Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 12. szám

IPARJOGI SZEMLE XXIV évfolyam Jahrgang HAVI FOLYÓIRAT MON ATSSCHRIFT GEWERBERECHTLICHE RUNDSCHAU AZ IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE 1930 TE 12, SZÁM Tagsági járulékként Ifi Jáhrlicher Bezugspreis IU P SZERKESZTIK : SCHRIFTLEITUNG: DR BÁNYÁSZ JENŐ és DR FAZEKAS OSZKÁR Kiadja: az Iparjogvédelmi Egyesület Herausgegeben von: Vérein für Gewerblichen Rechtschutz, Budapest V., Alkotmány ucca 8. A Jury, a Választott Bíróságok és a Kúria A tisztességtelen versenyről szóló törvény immár 6 éve lépett életbe. Ez idő immár módot nyújt nekünk arra, hogy a .hu iik. Választott Bíróságok és a Kúriának döntéseit, illetve ítéleteit áttekinthessük és ítéletet mondhassunk afelett, hogy va.jjon ezek a versenytörvény által életbe hívott és a gyakorlati élet követelményeit követő és így szerves együttműködésre hivatott szervek megfeleltek-e azoknak a várakozásoknak, amelyeket hozzá a kereskedő- és iparosérdekeltség-, nemkülönben a jogászvilág fűzött. A versenytörvény a kereskedelmi és iparkamaráknak hivatásává tette, hogy a kereskedelem és ipar terén a verseny tisztaságát ellenőrizzék és a tisztességtelen verseny leküzdésére a maguk részéről is mindent megtegyenek. A kamarák ebbeli hivatásuknak azonban eredményesen csak akkor felelhetnek meg. ha egyfelől a közérdeket érintő vitás ügyekben irányító véleményt adnak, másfelől, ha a tisztességtelen verseny leküzdésére folyamatba tett peres ügyekről hivatalostul tudomást szereznek. A tisztességtelen versenyről szóló törvény rendelkezései módot nyújtottak arra, hogy a kamarák ezirányú hivatásuknak minden tekintetben eleget teliessenek. A Jury főfeladatát abban látja, hogy a kereskedelem korl/tlau szabadságát biztosítsa. E felfogásnak megfelelően pedig a Jury megállapítja, hogy a kereskedelem szabadságául folyománya, sőt következménye, hogy n kereskedő a legolcsóbb forrásból vásárolhasson. A versenytárs pedig, aki nem élvez monopóliumot, aki tehát nem fojthatja el a versenyt, kereskedelmi és iperi tevékenységében — a márkás áruk kötelezöleg előirt árától eltekintve — korlátlan szabadsággal rendelkezhessék árui felett, l'gyancsak nem érinti a Jury az üzleti érintkezésben a jogos kritika szabadságát sem: hacsak a tárgyilagosság méreteit meghaladó kritika, versenyző célzatot, reklámot, jogosulatlan üzleti érdekeket nem szolgál. A Juiynek e megállapításai teljes egészükben érvényre jutnak a Választott Bíróságok és a Kúria ítéleteiben. A verseny szabadsága érdekében a Jury megítélése szerint a boykott, mint a támadásnak és védekezésnek legszélsőségesebb fegyvere, elvben elítélendő. Megengedett és indokolt azonban ott, ahol a támadás a versenytárs érdekeit érzékenyen károsítja, és a támadás másként el nem hárítható, avagy a védelmet a szakma exiszlenciális érdekei indokolják. E szélsőséges fegyver tehát kizárólag a szakma renitens elemeivel szemben nyerhet alkalmazást. A versenytárs üzleti magatartása szabja itt meg a támadás és védekezés módját és eszközeit. A Jury ez elvi álláspontját a Kúria is magáévá teszi legutóbb hozott ítéletében, amely szerint a kizárás akkor jogszerű, ha az olyan alapokon nyugszik, amely megfelel úgy a szakmabeli termelők, mint a továbbeladók és fogyasztók összeegyeztethető és összeegyeztetendő érdekeinek. Magát, a szerződésszegés tényét a Jury a versenytörvény szempontjából kifogás tárgyává nem teszi. A tisztességes ember életfelfogásával azonban össze nem egyeztethető oly magatartás, amely a vevőre nézve az átruházott vevőkör elvesztését eredményezhetné. A Jury, a Választott Bíróságok és a Kúria egyértelműen a vevőkörnek vagyoni értéket tulajdonítanak, amely az üzlet átruházásánál rendszerint a vételár ellenértékéül szolgál. Hasonló1 értelműek azok a döntések, amelyek a szóbeli megállapodások erkölcstelen kijátszását tisztességtelen versenyeszköznek minősítik. A vevőfogdosás kérdésében a Jury, a Választott Bíróságok és a Kúria egyértelműen erkölcstelennek minősítik a revöknek tolakodó módon történő megszólítását és különböző ígéretekkel üzletükbe való csábítását. A Jury, a Választott Bíróságok és a Kúria ismételten ama felfogásuknak adnak kifejezést, hogy a rendszeres, a vállalat alapját képező ajándékozás, miután a versenytárs üzleti kalkulációjának fel nem ismeiését, a jogos üzleti haszon téves megítélését célozza és az ajándékozás versenyeszközeivel nem élő versenytársak (a hirdetők) által teremtett üzleti helyzet egyoldalú kihasználására épült fel, e verseny tevékenysége erkölcstelen versenyeszköz. Az ingyen szolgáltatások kérdésében ugyancsak egyértelműen állapítja meg a Jury, a Választott Bíróság és a Kúria, hogy az ingyen szolgáltatás, egymagában, anélkül, hogy valamely forgalmi üzlet járuléka volna, szöges ellentétben áll az üzlet fogalmával és ezért keresi a hátsó gondolatot. A hirdetett „ingyen" fogalmát tehát csak oly költségigény nem hazudtolja meg, amely költségigény, valamely kapcsolatos mellékszolgáltatás valóságos költségét nem haladja meg. A Jury, a Választott Bíróságok és a Kúria joggyakorlatában következetesen az a felfogás jut diadalra, hogy a védjegyjognak többé-kevésbé fornialisztikus rendszerét a versenyjognak a materiális igazságot szem előtt tartó szelleme egészíti ki. sőt a védjegyjog tételeit átformálja, az anyagi igazság érvényesülésére alkalmas tételekkel bővíti ki. A védjegylajstromozás tehát nem nyújt feltétlen oltalmat a tisztesség telén verseny ellen. A Jury, a Választott Bíróság és legutóbb a Kúria tisztességtelen versenynek minősíti azt az üzleti eljárást, amidőn a versenytárs a kért védjegyes áru helyett, figyelmeztetés nélkül, idegen árut szolgáltat ki a vevőnek. A Kúria ezen üzleti"