Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 5. szám

1PA1M0GI SZEMLE az ellenkezőjét hirdeti annak, amit beismert üzleti céljának megfelelően a hirdetés révén valósággal elérni törekszik. Ezenkívül pedig az alperes terhére ugyancsak a versenytársakhoz való viszonylatban magatartásának a Tvt. 2. $ 2. bekezdésébe ütköző volta is megállapítandó, minthogy a hangzatos „ingyen" hirdetésen sarkalló eljárása rendjén kiadmánya kelendőségének fokozása végett a valóságnak látszólag megfelelő adatokat úgy híresztel, hogy azoknak a szokásos ügyelem mellett a valóságnak meg nem felelő értelmét lehessen tulajdonítani; különösen pedig abban az értelemben, hogy a vevőknek magához csődítése végett a valóságos üzleti célja tekintetében megtévesztésre alkalmas, káprázatba ejtő , ingyen" jelszónak a közzétett hirdetéseiben kizárólagosali való hangoztatása ellenére valóságos üzleti célja nem a közölt módozatok mellett való „ingyen" szolgáltatás, hanem az csak annak a valódi — őszinte megnyilvánulása esetében egyébként a jó erkölcsökkel ellentétbe sem jutó — célnak (lleplezésére szolgál, hogy az ily úton magához csődített érdeklődők tömegéből az „ingyen" jelentkezetteket fokozatosan a haszonhajtó kiadmányaira való kötelező közvetlen megrendelésre bírja reá. Az a lényeges, hogy a hangzatos, mindent legyűrő „ingyen" jelző segítségével az érdeklődők tömegének címéhez jutva, az alperes a törvény által megkövetelt üzleti tisztesség keretébe nem férő módszerével eléri az ingyen hirdetett kiadmánya helyett a díszkiadásának elterjedését. Egész magatartása, a sorozatos mozzanatok összefüggésükben nyújtanak főleg alapot az alperes versenyző üzleti eljárása törvénybe ütköző voltának megállapítására; tehát a fellebbezési bíróságnak az az eljárása sem jogszabálysértő, hogy noha a teljes tényállás kellő kiderítése hiányában magukban az újsághirdetésekben nem látott törvénysértő tartalmat, azok abbahagyását mégis elrendelte, nem pedig azért, mert azoktól mint az egészben az üzleti tisztességbe ütköző eljárás alapvető, a vevők becsődítésére csalétkül szolgáló mozzanatától mégis okszerűen tilthatta el az alperest. A hírlapi közzététel elrendelése pedig annál is inkább megokolt a Tvt. 36. §-a alapján, mert a sérelmes eljárás is hírlapi hirdetésen alapszik. (P. 4G.897—1928.) Beszerzési áron alól. Alperes, mint a helybeli szövetkezet képes levelezőlapjainak rendes vevője a szövetkezettől a szövetkezet kifogyott saját levelezőlapjai helyett felperesi kiadású levelezőlapokat kapott. Ezeknek egy részét alperes a beszerzési áron árusította. A Kúria a tisztességtelen, verseny miatt megindított keresetet a következő indokolással utasítja cl: Valamely árunak másnál olcsóbban, akár a beszerzési áron is árusítása magában véve nem ütközik a kereskedői tisztességbe még akkor sem, ha ezzel az illető a saját árui kelendőségét fokozni kívánja és így az olcsó árusítás versenyzést is céloz, hacsak nem történik a versenyzés oly körülmények között, melyek annak megállapítására szolgálhatnának alapul, hogy az illető versenytárs az olcsóbb árusítással főleg szándékosan a versenytársa károsítását célozza. Az irányadó tényállásból okszerűen következik, hogy az alperes szándéka nélkül jutván abba a helyzetbe, hogy felperesi eredetű árut árusítson: szó sem lehet arról, hogy az alperes ez árukat a felperessel való versenyzés céljára, a felperes egyenes megkárosítása és vállalkozása aláaknázása végett szerezte volna meg. (IV. 2576—1929.) Cégátruházás. Elégtétel (névhasználat révén). A m. kir. Kúria 1927. P. IV. 9157—14. sz. ítéletében csak azt mondotta ki, hogy „Strelisky-flók" cég átruházása cégjogilag lehetetlen annálfogva, hogy a Strelisky-cég maga sem lévén bejegyezve, használata sem engedhető át joghatályosan; valamint, hogy egy fióknak, mint ilyennek a főüzlet tulajdonosától különböző egyénre önálló cégként átruházása is kívül esik a törvenyadta lehetőségek körén. Ennek megállapítása azonban nem vonja maga után azt a következményt, hogy a döntés kihirdetésétől fogva szükségkép megszűnt volna a felek közt keletkezett az a tényleges helyzet, hogy az alperest a felperes jogelődje a 3. és 4. jelű szerződésekkel kifejezetten feljogosította , a „Strelisky-liók" vállalati megjelölés használatára, amit! egyébként a felperes a saját nevében is elismert a jelen peres l lelek közt létesült 16. jelű szerződés 7. pontjának tartalma szerint. Erre való tekintettel pedig annálfogva, hogy ezúttal nem a névhasználati jog fennállásáról, hanem arról van szó. vájjon az alperes által gyakorolt „Strelisky-fiók" névhaszná-í lat révén támadt-e a felperesnek elégtételhez való igénye, az vizsgálandó, vájjon a felek szerződéses jogviszonyát tekintve minősül-e az alperes e magatartása a felperes irányában a T\t. rendelkezéseibe ütközőnek és szándékosan elkövetettnek? A fellebbezési bíróság meg nem támadott megállapítása szerint is oly kártérítésre alapul szolgálható tilalmas magatartás a hivatkozott kúriai ítélet meghozatalát megelőző Móie az alperes terhére meg nem állapítható: e részben pedig a kúriai ítéletben megnyilvánuló állásfoglalás révén sem állott be változás, minthogy idevágóau a felek különleges szerződéses jogviszonya lévén irányadó, a felperes abból nem uzármaztathat elégtételhez való igényt, ha a másik szerződő fél a neki általa megadott, bár cégjogilag meg nem álló jogosítvánnyal tovább is él. Az alperes felülvizsgálati kérelme tehát annyiban, amennyiben az ellen irányul, hogy a ,Slreü-ky-liók" vállalati névhasználat jogtalan volta miatt a felperes irányában eljárásának szándékos bitorlásként minősítésétől folyóan elégtételre kötelezett voltát állapította meg a f'cilebbezési bíróság, a fent kifejtett okokból alapos. (P. ÍV. 2191—1929.) Megtévesztő cégtábla. Jogosulatlan használat. (Elégtétel.) Szembeszökő és a valósággal nyilván ellentétes, a ,.íiok" Különállásának elhomályosítására és a Dorottya-uccai Strclisky-müteremmel összetévesztésre alkalmas cégtáblának tovább fenhagyása a Kúria megállapítása szerint szándékosan történhetett, különösen tekintetbe véve azt az alperes felhozta körülményt, hogy a felperes a 16. jelű szerződés felbomlásától fogva őt minden lehető módon a versenyzésben hatosági eljárások indításával gátolni igyekezett, ami kizárja azt, hogy csak gondatlanságból hagyta meg az őt többé meg- nem illető címtáblát. Ezekhez képest a műterembejárat cégtábláját illetően a szándékos bitorlás megállapítása i helyütt irányadó és emiatt a Tvt. 35. §-a alapján az elégtéteii kötelezettség kimondása sem sérti az anyagi jogit. (P. IV. 2191—1929.) Sértő üzleti nyomtatványok használata. (Elégtétel.) Az idegen névre, vállalatra utaló üzleti nyomtatván\ nem tekinthető gondatlanságból elkövetettnek akkor sem, ha az illető nyomtatvány még abból az időből származott, amikor a 16. jelű szerződés értelmében ő annak használatára jog-osult volt: ez a körülmény tehát ugyancsak okszerűen és az anyagi jognak megfelelően ad kellő alapot az alperes elégtételi felelősségének megállapítására. Alperest szándékos jogsértő cselekmény terheli. (P. IV. 2191—1929.) Tisztességtelen verseny és árubevonás. A fellebbezési bíróság a tisztességtelen verseny tárgyát képező összes csomagolás és cimke bevonását elrendelő határozatát a Kúria csupán az alperes birtokában lévő és a még felhasználatlan készletre korlátozza, mert: a már forgalomba került és így intézkedési köréből kiesett alperesi árukra vonatkozóan előterjesztett hasonló felperesi kérelemnek hiányzik a jogszerű alapja. (C. IV. 3550—1929.) Védjegy kizárólagossága a korábbi használóval szemben. Kelperes tisztességtelen verseny miatt azért indított pert, mell alperes az ő védjegyzett csomagolásához szembeszökően hasonló és csupán a színárnyalatban, valamint a szövegezésben különbséget felmutató csomagolást használ. Alperes azzal védekezik, hogy ő ezt a csomagolást már felperest megelőzően uasználta. A Kúria marasztal, mert: nincs jelentősége az alperes által állítólag gyakorolt megelőző használatnak, mert annak esetleges jogszerűségét megszüntette az, hogy az alperes a felperesnek idevágóan szerzett védjegyének bejegyzése ellen a törvényszabta záros határidőben fel nem lépett a jogérvényessé vált védjegy pedig az esetleges korábbi és jóhiszemű használattal szemben is kizárólagos használathoz való jogot biztosít. (C. IV. 3550—1929.) A Tvt. 9. $-a azonban mérlegelendő! (Szerk.) Hitelrontás. Vádlott a hitelrontás vádjával szemben védelmére azt hozza fel, hogy a vádbeli kijelentések csupán két kisiparos előtt hangzottak el, tehát azok, mivel a sértett igazi hitelforrásait nem érintették a hitelrontás tényálladékait nem meríti ki, arra nem is alkalmasak. A Kúria elutasítja az erre alapított semmiségi panaszt a következő indokolással: a Bv. 21. § szövegéből kitűnően teljesen közömbös, hogy a valótlan hitelrontó kijelentések ki vagy kik előtt hangzottak el, kivéve természetszerűen magát a sértettet. Lényeges csak az, hogy a használt kijelentés valótlan és tárgyilag hitelrontó legyen valakivel szemben és hogy ez a kijelentés tudatosan más előtt tétessék. (C. I. 3177—1929. Csizinszky, 1930. II. 4.) Kártérítés. A kártérítés jogalapjának megítélése szempontjából vizsgálandó, vájjon az alperes terhére megállapítható-e a Tvt. 35. §-ában felsorolt valamely szándékos magatartás, minthogy valamely, a Tvt. vonatkozó szakaszokba ütköző cselekménynek puszta gondatlanságból elkövetése nem ad elégtételhez való jogos igényt. (P. IV. 2191—1929.) Felelős szerkesztő: dr. Fazekas Oszkár Felelős kiadó: Csillag Tibor Szerkesztőség : V., Alkotmány ucca 8. III. emelet Kéziratot nem őr2iink meg és nem adunk vissza Ujságüzem Rt., Budapest, VII, Erzsébet körút 5. Felelős üzemvezető: Wózner Ignác,