Iparjogi szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 1. szám - A védjegyes árukkal történő visszaélések

IPARJOGI SZEMLE senvről szóló törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás aégáMapításáTa. (CP. IV. 1292/1930. 26. sz.) A címkéken szereplő szavak elhelyezése és betű típusa a megtévesztő hasonlóság megállapításánál mérlegelendő. (J. X. 25.729/1930.) Márkás áru helyett más árunak figyelmeztetés nélkül történő kiszolgáltatása tisztességtelen verseny. (Vb. 22.744/1930.) A csokoládétáblákon alkalmazott, az áru felhasználását célzó bevájások nem rápillantás, hanem csak megszemlélés után észlelhetők. Ez már magában akadálya annak, hogy a vonalak oly elemeknek minősíttessenek, amelyek a tábla külsejének jellegzetességet kölcsönöznek. Egyébként is e bevájások az adagolási, tehát az áru használhatóságát szolgálják. (Vb. 22.744/1930J Fly-Tox — Sheíl-Tox. A „Tox" szó a felperes vállalatával kapcsolatban a köztudatban annyira jellegzetes, hogy erről a forgalomban már a felperesi vállalatot szokták felismerni és hogy az alperes a felperes részéről az üzleti életben közismerten bevezetett „Fly-Tox" szóvédjegyhez megtévesztőén hasonló „Shell-Tox" szóvédjegyet nyilván azért használta, mert a gazdasági piacon felperes részéről nagy anyagi áldozatok árán megszerzett hírnévre kíván támaszkodni, az alperes a vevőközönséget ekként megtévesztő hamis látszattal a felperes részéről használt védjegy tekintélyét és annak a közönség körében élvezett bizalmát a maga javára kihasználni és kisajátítani törekedett. (C. P. IV. 2132—1930. sz.) — Hasonló értelnlű a Jury szakvéleménye. Jbrás és szóvédjegyek (plakátok) hasonlósága. A hasonlóság elbírálásánál a rajzok, ábrák alapmotívuma, a szavak grafikai, fonetikai hasonlósága vizsgálandó. Amennyiben a rajzok ugyanazt a gondolatot kívánják kifejezésre juttatni (az ember a mankót összetöri, a másikon magától elhajítja), tehát az ábrák reklámhatása, továbbá a szavak „Sapta" — „Gamma" rokonhangzása egybeesik: az utánzás tényállndéka fennforog. (Vb. 72.000—1930.) Szó és ábrás elemekből álló védjegyek hasonlóságának elbírálása. Azonos külső. Az árumegjelölések mindig teljes összefüggésükben és összhatásukban veendők bírálat alá. Az összhatás s' cmpoiitjából pedig kétségtelen, hogy az alperes a felperes által korábban használt címkét (vörös-fehér) és burkoló papirost (sárga piros folttal), amelyekről a forgalomban a felperes cégét szokták felismerni, a maga címkéjével és burkoló papirosával annyira utánozta, hogy a megtévesztés lehetősége feltétlenül fennforog. Ez a cselekménye tehát a Tvt. 1., 2. és 9. §-aiba ütközik. Azonfelül alperes az árut oly üvegekben hozta forgalomba, amelyeken „Erényi Diana sósborszesz Franz Branntwein" dombornyomás szerepel. Ez is tiltott utánzás. Nem jöhet figyelembe az, hogy alperes a dombornyomást leragasztja és használati utasítással és burkoló r-ipü'ral átgöngyöli, mert a leragasztás és átgöngyölés az üvegről könnyen eltávolítható. „Diana" és „Inda" nem hasonló. Az „Inda" szó tehát más alapszínű és más színű betűkkel ellátott, nem aranykeretes címkével, eltérő benyomást ad. (Vb. 5196/1930.) A védjen// kizárólagos használata korlátlan. A védjegy „á la" avagy egyéb utalásokkal idegen vállalatok részéről nem alkalmazható. Az oly üzleti megjelölések, amelyek az üzleti életben egy bizonyos meghatározott vállalatra utalnak (csomagolások, fonnák, burkolatok, jellegzetes külsők, stb.) kizárólagos joggal lefoglalhatok. A kizárólagos joggal történő használatból pedig természetszerűleg folyik, hogy az ily megjelölések (árujegyek, védjegyek, vállalati megnevezések, stb.) más versenytárs részéről „á la", „rendszer" stb. megjelöléssel avagy bárminő utalással (összehasonlítás — a hatásnak, az áru minőségének, illetve rendeltetésének céljából —) nem alkalmazhatók, mivel egyfelől megtévesztő jelleggel bírhatnak, másfelől pedig az ily ténykedés, üzsleti magatartás, az idegen gazdasági munkába történő bekapcsolódás révén kíván magának üzleti előnyöket, illetve könnyebb érvényesülést szerezni. (J. 17.822/1930.) A védjegyes áruk fix ára. A védjegyes áruk fix ára. A Választott Bíróság gyakor lata állandósultnak mondható a tekintetben is, hogy márkacikknél (azonos egység, hasonló kivitel és minőség) a viszonteladó nemcsak reverzális aláírása cselén felel az árelöírás megszegéséért, hanem az esetben is, ha ;i márkatulajdonos érdekei védelmének biztosítására olyan zárt, hézagmentes árvédelmi rendszert létesített és tartott fenn, amely rendszer önmagában elégséges annak megállapítására, hogy a márkacikk egységes ára az árunak olyan jellegzetességévé vált. amely az áru rendes forgalmában attól elválaszthatatlan. Ez esetbeü a gyáros által meghatározott ár betartása a nem szerződő harmadik személlyel szemben is kötelező. (J. 17.551— 1930., J. 13.410/1029., .1. 4099/1930.) Az árvédelmi rendszer hézagmentességét nem töri meg az, hogyha a gyáros reverzális útján nem valamennyi, nem minden egyes vevőjével szerződött az ár betartására, hanem vevőinek túlnyomó tömegével. (Vb. 14.380/19:50., J. 17.551/1930.) Bojkott a márkacikkeknél. Az a körülmény, hogy a gyáros a versenytársat áruval kiszolgálni nem akarta és hogy vele szemben árubojkottot teremtett, az alperest nem jogosítja fel az árvédelmi rendszer megtörésével az áru olcsóbb eladására, mert tekintettel arra, hogy a fotócikk nem közszükségleti cikk, a gyáros nem kötelezhető a vevő feltétel nélküli kiszolgálására. De különösen márkacikkeknél nem jogosítja fel ez a körülmény a vevőt arra, hogy a gyárossal szemben a kiépített árvédelmi rendszer megtörésével tisztességtelen versenyt folytasson, esetleg azzal a célzattal, hogy a gyárost az áru kiszolgáltatására kényszerítse. (Vb. 14.780/1930., J. 17.882— 1930.) Az árjegyzéki árakat, főleg védjegyes áruknál, ha a versenytárs az áru eladásával foglalkozni kíván, ismernie kell és így az árak nem ismerésével jóhiszeműen nem védekezhetik. (Vb. 14.780/11.—1930., J. 17.882/1930.) A márkacikkek árvédelmi rendszere csak akkor nem tarthat igényt bírói oltalomra, ha a gyáros maga az árvédelmi rendszert nem tartja fenn szigorúan, vagyis, ha a márkatulajdonos maga fogyasztóknak áron alul ad el, vagy a viszonteladó kereskedő vevőknek azt a tényét, tudatosan megengedi vagy eltűri, hogy a reverzális aláírása dacára áron alul adják tovább az árut. (Vb. 14.780/IIL—1930.) Csupán szórványosan (tehát nem rendszeresen) jelentkező vételek áron alulisága tekintetében nyújtott bizonyítás a vételeket komoly formában megrögzítő számlák kiállítása nélkül hitelt érdemlőnek el nem fogadható. (Vb. 14.780/IV.—1930., 17.551/1930.) Fix árak megállapításának visszaható ereje. Amennyiben szerződésekben nincs kikötés arra nézve, hogy az árbetartási kötelezettség elvállalása csak a jövőben történő vásárlásokra vonatkozik, a reverzálisok visszaható erővel bírnak mindazon áruk tekintetében, amelyek a viszonteladóknál raktáron vannak. (Vb. 14.780/V—1930., J. 17.551/1930.) Az ugyanazon szakmában szereplő védjegyes áruk ármegállapításának azonos volta — még nem kartel. A kartel jogi fogalmának megállapítására az ármegállapítás azonos volta a Vb. megítélése szerint nem elégséges. Kartel ugyanis akkor létesül, ha az ármegállapító gyárak egy szervbe tömörülése és a felvételek előírásának magán- és büntetőjogi következményekkel való megerősítése forog fenn. Ha az engedmények nem egyformák, az árak tehát végeredményében változók —• az ilykép megállapított árak karteláraknak nem tekinthetők. (Vb. 14.780/VI—1930., J. 17.551/1930.) Az árkalkuláció a védjegyes áruknál, hogy t. i. versenytárs az árun mennyit keres, a márkacikkeknél figyelembe egyáltalán nem jöhet, mert a jogi védelmet igénylő kiépített árvédelmi rends7cr mellett az előállítási költségnek jelentősége egyáltalán nincsen és abból még nem lehet okszerűen arra következtetni, hogy a gyáros jogi oltalomra igényt nem tarthat. (Vb. 14.780/VII—1930., ,T. 17.551/1930.) Az árvédelmi rendszer tervszerű letörése rosszhiszemű üzleti magatartás. Alperes a gyárosokat körleveleiben megfenyegette, hogy amennyiben árut nem kap, az árak betartását garantálni nem tudja és azután közzétette a kedvezményeket közlő panaszolt hirdetést..A Vb. megítélése szerint tisztességtelen magatartás. (Vb. 14.780/VIII—1930., J. 17.822/1930.) A védjegyes áruk fix árának puszta közlése még nem jelenti annak kötelező elfogadását. Tisztességtelen versennyé válhat azonban a versenytársnak eljárása akkor, ha oly kísérőjelenségek merülnek fel, amelyek egymagukban alkalmasak annak megállapítására, hogy a versenytársként szereplő vevő az eladóval szemben a beszerzési áron alul való eladást a szabadverseny kereteit túllépő olyan célzattal eszközli, amely a versenynek nem tisztességes eszköze. Bosszúból, az eladó tönkretételére irányuló vagy más olyan célzattal eszközli azt, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy az eljárás célja nemcsak az áru értékesítése, hanem azokon túlmenőleg olyan célzat, amely a jó erkölccsel és a tisztultabb felfogású kereskedői morállal és etikával össze nem egyeztethető. (Vb. 36.675/1929., J. 17.551/1930.) Az árvédelmi rendszer korlátai. A márkacikkeknek áron alul való eladása az üzleti szokások tisztaságában el non fogadott olyan feltűnő reklámeszköz, amely csábító erejét — az árrontást — nem úgy, mint a szabad forgalomban levő áruk versenyénél, a versenytárs saját vagyonának felhasználásából, hanem meghatározott más egyéneknek, a márkatulajdonosok kimutatható vagyoni értékének egyenes megsemmisítéséből, vagy annak megkísérléséből meríti. — Ez az eljárás már nem a hatásaiban rendszerint általános szabadverseiiy megengedett gyakorlása, hanem a márka-