Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 10. szám

4 IPARJOGI SZEMLE ütközik a Tvt. rendelkezéseibe, mert a régi cégtől elvont sorsjegyek arányának küzhírrététele nyilvánvalóan csak a régi céggel való versenyzés végett, annak jóhírneve aláásása célzatával történhetett, minthogy az új cég ama jogos értlekét, hogy a régi sorsjegyvevőkkel a megszokott számaiknak hozzábeosztását közölje, a hozzá beosztott sorsjegyek számainak egyidejű felsorolása nélkül egyáltalában nem szolgálhatja, hanem csak ama tévhit keltésére alkalmas, hogy a régi cég üzletköre kilépésük folytán, vagy egyéb, homályban hagyott, dé találgatásokra tág teret nyújtó okokból szűkebb keretbe zsugorodott és így a Kúria megítélése szerint a régi cég iránt fennállott bizalom megrendítésére alkalmas. Lényegtelen, hogy hány egyén előtt hangzott el a hírnévrontó kitéteL Vádlott a hitelrontás vádjával szemben védel mére azt hozza fel, hogy a vádbeli kijelentések csupán két kisiparos előtt hangzottak el, tehát azok, mivel a sértett igazi hitelforrásait nem érintették a hitelrontás tényálladékait nem meríti ki, arra nem is alkalmasak. A Kúria elutasítja az erre alapított semmiségi panaszt a következő indokolással: a Bv. 24. § szövegéből kitűnően teljesen közömbös, hogy a valótlan hitelrontó kijelentések ki vagy kik előtt hangzottak el, kivéve természetszerűen magát a sértettet. Lényreges csak az, hogy a használt kijelentés valótlan és tárgyilag hitelrontó legyen valakivel szemben és hogy ez a kijelentés tudatosan más előtt tétessék. (C. I. 3177—1929., 1930. II. 4.) A felperes versenytársáról egy konkrét versenypályázat alkalmával, — tehát verseny céljából — azt állította, hogy minek kérnek ajánlatot „attól a tetvestől", aki tele van adóssággal, a felperes vagyoni teljesítőképességébe vetett bizalom megrontására alkalmas nyilatkozat nyilván a vállalkozó hitelét, jóhírnevű védő Tvt. 13. §-ába beleütközik. (P. VII. 4722/11—1930.) Alperes közléseket, illetve „óvás"-okat tett közzé, melyekben egyebek közt olyan kifejezések foglaltatnak, hogy .,ezt az urat éppen olyan tolakodó, kellemetlen idegennek kell tekinteni, mint minden más hívatlan vigécet; a körlevelet félre kell dobni, s ha személyesen, vagy megbízottja útján jelentkeznék, úgy kell fogadni, hogy örökre elmenjen a kedve a látogatás megismétlésétől" — s melyekben a vidéki szövetkezeteket azzal fenyegeti meg, hogy amennyiben felperesnek és megbízottjainak rendelést adnak fel, végső esetben attól sem riad vissza, hogy az ilyen hűtlen szövetkezeteknek a kötelékéből való azonnali kizárásra tegyen az igazgatóságnak javaslatot, — alkalmazottai útján a következményekre utalással figyelmezteti a vidéki szövetkezeteket, hogy F. F.-től árucikkeket ne vásároljanak. A bíróság megítélése szerint alperes nem hivatkozhatik eredménnyel arra, hogy a legfőképpen panaszolt cikkben nincs említés arról, hogy kiknek szól a „kívül tágasabb" cikk, mert annak megjelenésekor ő már értesítette egy ízben a vidéki szövetkezeteket, hogy kiket bocsátott el szolgálatából s minthogy nem is állította, hogy azokon kívül mások elbocsátását is eszközölte, kétségkívül csak felperesre és alkalmazottaira vonatkozhatik a kérdéses cikk. (Bp. kir. tsz. 13. P. 45.261/58—1928.) Hírlapi közzététel. Alperes kér közzétételt. A kir. Tsz. alperesnek azt a kérelmét, amellyel az elutasító ítélet hírlapi közzétételét kérte elrendelni, minthogy az e kérdésben való döntést a törvény teljesen a bíróság belátására bízza, ugyancsak elutasította, mert felperes keresetét — ha felfogásában túlzott volt is tagjai érdekeinek megóvása céljából jóhiszeműen indította és alperest a perindítás folytán nem érte olyan erkölcsi hátrány, amely az elutasító ítéletnek hírlapi közzétételét szükségszerűvé tenné. (Tsz. 13. P. 35.432—1930. 7. sz.) Mellőzte a kir. Ítélőtábla a hírlapi közzétételt, mert arra, hogy alperes tágabb körben terjesztette volna a valótlan tényállítást a perben adat fel nem merült. (P. VII. 2312—1930. 32. sz.) Minthogy alperes cselekményét időszaki lapban követte el, — a közönség megfelelő tájékoztatása végett az ítélet rendelkező részinek ugyanazon lapban való közzététele is elrendelendő volt. Vb. szerint a közzétételnél a kereseti cselekmény üzleti jelentősége is mérlegelendő. (Vb. 17.461—1930.) A nagy nyilvánosságnak szóló közlés, megfelelő nyilvános közzétételt tesz indokolttá. Tekintettel alperes közléseinek a fogyasztóközönséghez intézett, tehát nyilván nagy tömegben forgalomba hozott voltára, s az azzal keletkezett nagy nyilvánosságra, az ítéletnek egy napilapban való közzététele indokolt. (Bp. T. P. VII. 3191/1930. — 10. sz.) Az ítélet megtévesztő módon történő közlése. A körlevél hatása és körülményei bírói mérlegelés tárgya. Egy előző perben a kamarai választott bíróság az ott szereplő alperest, annak a magatartásának abbahagyására kötelezte, hogy „X"-árut kérő vevőnek más árut szolgáltasson ki anélkül, hogy a vevőt erre a körülményre figyelmeztetné. Ezt az ítéleti rendalkezést az ottani felperes körlevélben olyformán közölte a sérelmes magatartást tanúsított elárusítóval, hogy az a kereskedő, aki üzletében „X"-kávét kérő vevőnek más árut szolgáltat ki, tisztességtelen versenyt követ el. A körlevélben megnyilvánult azt a törekvést, hogy az alperes oly téves felfogást kívánt a köztudatba vinni, mintha erre hivatott bíróság oly általános tilalmat állapított volna meg ítéletüeg, hogy egyáltalában tilos ,,X"-árut kérő vevőnek más árut kiszolgáltatni, a fellebbezési bírOság helyesen minősítette más verseny vállalatok jogos érdekét sértő eljárásként a Tvt. 1. §-ába ülköző magatartásnak. A hírlapi közzététel elrendelésének a ni. kir. Kúria nem látta helyét, mert az alperes terhére számbajövő magatartás csak egy esetre volt megállapítható s így az ezúttal szóbajövő cselekménynek nem lévén tágabb körű sérelmes hatása, a hírlapi közzététel nagy nyilvánosságának igénybevétele megokolatlannak mutatkozik. (P. IV. 1393—1929.) Hírlapi közzététel mellőzése. A hírlapi közzététel elrendelésének mellőzését adott esetben kellőkép megokolja a sérelmes nyomtatvány terjesztésének tényleg történt abbahagyása is; az a körülménye pedig, hogy a fellebbezési bíróság az ítéletében nem terjeszkedett ki az alperesi röpcédulának a felperes részéről kifogásolt további tartalmára is, a felperesre nem sérelmes, mert az alperes a kifogásolt röpcédula terjesztésétől már a megállapítottak alapján is általában eltiltatván, a további panaszpontok részletes méltatása és alaposságuk megállapítása sem eredményezhetne a tett rendelkezésnél súlyosabb marasztalást. (P. IV. 3512—1927.) A védjegyes áru fokozottabb védelme. Az üzleti versenynek az a módja, hogy a kereskedelmi forgalomban máimárkát szerzett, jobb kelendőségű, jobb minőségű Hetorta faszén cimkéje alatt kínált áru helyett a kereskedő más, silán5rabb árut ad, az üzleti tisztességbe ütközik. A szakértő szakvéleménye szerint a két szénnek a laikus által meg nem különböztethető minőségére tekintettel és tekintettel a bogsaszén olcsóbb voltára, az a vevőközönség elhódítására és így az üzleti verseny fokozására alkalmas lehet. (P. VII. 330/30—1930.) Egy más konkrét esetben azonban alperes ajánlatában kifejezetten megmondván, hogy olaja nem Valvoline olaj, a védjegyszó toldatos használata dacéra, úgy az utánzás szándéka, mint annak az a hatása is, hogy a két gyártmány egymással összetéveszthető legyen, kizárt. — Helyesen mellőzte tehát elsőbíróság a Tvt. 9. pontjának alkalmazását a Tvt. 1. §-ába, mert még ha az áru származását illetőleg nem is forog fenn tévedésbe ejtés, az alperesi ajánlatnak az a módja, hogy a saját gyártmányát — a Valvoline szóvédjegyre utalással — olyan „rendszerűnek" állította, és azt a Valvolin olajjal ekként szembeállítva, ezáltal felperesnek az üzleti életben hosszas tevékenységgel megalapozott és megszerzett azt a tekintélyét, melynek hatóereje ép a Valvoline szóvédjegyben összpontosult és e szó alatt vált általánosan ismertté, az üzleti versenyben saját javára felhasználva, ezáltal magának jogosulatlan előnyt szerzett, amely eljárása nyilván a Tvt. 1. §-ába ütközik. Gondosság. Idegen áru kiadása. Alperes alkalmazottja bár megállapította, hogy a rendelés a felperes részére szól, hogy az a felperes nevére van kiállítva, az árut mégis kiszolgáltatta. A kir. Ítélőtábla megítélése szerint az alperes nevében eljárt tisztviselő ily tényállás mellett tudatában kellett, hogy legyen annak, miszerint a rendelés a felperest illette és felperes hozzájárulása nélkül az árut kiadnia nem lett volna szabad, s ha mégis kiadta, e cselekedete a kereskedelmi tisztességet sérti. — Nem változtat ezen az sem, hogy korábban a felperes az alperesnél üzletszerzéssel foglalkozott s ekként tudnia kellett felperesnek, hogy a Valvolin olajat csak alperestől lehet megszerezni, de csakis a közvetlen fogyasztó részére, s így felperes ilyen olajat eladni jogosult nem is volt. Alperes nem védekezhetik azzal, hogy a kirakatrendező segédje eszközölte a téves felírást, mert a kirakatrendező az ő megbízottja volt és megbízottjának, illetőleg megbízottja megbízottjának eljárásáért a tisztességtelen verseny szempontjából a megbízó felelősséggel tartozik. (P. VII. 4510/16—1930.) Felelős szerkesztő: dr. Fazekas Oszkár Felelős kiadó; Csillag Tibor Szerkesztőség: V, Alkotmány u. 7., III. em. Aut. 264—03 Kiadóhivatal: VII, Erzsébet körút 5., II. em. Telefon: József 462—99 Kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Ujságüzem Rt., Budapest, VII, Erzsébet körút 5. Felelős üzemvezető: Wózner Ignác