztességnek és az iparosság erkölcsi javainak őre, tekintélyének súlyával, az ellentéteket kiegyenlítő, megfontolt állásfoglalásával iparosságunk körében a kartársi megbecsülést, az egyetértést, a békét, a nyugodt munkát biztosíthassa és a haladás, a gazdasági megizmosodás útjait egyengesse. A törvény teljesíti iparosságunknak ezt a kívánságát, ennek a szervnek az ipartestületi szék nevet adja. A törvény az ipartestületi szék szervezetét nem szabályozza, hanem az ipartestületekre hagyja, hogy az ipartestületi szék megszervezése, tagjainak száma, belső tagozódása, az elöljárósággal való kapcsolata stb. tekintetében szabadon határozhassanak, mert csak így érhető el a szervezés kérdésének olyan megoldása, amely a szükséges mértékben számol az egyes ipartestületek viszonyaival. Az ipartestületi szék feladatkörét a törvény 25. §-a szabályozza, széles munkateret biztosítva részére. Az ipartestületi szék elnökből, alelnökből és legalább három, de legfeljebb öt tagból áll, akiket, valamint ugyanannyi számú póttagot, az ipartestület közgyűlése három évi időtartamra titkos szavazással választ. Az ipartestületi elöljáróság elnöke, alelnöke és tagja az ipartestületi széknek elnöke, alelnöke, illetőleg tagja nem lehet. A törvény 25. §-ának második bekezdése igen jelentékeny feladatkört biztosít az ipartestületi széknek a tisztességtelen verseny eseteiben. Ez a feladatkör kettős. Egyfelől abban áll, hogy az ipartestületi szék azokban az esetekben, amelyekben tudomást szerez arról, hogy az ipartestület tagjai között az üzleti verseny tisztességét érintő szokás, eljárás vagy újítás alakul ki, illetőleg, hogy azok egyike vagy másika az iparűzés tisztességét sértő módon jár el, az illetőket meghallgatásuk után eljárásuk helytelenségére figyelmezteti. Amennyiben a figyelmeztetés eredményre vezet, ezzel az ily természetű ügyek befejezést is nyernek. Amennyiben a figyelmeztetésnek eredménye nem volna, az ipartestületi szék a törvény 25. §-ának második bekezdése szerint az illetők ellen az eljárásra illetékes hatóságnál, illetőleg bíróságnál feljelentést adhat be, magánindítványt tehet és felperességi jogokat gyakorolhat. Az ipartestületi szék tehát, amennyiben a törvény által reáruházott feladatát, az ipartestületi békének megteremtését és fenntartását, erkölcsi erejének szigorú, de egyben nevelő és irányító munkájával tölti be, úgy a kamarák mellett működő Juryk hathatós támasza lesz. A Jury és a testületi székek szerves együttműködésétől tehát szép és áldásos sikereket várunk: ez intézmények továbbfejlődését, munkakörének szélesbítését és hatályosabbá tételét. Felelős szerkesztő és kiadó: dr. Fazekas Oszkár. Szerkesztőség: V, Alkotmány ucca 8., III. em. Aut. 264—03 Kiadóhivatal: VII, Erzsébet körút 5., I. em. Telefon: József 462—99 Az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat nyomása Nyomdaigazgató: Wózner I.