Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 12. szám - Reklámszédelgés

IPARJOGI SZEMLE Ipari alakulat, szövetség- tagjainak versenytársa lehet, s így a felperesi szövetség az 1923. évi V. tc. 32. §-a és 24. §-a rendelkezései alapján keresettel fellépni jogosult volt. (Bp. Tsz. 13. P. 35.432—1930. 7. sz. Btsz.) Magából a védjegylajstromozás téuyéböl is megállapítható a védjegytulajdonos versenytársi jellege. Nézetünk szerint a bíróság ig.en helyesen állapítja meg, hogy felek az 1923. V. te. 30. §-a szerint versenytársak, mivel a felperes annak következtében, hogy a szóbanforgó esokoládé-készítményét Budapesten védjegyeztette s ezz,el a készítménynek Budapesten való forgalombahozatalára az előkészületet megtette, — az üzleti versenyben az alperessel érdekeltnek tekinthető. A felperes előadásából megállapíthatóan éppen az alperes cselekménye miatt akadt meg a forgalombahozatal, s így felperes a bejegyzett védjegyet használatba nem vehette. (Bp. Tsz. 13. P. 38.092— 1930. 6. szám.) Elévülés. A tisztességtelen versenyből származható kártérítési igény tekintetében nem az általános magánjogi, hanem a Tvt. 37. ^-ában előírt elévülési idő alkalmazandó. Minthogy az alperes által viszontkeresetében igényelt összegekre nézve a Tvt. által megállapított 6 hónapi határidő eltelt, alperes viszontkeresete elutasítandó. (Bp. It. 13. P. 42.783—1929.) Reklámszédelgés. A versenyáruknak hirdetésekben és ábrázolásokban való közzététele, illetve egymással szembeállítása esetében, a versenyáruk helyes bemutatására különös súlyt kell helyezni. Általában az oly árubemutatás, amely bár rajzban, avagy fényképben hűségesen mutatja be a szembenálló versenyárukat, meg nem engedett versenyeszközzé válhat abban az esetben, ha a versenyző a saját árucikkét úgy tünteti fel a versenytárs árujával szemben, mintha annak eredménye, hatása, tartóssága stb. kiválóbb volna. Az ily bemutatás, demonstrálás, magyarázat stb. tehát a szemlélőben téves képzeteket, következtetéseket kelthet még abban az esetben is, ha egyébként hű ábrázolást mutat. A megtévesztés lehetősége ugyanis itt a beállításban rejlik. Nem mentesíti a versenytárs magatartását az a körülmény, ha a kérdések ábrázolások, rajzok, nem a versenytárs megrendelése alapján készültek, illetve azokat (a versenytárs áruját) helytelen alakban bemutató rajzot nem az ő megrendelése alapján készítették. Döntő: a megtévesztő beállítás, vagyis a reklám céljára való felhasználás. (J. 4499—1930.) A megtévesztés lehetősége kizártnak tekinthető, ha az áru puszta megtekintése útján is megállapítható annak teljesítőképessége. Vevő a mérleg puszta megtekintéséből is látja, hogy az egyébként 10 kg súlyú árut sem a tányérba öntve, sem felállított zacskóban lemérni nem lehet, — megtévesztésnek tehát kitéve nincsen. (Vb. 4957—1930.) Reklámszédelgés. Bírálatul,. Általánosítások. A Jury különbséget tesz a reklámszédelgés elbírálásánál a nyilvánosságnak szánt közlések (körlevél, hírlapi nyilatkozat stb.) és az áru közvetlen kínálása alkalmával tett nyilatkozatok, a köztudomású tényekre történő utalások és a szakkörökben felismerhető burkolt gyanúsítások között. E kérdésekben utal a J. 4099— 1930., J. 12.410—1930. döntéseire. A konkrét ténykörülmények ismerete (háttere) nélkül azonban egyes nyomtatványok szövege kellő elbírálást, megítélést nem nyerhet. (J. 17.822—1930.) E szempontok figyelembevételével a Jury tisztességtelen versenyeszköznek minősíti a) már szövegezésénél fogva az alábbi körleveleket: „Nem mindegy az, hogy hol és milyen tejet vásárol. Ha saját és családja egészségét félti, tej- és tejtermékszükségletét csak nál szerezze be". — „Jogviszonyunkat vevőink érdekében azonnali hatállyal X-szel megszüntettük, mert arra a megállapodásra jutottunk, hogy ott a t. vevőink érdekeit sem anyagiakban, sem áruban, valamint szállítóképességben biztosítani nem tudjuk". — „Vállalatát 120.000 pengőért varrta a fodrászok nyakába"; — b) valótlan állítások esetén az alábbi közléseket: ,.30.000 pengőt sem ér". — „Sehol ilyen kíméletes kezelés". — „Ez a gép csak egyedül az én üzletemben működik, vegytisztít". — „Meg nem felelő szerkezet és a hozzávaló alkatrészek meglehetősen gyenge anyaga miatt, raktáron nem tartom". — „Ócska gépekből áll"; — c) a konkrét tény körülményeinek ismerete nélkül nem ítélhető meg az alábbi szövegű körlevél: „Nálam nem a minőség rovására történik ármérséklés!"; — d) nem tisztességtelen verseny, de általában kereskedelmi és ipari érdekből nem kívánatos és így helytelen a magyar kereskedelem és ipar megbízhatóságát veszélyeztető általánosítás, ha csak köztudomású tényekre nem utal, avagy fokozottabb óvatosságra int, a vállalatok hatáskörén kívül eső ténykörülményekre: „A kocsikról lopkodják a szenet". — „Az átvételnél pontosan mérjük le a szenet". — „Ne fizesse túl a csomagolt árut"; — e) nem kifogásolhatók a következő hangzatos, általánosan használatos, semmitmondó jelmondatok: „Mindenki X-árut fogyaszt". — „Y-áru kitűnően bevált". (J. 17.822—1930.) „Kisipari bútorcsarnok", „Közalkalmazottak szállítója". E megjelölésekből az olvasó és vásárló azt olvassa ki, hogy az alperes valamely kisipari bútorérdekeltségnek a képviselője, azzal kereskedelmi, üzleti összeköttetésben áll, üzlete esetleg annak a lerakata és hogy ugyanilyen módon összeköttetésben áll a közalkalmazottak valamely érdekképviseletével is. Ámde egyik körülmény sem felel meg a valóságnak. (Tvt. 1., 2. és 16. §.) Az, hogy általában kisiparos-asztalosoktól szerzi be az eladásra kerülő bútorok favázát, őt éppúgy nem minősíti kisipari bútorcsarnokká, mint ahogy az a körülmény nem minősíti a közalkalmazottak szállítójává, hogy tőle közalkalmazottak is vásároltak és vásárolnak bútorokat. A kisiparosokkal való összeköttetését alperes mindössze úgy használhatja fel hirdetésein, hogy az üzletében eladásra kerülő bútorokat mint a kisiparosok készítményeit hirdeti. (Vb. 5568—1930.) A kereskedő „magánjelleget" színlelő hirdetései: „Üriszoba, ebédlő igen olcsón eladó, P. ucca 27., fdsz. 1." Az ítélet indokolása szerint, aki kereskedő létére a privát-hirdető jellegét színleli, annak eljárása súlyosan sérti az üzleti tisztesség követelményeit. Súlyosbító körülménynek vette a jelen esetben a választott bíróság, hogy az alperes még lakásának bejáratánál elhelyezett névtábláján sem jelezte azt, hogy kereskedő, amiből a választott bíróság azt a következtetést vonta le, hogy alperes minden ténykedése a közönség tervszerű tévedésbeejtését célozta. (Vb. 8285—1930.) Reklámtáblák versenye. Az üzleti tisztesség szempontjából a reklámtáblák elhelyezése távolságok szerint nézve annál kevésbé tekinthető tisztességtelen versenynek, mivel a reklámtáblák egymás mellé való helyezése sem eshet feltétlenül az üzleti tisztesség szempontjából kifogás alá. Indokolt lehet azonban a különböző vállalatokra utaló reklámtábláknak gócpontokban, jellegzetes megjelölt helyeken (kocsmák, uccakeresztezések stb.) való együttes elhelyezésénél, természetesen anélkül, hogy a korábban elhelyezett reklámtáblák reklámhatását (pl. eltakarással stb.) veszélyeztetné. (J. 54.691)—199.) „Negyedáron" („Potom áron"). Alperes azzal, hogy bútorait negyedárou hirdette, de azokért legalább is forgalmi értéket követelt, áruja kelendőségének fokozása céljából valótlan és megtévesztésre alkalmas adatot híresztelt és így az idézett tc. 2. §-a szerinti reklámszédelgést ezen cselekményével elkövette. (Vb. 7505—1930.) Alkalmi bútor. Versenytárs az ..alkalmi bútor" megjelölést cégtábláján egyedüli cégszövegként használja, minélfogva a Vb. megállapítja, hogy az „Alkalmi Bútor" az alperes cégének neve. (Egészen más lett volna a helyzet, ha az alperes ilyen feliratokat alkalmazott volna üzletének bejárata fölött, vagy mellett: „Itt alkalmi bútorok kaphatók!" ez esetben az hirdetési szöveg, nem pedig vállalati megjelölés lett volna.) Az alkalmi jelző pedig a cégszövegben, bármilyen üzletre vonatkozzék is, a vevőközönség szempontjából azt jelenti, hogy abban az üzletben „alkalmi áron", tehát forgalmi értékénél lényegesen olcsóbban lehet vásárolni. Nem tulajdonítható tehát ennek a kifejezésnek a versenytörvény szempontjából az az értelem, hogy az üzlet tulajdonosa alkalmi áron szerzi be áruit. Ez ugyanis a közönséget nem érdekli. A közönségre nem az tartozik, hogy az üzlet tulajdonosa milyen áron vásárol, őt csupán az érdekli, hogy ő (a vevő) milyen áron tudja beszerezni szükségleteit. Ha tehát a vevő valamely üzlet cégtáblájáról azt látja, hogy az „alkalmi" üzlet, azt következteti, hogy ő ott alkalmi áron tud vásárolni. Aki azonban nem ad el forgalmi értékénél olcsóbban, vagyis alkalmi áron, azt az „alkalmi" jelző használata a cég szövegében nem illeti meg és ennek folytán az alperest az 1923. évi V. tc. 7. §-a alapján attól el kellett tiltani. (Vb. 7505—1930.) „Használt bútorok", — új bútorok eladásánál. A Vb. felfogása szerint alperesnek érdebében áll ez a megtévesztő megnevezés, inert hiszen öt a vevőközönség, mint a használt bútorok olcsó eladási forrását keresi fel különösen. Alperes tehát azon célból, miszerint új bútorainak kelendőségét fokozza, azokat használtaknak állította és mivel ezt a cselekményt is jobb tudomása ellenére követte el, ettől az id. törvénycikk 16. §-a alapján el kellett tiltani. (Vb. 7504—1930.) Idegen névre, illetve helyiségre történő utalás. Alperes a panaszolt hirdetésben üzletét úgy hirdette, hogy azt a volt Kuuz-féle helyiségben nyitotta meg, — a „Kunz-féle" nagy és vastag, a többi kis és vékony betűkkel nyomtatva. A hirdetésnek ez a megjelenési formája nemcsak azt célozta, hogy a közönség az alperes üzletét megtalálja, hanem tekintettel arra, hogy alperes a hirdetésben a maga nevét ki sem tette és csakis a Kunz-féle helyiségre utalt, azzal nyilván elárulta, hogy a régi, jóhangzású és hírnevű „Kunz" nevet akarta az alperes felhasználni. Ez megtévesztésre alkalmas, mert azt a látszatot kelti, mintha alperesnek a régi Kunz-céghcz valami köze volna, mintha talán annak jogutódja lenne, holott attól teljesen független és vele semmiféle kapcsolatban nincsen. A megtévedés lehetősége elegendő ahhoz, hogy a megtévesztésre okot