Iparjogi szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 4. szám

2 IPARJOGI SZEMLE Az eljárás teljesen, fedi a választott bírósági eljárás szabályait, tehát a végrehajtásnak sem jogi, sem gazdasági akadálya nincsen. E kérdés azonban halogatást nem tűr, és amennyiben a kamarák és érdekképviseletek, tehát az üzleti tisztesség védelmében álló versenytársak erkölcsi testületei, akiknek védelmére alkották a versenytörvényt, egyértelműen kérik, sürgetik e gyors megoldást, úgy véljük, az illetékes körök nem zárkózhatnak el annak teljesítésétől. Addig is, amíg az idevonatkozó rendelkezések életbelépnek, az értekezlet kívánatosnak tartja az előzetes intézkedéseknek az ezidőszerint arra illetékes törvényszékek részéről történő azonnali, tehát még a megkeresés benyújtása napján történő elintézését. A vidéki kereskedelmi és iparkamarák képviselői a maguk részéről a kamarai székhelyektől távol eső helységekben történő súlyos visszaélésekre hívták fel az értekezlet figyelmét és megfelelő intézkedéseket kértek, hogy e visszaélések is kellő hatályos és gyors eljárásban részesüljenek. A versenytörvény kizárólag a versenytársakkal szemben felmerülő tisztességtelen magatartásokat üldVjzi, tehát kizárólag az üzleti tisztesség alapján álló kereskedelemnek és iparnak érdekeit szolgálja. Az érdekképviseleteknek ez egyértelmű állásfoglalását a kereskedelemügyi minisztérium tehát teljes megértéssel fogadta, annál is inkább, mivel az előzetes intézkedések hatályos foganatosítása úgy a rendes, mint a választott bíróságok tehermentesítését is eredményezi. A reklámszédelgések a folyamatba tett peres eljárásoknak ugyanis mintegy 50 százalékát képezik. A közeli napokban tehát már megindulhat az érdekképviseletek tisztító munkája és reméljük, hogy ennek nyomán rövidesen lekerülnek a főváros külső képét megcsúfoló, valótlan és megtévesztő hirdetéseket tartalmazó kirakatok és reklámtáblák tömegei, amelyeknek egyedüli éltető eleme volt a jogszolgáltatásnak, főleg az előzetes intézkedések foganatosításának elháríthatatlan akadálya — a szakszerűség hiánya és lassúsága. A Kamarai választott bíróságok és a Kúriai bíróK A választott bíróság, amely a kamara zsűri irodájának közreműködésével alakul, munkájában, az esetek legnagyobb részében elvi jelentőségű kérdések elbírálásával foglalkozik. A panaszos ügyek túlnyomó részét ugyanis a már kiforrott joggyakorlat alapján a zsűri iroda békés egyességgel, az üzleti tisztességbe ütköző magatartások azonnali megszüntetésével oldja meg. A választott bíróság intézménye — és ezt őszinte örömmel állapítjuk meg — hivatása magaslatán áll. Az intézmény, amely tekintélyes bírák elnöklete alatt működik, kiváló, az üzleti életbe gyökerező megítéléseivel európai, sőt angol szaklapok tanúsága szerint az amerikai kereskedő- és iparosvilág körében is élénk érdeklődést keltett. Ítéleteit a külföldi szaklapok állandó figyelemmel kísérik, reformtörekvésekre irányuló cikkekben pedig azokra állandó utalás történik és az intézmény megismerése céljából a választott bíróság titkára az iparjogvédelmi egyesületek meghívására legutóbb Bécsben és Prágában is ismertető előadást tartott. A választott bíróság nagy sikerét kétségkívül annak a ténynek tudjuk be, hogy az igazságügyminiszter úr a választott bíróságok elnökeivé kiváló, gyakorlati érzékkel bíró, nagytudású bírákat jelölt ki, akik bölcsen és kitűnő meglátással mérlegelték a melléjük rendelt laikus bíráknak az üzleti életből merített tapasztalatait, illetve szakvéleményeit. Szabadjon reámutatnunk arra a körülményre, hogy a választott bíróság ítéleteiben kifejezésre jutott elvek, amelyek minden tekintetben fedik a Jury erkölcsi megítéléseit, tehát a kereskedelmi és ipari közfelfogásban gyökereznek, — teljes egészükben szankciót nyertek a m. kir. Kúria ítéleteiben. E ténykörülményeknek tudhatjuk be a választott bíróságok intézményének évről-évre fokozódó igénybevételét, amelyet távolról sem juttat megfelelően kifejezésre a perek ugrásszerű emelkedése. Ennek oka azonban részben a zsűriirodának az egyességek megkötése érdekében kifejtett sürgős beavatkozása, amelynek eredményeképpen az esetek 90 százalékában a zsűri irodának sikerült békés egyességet létesítenie, részben pedig oka az eljárás költséges volta. Az eljárás költséges volta ellen főleg a jogászkörök részéről ismételten panaszok hangzottak el. E panaszokkal szemben azonban a kamara a maga részéről megállapítja, hogy azok a választott bírósági intézmény természetében rejlenek és így azok leszállítása a perek egészségtelen megszaporodására vezethet és a választott bíróságot eredeti jellegétől is megfoszthatná. A választott bíróság erkölcsi ereje, működésének sikere tehát főleg az igazságügyminiszter úr által kijelölt bírák személyével áll szoros összefüggésben. E felfogásunkat átérzi az 1923. évi V. tc. 44. Vának végrehajtó, 23.900—1924. I. M. számú rendelete, amely a választott bíróságnak, mint felebbezhetlen bírói fórumnak elnökeivó magasrangú bírák kijelölését követeli. A végrehajtási rendelet ez intencióinak megfelelően pedig úgy véljük, az ügy érdeke csak fokozottabban követeli, hogy kúriai bírák ezen intézmény keretéből ki ne zárassanak. Valóban a gyakorlati tapasztalat igazolja, hogy a nagytekintélyű és a jogászvilág által nagyrabecsült, kiválóságukról és nagy tudásukról általánosan ismert bírák, — a m. kir. Kúria bírái — a választott bíróság intézményében is vezető szerephez jutottak. E tények önmagukra nézve is műiden kétséget kizáró módon megállapítják, hogy a választott bíróság működésének, joggyakorlatának meghatározott irányt szabtak, és így működésükhöz kiváló, a választott bíróság egészséges megerősödését és fejlődését előmozdító érdekek fűződnek. Szabad legyen rámutatnunk végül arra a körülményre is, hogy az üzleti tisztesség elleni küzdelemnek létfeltétele a peres ügyek gyors és szakszerű elintézése. A választott bíróság gyorsaságával és szakszerűségével vívta ki a külföldi üzletvilág figyelmét, és hasonló intézmények létesítése iránt kifejezésre jutott törekvéseit. Akkor, amidőn a magyar kereskedő- és iparosérdekeltség, nemkülönben a jogászvilág is, főleg a reklámszédelgéssel kapcsolatban, előzetes intézkedések foganatosítását, az elnöki névsorból egyes (1) bírónak a kiküldését sürgeti, amely lehetővé teszi az előzetes eljárás során az üzleti tisztességbe ütköző eljárásnak órákon belül történő megállapítását, szabadjon nyomatékkal utalnunk arra, hogy országos érdekek fűződnek ezen intézmény megerősödéséhez, amely megerősödésnek pedig alapfeltétele, hogy miképpen eleddig, úgy a jövőben is, gyakorlati érzékkel bíró, kiváló jogi tudású bírák állíttassanak a választott bíróságok élére, másfelől pedig, hogy a versenyügyekben országos tekintéllyel bíró bíráknak megadassák, illetőleg meghagyassák a lehetősége, hogy megkezdett értékes munkájukat továbbra is az ügy érdekében kifejthessék. Amikor a fent előadottakra felhívjuk az igazságügyi kormány figyelmét, kizárólag az üzleti életben bevált és országos érdekeket szolgáló, a versenyügyi bíráskodás terén egyedülálló, hivatását minden tekintetben közmegelégedésre betöltő intézmény megerősödése és egészséges továbbfejlődésének a biztosítása vezet. Joggyakorlat Nemzetközi védjegynek Magyarországra kiterjedő hatályIyal való törlése. (Hágai egyezm. 1925. XI/6.—6. b. cikk.) — Az indokokból: Felperes a részére 1922. év május hó 11-én 43.866. ós következő számok alatt lajstromozott „Eloris" szót tartalmazó többrendbeli védjegye alapján kéri az alperes javára 1930. év február hó 20-án 67.865. sz. alatt lajstromozott nemzetközi védjegynek törlését, mert a szembenálló védjegyek és az áruk is azonosak. Alperes a keresetlevélre a budapesti kereskedelmi és iparkamarához intézett németnyelvű levélben védekezés előterjesztése nélkül védjegyének a jelen per szempontjából közömbös csehországi jogi helyzetével foglalkozik, egyébként pedig kijelenti, hogy védjegyének magyarországi sorsa nem érdekli. — A keresk. miniszter a lajstromkimutatásokból megállapítja, hogy a felperesi és a? alperesi védjegy „Floris" azonossága kétségtelen, a védjegyekkel védett és pedig a felperesi „mindennemű cukorka és csokoládé áruk" és az alperesi áruk (csokoládé, bonbon stb.) pedig ugyancsak hasonlóak. — Minthogy pedig — így szól a keresk. min. határozata — a felperesnek tényállításai az 1895. évi XLI. tc. 3. §-ában, illetve az 1929. évi XVIII. tc. I. 6/b. cikkében szabályozott törlési ok megalapozására alkalmasak (megtévesztő módon hasonlóak), ennélfogva alperes védjegyét az 1895. évi XLI. tc. 3. §-a értelmében, a kereseti kórelemhez képest és figyelemmel az 1895. évi XLI. tc. 5. §-ára, mely szerint „ha képviselő nem lenne bejelentve, a védjegy törlésére irányuló kérelem fölött a védjegy tulajdonosának meghallgatása nélkül is hozható határozat" törölnöm és alperest az 1895. évi XLI. tc. 6. §-a értelmében a perköltség (300 P) megfizetésére köteleznem kellett. (K. M. 1307—1930.) A vezérképviselet monopóliumszerű védelmet még nem jelenthet. A felperes előadása szerint az alperes olyan védjegyes árut kínált, amelynek ő a magyarországi kizárólagos képviselője. Minthogy tehát alperes ilyen áruval nem rendelkezhetik, de módjában sem állhatott ezt másként, mint az ő