Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 11. szám - Abbanhagyási igény és exculpatio

2 IPARJOGI SZEMLE Térjünk vissza a mi konkrét példánkra. Ha azt a kérdést vizsgáljuk, hogy az abbanhagyási igény exculpatióval elháritható-e, úgy egy előzetes megállapítás szükséges. Az abbanhagyási igény független minden vétkességi momentumtól. A cselekmény objektív törvényellenessége nyitja meg a sértett számára az abbanhagyási igényt. Az abbanhagyási igénynek a vétkességi momentumtól való elszakítása nem látszólagos, hanem valóságos. Aa abbanhagyási igény nem alapszik egy vé't'lmozett vétkességen és helye van bebizonyított vétlenség esetén is. Az abbanhagyási igénynek a vétkességtől független jellege a versenyjog egész területén elismerést talált; csak a kártérítési felelősség megalapozására kíván egyik-másik törvényhozás vétkességet. A magyar törvény a kártérítési felelősség előfeltételéül szándékosságot vagy gondatlanságot kíván, míg a német és osztrák jog szerint a kárigény semmiféle szubjektív feltételhez kötve nincs, tehát nem kívánja meg a kötelezett oldalán a szándékot vagy gondatlanságot WeimannWalden 77. oldal). A csehszlovák törvény az esetre teremti meg a kártérítési kötelezettséget, ha az alperes tudta, vagy tudnia kellett arról, hogy cselekménye alkalmas egy versenytárs károsítására. A törvényszövegek szempontjából az exeulpatiós szabály lehetősége a magyar törvényhez áll legközelebb, ki kell emelnünk, hogy a tulajdonos exeulpatio-lehetősége nem a tulajdonos viszonyát a felpereshez, hanem az ő viszonyát alkalmazottaihoz szabályozza. A felperes, aki az üzlettulajdonostól kárt igényel, az irányban nincs felmentve a bizonyítás alól, hogy az eljárt alkalmazott szándékosságát, illetve gondatlanságát bizonyítania kelljen. A felperes csupán az alól van mentesítve, hogy a tulajdonos személyes vétkességét nem tartozik igazolni; a tettes (alkalmazott) vétkességét ő épúgy tartozik bizonyítani, mintha a tettes maga a vállakozó saját személyében volna. Az a körülmény, hogy a kifogásolt magatartást nem a tulajdonos maga, hanem alkalmazottja tanúsította, nem jelenthet a felperesre egy könnyebbséget, de nem is szolgálhat a felperes hátrányára. Ha a felperes a tettesnek (alkalmazottnak) vétkességét vagy gondatlanságát igazolta, úgy nem terhelhető meg egy újabb bizonyítási teherrel. Ha a felperes helyzete egy ily megterheléstől mentesítődik, ez a célt szolgálja a tulajdonos vagyonjogi felelősségének kimondása. Ettől a felelősségtől a tulajdonos csak azáltal mentesülhet, ha igazolja, hogy az alkalmazott magatartását a rendes kereskedő gondossággal sc.n előzhette volna meg. Ami léhát a magyar törvényben a tulajdonos terhére vélelmeztetik, az nem a cselekmény szándékossága vagy gondatlansága, hanem az alkalmazottért való felelősség, ez a felelősség csak fenti értelemben vett bizonyítással szűnik meg. A Uilajdonos vélelmezett felelőssége a culpa in eligendo vagy a culpa in custodicudo eseteire vonatkozik. A tulajdonos felelőssége tehát egy vélelmez.ett vétkességen alapszik. Minthogy azonban a vétkesség csak a vagyonjogi felelősség megalapozásához szükséges és az abbanhagyási igény független minden vétkességtől, úgy elesik az exeulpatio alkalmazásának lehetősége. A törvényben egyedül szabályozott vagyonjogi felelősségének az abbanhagyási igényre való kiterjesztése indokolt. A törvény szabályának teljes kiterjesztése, vagyis, hogy a vagyonjogi felelősségre előírt exeulpatio az abbanhagyási igénynél is helyt foglalhasson, annak a fenti fejtegetések útját állják. A tulajdonos exeulpálásának kérdése a verí.enyjogi irodalomban meglehetős mostoha tárgyalásban részesült, a kommentárok java része a kérdést egyáltalán nem tárgyalja. A német irodalomra ez annyiban érthetővé válik, hogy ott a kártérítéshez sem szükséges a vétkesség és ezzel a kérdés elhomályosodik. A német írók közül Pinner kis kommentárja foglalkozik a kérdéssel és a következőket írja: .,Demnach kann, wenn Angestellte die im § 13 bezeichneten Paragraphen verletzeu, der Inhaber des Petriebs auf Unterlassung ohne náheren Nachweis (auch ohne den Eíeulpationsbeweis des § 831 BGB vgl. OLG Kolmar in M, u. W: 10353) in Anspruch genouimen werden" (78. oldal). Közelebbi analízis azonban hiányzik. A magyar szerzők közül egyedül Meszlény professzor kommentárja foglal a kérdésben állást. Meszlény ugyancsak azt az álláspontot képviseli, hogy az abbanhagyási igény független minden vétkességtől és ez okból az a kérdés, hogy a tu'ajdonos alkalmazottai cselekvését megfelelő kereskedelmi gondossággal megakadályozhatta volna, tárgytalan. Az exculpatiónak az abbanhagyási igény területén való kirekesztése megerősíti a versenytörvény által nyújtani szándékolt védelmet. Jogpolitikai okokból tehát a fentebb levezetett dogmatikai eredmény ugyaucsak kívánatos. A JuryK és Választott BíróságoK gazdasági szerepe Védekezés a rosszhiszemű perleKedőKKel szemben A Juryk és Választott Bíróságok fontos közgazdasági szerepe, nemkülönben az a nagyarányú érdeklődés, amelyet a külföld és a szakirodalom ez intézmények működése iránt tanúsít, kötelességünkké teszi, hogy ez intézmények fennállása óta (6 év) kifejtett működéséről, joggyakorlatáról áttekinthető tájékoztatást nyújtsunk. Tesszük ezt kiegészítő közléseink keretében azért, hogy a magyar kereskedő- és iparostársadalom az üzleti verseny terén kifejezésre juttatott és a magyar bíróságok ítéleteiben szankcionált erkölcsi megítéléseit, a jury-döntések és a választott bírósági ítéletekből vett idézetek során, tehát a való gyakorlati élet szemüvegén át bemutalhassuk. A kereskedő- és iparosvilágnak a törvényhozásba való szerves bekapcsolásán épült fel a magyar versenytörvény és ez a körülmény kiváló fontosságot ad a jury-döntéseknek. A lapokban közölt jury-döntéseki«köztudomás» jellegével bírnák. «A kereskedelmi és iparkamarák jury-döntéseinek a napisajtó és a szaklapok útján való közhírrététele köztudomás jellegével bír és ez a körülmény kétségtelenül megcáfolja valamely név, illetve bárminő jogosulatlan vállalati megjelölés használatának zavartalanságát és jóhiszeműségét. így a konkrét esetben a Kúria következőleg kizártnak tartja, hogy a közlést követőleg egy meghatározott vállalatra utaló árujelzés, vagyis egy szóvédjegy, szabad áru megjelölésként szerepelhessen a kereskedelmi forgalomban. A „Hnrbuiy" a Jury megítélése szerint egy meghatározott vállalatra utal, tehát védjegy jelleggel bír. (Kir. Kúria 4904—20.) A Jury előtt emelt panasz, panaszlott üzleti jóhírnevét nem érinti. Elfogadta a kir. ítélőtábla az elsőbíróságnak a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Juryjéhez beadótí panasz tárgyában elfoglalt jogi álláspontját és hangsúlyozta, hogy «a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Juryjét a Tvt. azért alkotta, hogy lehetőleg elejét vegye a tisztességtelen versenyről szóló törvény 43. §-a alapján a felesleges pereknek, továbbá módot adjon arra, hogy a panaszolt tisztességtelen verseny esetekben elsősorban a kereskedelmi és ipari érdekeltség képviselete mondhasson tárgyilagos véleményt*. (Kir. Ítélőtábla. P. VII. 6010—1929. 28. sz.) Az üzleti forgalomban «általánosan használatos.) megjelölés helyes értelmezését,' az üzleti körök, illetve a fogyasztó, az olvasó hivatott megadni. A Kúria P. IV. 3976— 1929. 20. számú végítélete szerint az üzleti életben alkalmazott árumegnevezések megítélésénél («leginűvészibb», «amatőr>) mindenkor mérlegelendő a szakmában kialakult állandó gyakorlat és felfogás. E tekintetben — így szól az ítélet indokolása — «a felsőbíróság helyesen veszi irányadónak az ily kérdésben véleményadásra hivatott kamara szakvéleményét a művészi vagy műértői szempontok helyett :. Az adott esetben (•amatőr kiaclá"s> hirdetése nem minősíthető az amatőr kiadásnak a forgalomban elfogadott értelménél fogva valótlan adat híresztelésének. A kamarai véleményből pedig kitűnik, hogy van az amatőrkiadmányoknak különböző, magasabb klasszisa is. (Kir. Kúria. IV. 3976—1929.) A védelem a versenyélet terén is csak az esettion indokolt és jogos, ha megfelelő határok között mozog, vagyis nem lépi át a jogos védelem mértékét. Azok a versenytársak, akik versenytársaik jóhiszemű botlásait, tudatlanságát, nem vétkes gondatlanságát, a versenytárs alkalmazottainak túlbuzgóságát igyekeznek minden komoly üzleti érdek nélkül a maguk javára kihasználni, túlzottan magyarázzák a törvény szabályait, mert a Tvt. a jogos érdekek védelmén túlmenő célokat nem kíván szolgálni. Nem elég jóhiszemű, aki a békés elintézés megkísérlése helyett az eljárást megindítja, illetve folvtatja. (Bp. Tsz. 13. P. 31.596—1930. J. 4780—1930.) A bíróság tehát elfogadja a kamarai Jurynek immár ismételten elfoglalt ama álláspontját, amely szerint a rosszhiszemű perlekedőkkel szemben szigorú megtorlást követel. Hasonló természetű visszaélés a panasz, illetve peres eljárás folyamatbatételének a közzététele. A •perindítás lényének közzététele. Amidőn alperes Jury előtt tett panaszt, majd a perindítás tényét közzétette és abban olyant állított, ami a valóságnak meg nem felel (hogy t. i. idegen üvegbe töltött saját árut), az üzleti tisztességbe ütköző cselekményt elkövette. A híróság megállapítja továbbá, hogy e tényével kárt is okozott versenytársának és így kárának megtérítését felperes joggal követeli tőle. (Bp. Tsz. 13. P. 3752—1929.) Az ily rosszhiszemű, agresszív módon fellépő perlekedőkkel, panaszttevőkkel szemben hatályos védelnvt ad a megállapítási per. Megállapítási l>er. A szezonra vonatkozó áruelőkeszületi munkák megzavarására irányuló levél, amely bírói ítéletre