Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 8. szám - Az árucsomagolás jellegzetes külső védelme. Kvalifikált használat

IPARJOGI SZEMLE az a jutalékos ügynök, aki egy vállalatnál, illetve egy meghatározott áru- vagy szolgáltatási körben teljesít munkát. CVbt 11.244 1930., J. 17.822/1930.) - Xem vonható felelősségre a versenytárs azért a cselekményéért, hogy az egyes vállalatoktól (karteleiikivüli vállalattól) vásárló cégekkel szemben az egységárakat felemeli, illetve bizonyos kedvezményeket megvon. (J. 42.401/1929.) Az alkalmazott ténykedéseivel szemben a Tvt. a munkaadótól a legmesszebbmenő kereskedői gondosságot megköveteli. A döntő körülmény a felelősség kérdésében az, hogy .milyen és mennyire komoly volt a figyelmeztetés és alkalmas volt-e arra, hogy az egyének magatartására kihatással legyen". (.1. 24.538 1929.) „Nem elegendő az utasítés kiadása, hanem azok pontos végrehajtása és betartása is ellenőrizendő". (Vb. 24.538/1929.) Abbanhagyásra kötelezés, illetve a Tvt. 32. §-a nyomán ezzel egyértelműen a cselekmény ismétlésétől való eltiltás kimondható amaz általános anyagi jogszabálynál fogva, hogy az üzlettulajdonos felel üzleti alkalmazottainak a tisztességtelen verseny tilalmába ütköző magatartásáért, hacsak nem igazolja, hogy arról nem is tudhatott, vagy az alkalmazottja az ő kifejezett tilalma ellenére járt el. (P. IV. 3865/1928.) Xem befolyásolja a döntést a tanúvallomásoknak az a része, amely szerint az alperes árusítói bizonyos gyártmányok forgalma után i»éniiu>not kaptak, mert ez a megfelelő üzleti magatartást és ellenőrzést még nem teszi lehetetlenné, valamint az sem, hogy a felperes által felhívott tanuk olyan tevékenységük során tett tapasztalataikról tettek vallomást, amely tevékenységükért díjazásban részesültek, mert a munkáért való díjazás elfogadása a szavahihetőséget nem zárja ki. (Vb. 24.539/1929.) A m. kir. Kúria P. IV. 3865—1928. sztmú ítéletében kimondotta, hogy az üzlet tulajdonosa, illetve a vállalat birtokosa (Tvt. 33. §) az üzleti alkalmazottnak a Tvt.-be ütköző cselekményéért nemcsak vagyoni felelősséggel tartozik, hanem az alkalmazott által elkövetett cselekmény abbanhagyására is kötelezhető, hacsak nem igazolja, hogy arról nem is tudhatott, vagy az alkalmazott az ő kifejezett tilalma ellenére járt el. Alperesek állították, ugyan, hogy mindent elkövettek és ügynökeiket a velük kötött szerződésben is eltiltották az ellenfél, vagy árujára vonatkozó becsmérlő nyilatkozatoktól: — e védekezésük azonban elfogadható azért nem volt, mert a Tvt. 33. §-a szerint a vállalat birtokosa a felelősség alól csak akkor szabadni, ha bebizonyítja, hogy a cselekmény elkövetését a rendes üzleti gondossággal sem előzhette meg — már pedig az a kereskedő, aki kiadja és az ügynökökkel kötött szerződésben is felveszi ugyan a tilalmat, — mint alperesek — de c l nézi azt, hogy ügynökei annak dacára tovább is becsmérlik a versenytársat, áruját ócsárolják és az ügynökök ellen megfelelő megtorló intézkedést nemcsak nem foganatosít, sőt — mint alperesek — a fellebbezési tárgyaláson beismerték, az ügynökeik eljárásárcl történt értesülésük után azoknak a cselekmény elkövetését tagadó nyilatkozatát tudomásul vették és még utólag sem alkalmaztak megtorlást, nem mentesül a Tvt. 33. §-ában foglalt jogkövetkezmények alól. (P. VII. 6010/1929 -28. sz.) Az a versenytárs, aki, mihelyt értesült alkalmazottjának az üzletszerzés körüli tisztességtelen eljárásáról, szolgálatából azonnal elbocsátotta, a Tvt. 33. fába előírt, őt terhelő gondosságnak tényleg eleget tett. (P. IV. 4036/1930.) A versenytárs ügynökeinek az üzletszerzésnél, tehát a reájuk bízott teendők teljesítésében (Tvt. 33. $ 3. bek.) elkö vetett cselekményeikért, üzleti kijelentéseikért a munkaadó felelős. Jogos önvédelem. A kereskedelmi forgalomban kialakult szokás és felfogás szerint, de egyúttal a gazdasági érdekek értelmében és a hirdetés általános célját tekintve, a kereskedő azokat az árukat hirdeti, amelyek nála kaphatók. Semmi célja és éilelme nincsen annak, hogy hirdesse azokat az árukat, amelyek nála nem kaphatók. Következőleg az alperesnek, mint kereskedőnek nem lehetett az a célja, hogy az inkriminált hirdetésééi a saját érdekeit szolgálja, hanem az, hogy látszólag megengedett alakban a felperesnek ártson. És valóban, ha" meggondoljuk, hogy egy nagy cégnek nyilvánosan és feltűnő módon kifüggesztett az a hirdetése, hogy „bizonyos márkás árát nem tart", kétségtelenül a vevőközönség előtt a:t a látszatot keltheti, mintha ez a nagy cég az árut nem tartaná alkalmasnak arra, hogy üzletében árusítsa. Ehhez hozzájárul, hogy abban az esetben, ha a választott bíróság alperesnek eljárását jogosnak találná, alperes nagyszámú árudáiban étí fiókjaiban ugyanezt a hirdetést közzétenné, sőt más verUjságüzem Rt., Budapest, VII, Erzsébet körút 5. senyvállalatok ugyanezt a magatartást követnék, auii a felperes vállalatára nézve kétségtelenül igen súlyos és ártalmas követke zményekkel járna. (Vb. 52 354/1929., ,T. 17.822/1930.) — A gazdasági viszonyok folytán előállott kényszerhelyzet folyománya, amely sem sziikségnélkülinek, sem bosszúból eredőnek nem tekinthető, — jogot ad a versenytársnak arra, hogy vagyoni kára ellen megfelelő módon védekezzen, ha ezt saját érdeke elkerülhetetlenné teszi és ha eljárása a jó erkölcsökbe és a kereskedői tisztességbe nem ütkörik, — még akkor is, ha ezzel az ellenérdekű fél érdekei netalán csorbát szenvednének. Tilos az eljárás, ha — mint a felperes állítja — az olyan fenyegetéses fellépéssel történik, amely arra mutat, hogy a vevő minden kényszerítő szükség nélkül, illetéktelen nyomást kíván az eladóra gyakorolni az ár leszorítása végett, illetőleg a maga rés ére olcsóbb ár kieszközlésének célzatával. A fenyegetés azonban csak akkor bír ezzel a természettel, ha alkalmas arra, hogy a megfenyegetettél szabad akaratelhatározásában akadályozza. Erre azonban a perben nem merült fel adat. Felperesnek ugyanis módjában állott az alperest a kötésből kiengedni, — esetleg a felajánlott stornódíj elfogadásával — az ár leszorítására utaló fenyegetés beváltását megakadályozni. (Vb. 39.317/1929.) — Az üzleti tábláknak önkényüleg történő eltávolítását a jogos önvédelem nem indokolja. (J. 15 192/1930.) — önvédelem csak végszükség esetén vehető igénybe, midőn az más törvényes eszközzel el nem hárítható. Törvényes módozat lehetősége esetén jogos önvédelemről beszélni nem lehet és az nem válik jogossé azáltal sem, hogy a kártérítési per hosszabb ideig tart. (Vb. 308 1929.) — Az a körülmény, hogy felperes is tisztességtelen versenyt folytat, nem jogosítja fel az alperest arra, hogy hasonló módon járjon el, annál kevésbbé, mert alperes a sérelmezett cselekmény ellen az 1923. évi V. t.-c. értelmében kereshetett volna magának bírói védelmet. (J. 30638/1929.) — Az a cselekmény, hogy a versenytárs távolabbról szemmel tartja a yersenyüzlétet, hogy ott nem űzik-e a köztekintetekből is tilos vevőfogdosást, ha a megfigyelés nem történik botrány keltésére alkalmas feltűnéssel és nem ölt raklatásszerü méretet, a fellebbezési bíróság helyes állásfoglalása szerint nem ütközik a Tvt. tilalmába: az ezekhez képest minden irányban alaptalan felülvizsgálati kérelem tehát el volt utasítandó. (P. IV. 3865/1928.) — Nem bír alappal azon védekezés, hogy tévhírek terjesztésére védelemként azért volt srüksége az alperesnek, mert felperes versenytárs ügynökei alperes árujáról hírnévrontó módon nyilatkoztak, mert az még valósága esetén sem menti alperes eljárását és az alperesnek a sérelmezett eljárásra nem, legfeljebb csak arra adott volna jogot, hogy ő is eljárást tegyen felperes ellen folyamatba, (It. T. P. VII. 2870/19Í0. 51. sz.) — Az oly támadó eljárás, amelynek célja az üzleti tisztességbe ütköző valamely magatartás megakadályozása, megelőzése, nem menthető, mivel a megtorlás ki:árólag törvényes úton és törvényes eszközökkel torolható meg. — Adott esetben az alperes azt észlelte, hogy a felperesi alkalmazott egy a felperes fióküzletén túl, az alperes üzlete irányába haladó egyént az uccán elfogott és a felperes fióküzletébe vitt. E tény kétségtelenül a vevőfogdosás tilos és az alperes versenytárs jogos érdekét nyilvánvalóan sértő jelenségnek mutatkozhatott, következőleg az alperes nejének az az eljárása, hogy ez üzletükre sérelmesnek mutatkozó tilos cselekmény tettese kilétének megállapítása végett rendőri segédletet vett igénybe, nem jelentkezik a felperes jogos üzleti érdekét sértő, versenyzés céljából elkövetett oly cselekménynek, mely a Tvt. rendelkezéseibe ütközőnek minősülne, hanem csak oly egy ízben tanúsított eljárásnak tekintendő, amelyet az alperes éppen a felperes részéről alperes ellen irányulónak vélt tilos cselekmény elhárítása védett fejtett ki. (P. IV. 3865/1928. Felelősség. Az üzlet tulajdonosa, illetve a vállalat birtokosa (Tvt. 33. §) az üzleti alkalmazottnak a Tvt.-be ütköző cselekményéért nemcsak vagyoni felelősséggel tartozik, hanem az alkalmazott által elkövetett cselekmény abbanhagyására is kötelezhető, hacsak nem igazolja, hogy arról nem is tudhatott, vagy az alkalmazott az ő kifejezett tilalma ellenére járt el. (Kúria. P. IV. 3865/1928.) Felelős szerkesztő: dr. Fazekas Oszkár Felelős kiadó: Csillag Tibor Szerkesztőség: V, Alkotmány u. 7., III. em. Aut. 264—03 Kiadóhivatal: VII, Erzsébet körút ő., II. em. Telefon: József 462—99 Kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Felelős üzemvezető: Wózner Ignác