Iparjogi szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 3. szám - A saját névből alkotott szóvédjegy oltalmi köre

IPARJOGI SZEMLE :i hirdetésből az olvasóközönség a hirdető cég gyáros mivoltára nem következtet, tehát nem megtévesztő. (J. 1353—1931.) — „A Modiano" plakátot mutató reklámoszlop mellett egy cigarettát undorral eldobó néger ábrát és „De ez nem az" szövegel tartalmazó plakát, egyéb jelentménnyel nem bír, minthogy a hirdető nyomatékkal felhívja a közönséget, hogy fokozottabb figyelmet fordítson a védjegyes áru vásárlásánál. Nem tv. (J. 1363—1931.) — A „Bármely balassagyarmati péknél olcsóbb és jobb sütemény és kenyér" szövegű hirdetés meg nem engedett versenyeszköz, mert a jó és a jobb fogalma igen relatív és a fogyasztó ízlése szerint változik. (J. 1353—1931.) — Idegen gazdasági munkába való bekapcsolódás meg nem engedett versenyeszköz. Ilyen meg nem engedett hirdetési mód az üzleti életben gazdasági értéket reprezentáló név mellett, illetve azzal kapcsolatban az árunak a forgalomban megelőzővel egyenértékűnek való feltüntetése. (J. 25.480—1930.) — Gyárosnak, iparostiak nem a megrendelő tekinthető, hanem az iparos, akinek a kellő szakértelme megvan a munka elvégzésére és aki a munka kockázatát is viseli. (Vb. 27.913—1930.) — Kartélen kívül. Valótlan állítás esetén alkalmas annak a tévhitnek a felkeltésére, hogy a többi versenytárs indokolatlan árfenntartásával szemben hasonló áru az alperesnél előnyösebben szerezhető be. (Vb. 23.727—1930.)— Háziszerek reklámközléseinek elbírálásánál a választott bírós'ág a háziszereiket használó közönség kihallgatását rendeli el és mellőzi az orvosszakértők kihallgatását. (Vb. 24.683—1930.) — „Nagyban gyártok 1000 drb. rekamiét" hirdetés ..megfelelő" előzetes intézkedések megtétele nélkül, reklámszédelgés. (Vb. 23.727—1930.) — „A legprímább hozzávaló" nem vonatkozhat használt anyagra. (Vb. 23.727— 1930.) A versenytárs fogalma és a felelősség kérdése Az Iparjogvédelmi Egyesület dr. Baumgarten Nándor elnöklete alatt vitaülést tartott, amelyen dr. Beck Salamon ügyvéd a „Versenytárs" címen vezette be a vitát. Előadó kifejtette, hogy a versenytársi minőség a törvény és a jog alkalmazása szempontjából nern csupán a közfelfogás értelmében vett versenytársi viszony esetén, hanem akikor is megállapítandó, ha két cég érdeke, anélkül, hogy az üzletkörük teljesen azonos volna, összeütközik és közöttük egy részterületen folyik a verseny. Ismertette a bírói gyakorlat során felmerült vitás kérdéseket, nevezetesen a közüzemek versenytársi minőségét, az alkalmazottakért való felelősséget, az őstermelés körébe eső vállalatok versenyét és a szakegyesületeket megillető felpejreesiig] jogot. Az előadó részletesen foglalkozott az idevágó külföldi és' magyar joganyaggal. A fölötte érdekes és a versenytörvény alapfogalmait érintő előadást legközelebbi számaink egyikében részletesen kívánjuk ismertetni. Az előadáshoz dr. Fazekas Oszkár, dr. Keleti Kornél, dr. Meszlény Artúr, dr. Weisz Gyula és dr. Szenté Lajos szólottak hozzá. Dr. Baumgarten Nándor elnök zárószavában foglalta össze a vitaülés eredményét. Joggyakorlat „Zálogházi becsüsök értékesítő helye". Az alperesi közkereseti társaság tagjainak ezen minőségükben való megjelölésére a „zálogházi becsüsök" cégtoldat nem szolgálhat, hanem csupán arra alkalmas, hogy az alperesek üzletét a többi hasonló üzletektől megkülönböztesse és a közönséget, amely szeret olcsón vásárolni, abban a hitben tartsa, hogy zálogházi hecsűsök üzletében a zálogházból ki nem váltott tárgyakat olcsóbban vásárolhat, mint más üzletekben. Ezzel pedig a közönség meg van tévesztve, mert az alperesi cég tagjai szerződésük szerint nemcsak a zálogházból ki nem váltott és az árverésen el nem kelt tárgyak eladásával, hanem más hasonló természetű üzletekkel foglalkoznak, azonkívül az alperesi cég tagjai nem mindnyájan zálogházi becsüsük, cégelnevezésük tehát a valóságot sem fedi teljesen. De ha csak zálogházi tárgyakat értékesítenének és mindnyájan zálogházi becsüsük volnának, abban az esetben is az adott kürülmények küzütt I i.sztcsségtelen versenyt fejtenének ki azáltal, hogy a közönségnek megtévesztésére lehetőséget nyújtanak, mert általában a küzünségnek ahhoz, hogy egyik üzletet a másik fölött előnyben részesítse, elég annak kiemelése, hogy egy bizonyos üzletben zálogházi tárgyakat értékesítenek és általában alkalmi vételre nyílik kilátás, az ilyen hirdetés tehát még valóság cselén is olyan jogosulatlan előnyük megszerzését célozza, amely a kereskedelmi verseny tisztességének szempontjából nem tűrhető. (Vb. 27.661—1930.) Fix ár. A kiskereskedő közvetlenül a fogyasztók részére árusít, viszonteladók kiszolgálására hivatva nincs. Ha tehát a kereskedelmi forgalomban ilyen szervezete ellenére egy viszonteladó az árfenntartási kütelezettség mellett forgalomba hozott márkaáru szükségletét nem nagykereskedőtől, hanem olyan kereskedőtől szerzi be, aki rendszerint csupán n fogyasztóküzönségnek árusít, azt nyilvánvalóan abból a célból teszi, hogy a márkatulajdonos közismert árfenntartási igényét kijátssza. Igaz, hogy a márkatulajdonos kötelmi jogi természetű, — mert csupán szerződésekkel biztosítható — árfenntartási igénye tiszteletbentartására olyan harmadik személy, aki maga arra kötelezettséget nem vállalt, általában véve nem kötelezhető. Ámde a mások között fennálló kötelmi jogviszony joghatásai harmadik személyekre is kiterjednek akkor, ha egy harmadik személy a szerződési viszonyban levő felet szerződési kötelezettsége megszegésére szándékosan reábír vagy tőle tudva olyan szolgáltatást fogad el, amely által az a szerződő másik féllel szemben vállalt kötelezettségét megszegi. Az alperes tehát, aki beismerte, hogy tudta, miszerint a Hutter és Flóra gyár áruit csak reverzális ellenében szállítja és árubeszerzését éppen ezért nem a gyárnál és nem a nagykereskedőnél, hanem olyan kiskereskedőnél eszközölte, aki az árut az alperes részére reverzális nélkül szolgáltatta ki: e kereskedő szerződésszegésének tudatos részesévé vált. (Vb. 25.875—1930.) Keresetkiegészítés. Alperes vasár- és ünnepnapokon a felperes által gyártott úgynevezett „Dollár" harisnyákra kirakatában alacsony árat ír ki ós az ilyen alacsony árat az üzlet nyitvalétekor eltünteti. A Pp. 189. §-a megengedi, hogy a felperes a szóbeli tárgyalás befejezéséig új kereseti kérelmet terjesszen elő, vagy ami ezzel egyértelmű, a kereseti kérelmét ki is egészíthesse. Ennélfogva a kereseti kérelem kiegészítése a kereset elutasításának nem szolgálhat alapjául, hanem a kiegészítés csak a költségek viselése tekintetében lesz jelentős. Minthogy a megállapított tényállás szerint már a kereset beadásakor is a „Dollár" harisnya 7.60, illetve 6.80 pengős fix ára a piacon át volt törve, az alperes nem volt arra kötelezhető, hogy ezen az áron alul a Dollár harisnyát ne hozza forgalomba, Ha a kereskedő vásár- és ünnepnapokon, amikor az üzlet zárva van, az eladási cikkeket feltűnő alacsony áron írja ki a kirakatába, ez alkalmas arr.i, hogy a vevőközünséget a valódi eladási ár tekintetében megtévessze és e megtévesztés küvetkeztében a vevőkörét lényegesen szaporítsa-. És amidőn az ilyen alacsony árakat hétköznapokon az üzlet nyitvalétekor a kirakatából eltünteti és a közönséget, aki a vasár- és ünnepnapi árak hatása alatt kereste fel az üzletét, nem a vasárnap kiírt áron, hanem a rendes áron szolgálja ki, olyan cselekményt követ el, amely megállapítja az 1923. V. te. 1. §-ában írt tisztességtelen verseny fogalmát. Védjegyátruházás. Az alperes cégtagságának megszűnése után a felperesi versenyvállalat által használt árujelzések más megállapodás hiányában a felperesi cég tulajdonai maradtak, és így, miután nem merült fel adat a perben arra, hogy a felperesi cég azokat L .. . F . . .-nek arra az esetre átengedte volna, ha másik céget alapít, — a névjelzéseket a nevezett joghatályosan nem is vihette át, a másik céghez, nevezetesen az alpereshez. (Vb. 17.383—1930.) Felperes keresetében alperesnek attól való eltiltását kéri, hogy vevőinek reklámtárgy címén ajándékokat adjon és hirdessen. A Vb. álláspontja szerint alperesnek az az eljárása,, hogy vevőinek a vásárlási összeg nagysága szerint igazodó értékű reklámtárgyakat ad és ilyent hirdet, semmiben sem különbözik alperesnek attól az eljárásától, mikor ajándéktárgyakat hirdetett és adott vevőinek. Nem lényeges' ugyanis, hogy alperes a vevőinek juttatott tárgyakat most már nem ajándékoknak, hanoin reklámtárgyaknak nevezi, amelyeknek értékét a vételárba állítólag bekalkulálja, mert a lényeg az, hogy alperes ugyanazért a vételárárt most már inás címen olyan szolgáltatást teljesít vevőivel szemben, amit a vevők annál inkább ajándéknak kell hogy tekintsenek, mert azt, hogy ezen ajándék- vagy reklámtárgyak értéke bele van-e kalkulálva az alperes által előállított áruk vételárába, senki sem ellenőrizheti s' igy a szolgáltatás a vevőkkel szemben kétségtelenül mint ajándékozás jelentkezik, s nem változtat ezen az a körülmény sem, hogy ezen reklám-, illetve ajándéktárgyakon az X .. név apró betűkkel fel van tüntetve. (Vb. 20.644—1930.) A monopóliumot biztosító üzletág tiltott versenyeszközei. A Községi Temetkezési Intézetnek fennállása — vagyis 1920 óta Budapest székesfőváros egyes elöljáróságain, illetve egyes tisztiorvosi hivatalai mellett, valamint egyes kórházaiban felvételi irodái vannak. Felperes alperesnek előnyös helyzetét sérelmezi, mivel ez az állapot meg nem engedett egyeduralmat