Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 6. szám - A budapesti kongresszus

4 IPARJOGI SZÉMLE utat t-s egészséges mego kiások a t adtak. Vezető gondol a luk, hogy az idegen munkába való hetolakodás oly célból, hogy a vevők az egyén, vállalat, illetve az áru származása tekintetében tévedésbe ejtessenek, erkölcstelen. Oltalmat azonban csak az a jogtárgy élvezhet, amelyet törvényes rendelkezések védenek és illetve, amelynek közkincs jellegét az egyes iparjogvédelmi törvények külön megállapítják, időben korlátozzák. (J. 12.410—1930.) A versenytörvény nem a szabadalmi-, védjegy- vagy a minta.védelmet van hivatva helyettesíteni, hanem az a rendeltetése, hogy ahol a kereskedői tisztességbe vagy- a jó erkölcsüké ütköző tevékenység bizonyítást nyert, oda lesújtson, tekintet nélkül arra, hogy más jogszabály erejével volt-e lehetőség bizonyos jogokat érvényesíteni vagy sem. (Vb. 15714—1927.) A versenytörvény és a védjegytörvény jogviszonyát illetőleg az alábbi jury, illetve választott bírósági döntésekre mutatunk rá: Jóhiszemű formai jog alapján feltétlen oltalom még nem élvezhető. — — A tisztességtelen versenyről szóló törvény rendelkezéseibe nem ütköző védjegyhasználat védjegybitorlás alapját nem képezheti. Viszont, — a védjegytörvény alapján védelmet nem élvező árujegyek használata (kvalifikált használat) az üzleti tisztességbe ütközhet. — — A defenzív védjegyek (a fővédjegyhez hasonló nevek, ábrák) hasonlóságánál mórlegelendő a jogsérelem lehetősége, hogy t. i. vájjon a defenzív nevek, ábrázolások azonos, illetve hasonló gondolatkörben mozognak-e, vájjon a sértett, a defenzív védjegyhez hasonló védjegy használatáról tudott-e és az ellen huzamosabb időn át jogait nem érvényesítette? — —• A védjegy kötelező használata nem képez som közgazdasági, sem kereskedelmi, sem ipari, sem forgalmi szükségességet. A védjegylajstromokban szereplő védjegyek ugyanis a jóhiszemű és a forgalomban ismert védjegyhasználattal (tehát immár gazdasági értéket képező szavakkal) szemben, kizárólag a formai jog alapján, feltétlen oltalmat még nem élvezhetnek. Az egyes, az üzleti tisztességbe ütköző magatartások elbírálásánál, ott, ahol védjegyes árukkal kapcsolatban történik a visszaélés, a Jury mindenkor a tisztességtelen versenyről szóló törvénynek, Úgyszintén a védjegytörvénynek rendelkezéseit alkalmazza, vagyis a versenytörvénynek szellemét, amely a Jury ismételt megállapítása, szerint, mini általános törvény magába foglalja a védjegytörvényt, mint külön jogterületet. A Jury e felfogásának megfelelően, a védjegyes áruk rokontermészetének, általában a védjegyekkel űzött bármily természetű visszaéléseknek az elbírálásánál különös gondot fordít a konkrét eset ténykörülményeire, nevezetesen arra, hogy a korábbi védjegytulajdonosnak valóban jogvédte érdeke forog e fenn, vájjon fontos gazdasági érdeke fűződik-e ahhoz, hogy védjegyjogai üzleti ténykedéseinek és gazdasági céljainak megfelelően kiterjesztessenek. Figyelembe veszi ezenkívül a védjegyutánzónak a magatartását is, hogy t. i. az utánzott védjegyet mily idő óta használja, e használatról az eredeti védjegy tulajdonosa tudomással bírt-e és ennek dacára a védjegyhasználatot huzamosabb időn át-tűrte-e. Az anyagi igazság durva megsértését látná a Jury abban, ha a korábban szerzett védjegyjogok a verseny vállalatot, vagyis a korábbi védjegytulajdonost feltétlenül feljogosíthatnák arra, hogy a gazdasági piacon későbben megjelenő versenytársát immár közismert és elismert kereskedelmi munkájának eredményétől, pusztán formai jogai alapján elüthetné* (J.4499-1930.) Ha az üzleti magatartás a meg' nem engedett versenycselekmény tényálladéki elemeit kimeríti, a per felfüggesztésére (a védjegy törlési per lefolytatásáig) jogos alap nincsen. (Vb. 36.695—1929.) E kérdésekben tehát tagadhatatlanul a védjegyhatóság, továbbá a versenytörvénynek, mint a védjegytörvényt követő, azt az egész vonalon kiegészítő rendelkezései és a versenytörvény alapján eljáró bíróságok ítéletei megfelelően mérlegelendők. (J. 12.410—1930.) Jogbizonytalanságra vezethetne ugyanis, ha az az üzleti magatartás, amely a versenytörvény alapján eljáró bíróság erkölcsi megítélése szerint megengedett, a védjegytörvény alapján eljáró és kizárólagossági jogot megállapító védjegyhatósági határozattal erkölcstelenné, vagyis bírói ítélettel védjegybitorlás vétségévé minősülhetne. A formai jogok korlátlanul nem érvényesíthetők és így a Jury nézete szerint a tisztességtelen versenyről szóló törvény alapján eljáró és hatáskörét leszállító kamarai választott bírósági ítélet a peres ügyek eldöntésénél, ha ugyan ezidőszerint még nem is a védjegyhatóság részéről, de a rendes bíróság részéről feltétlenül figyelembe veendő. (J. 12.410. E. — 1930.) fcs éppen ezekben a kérdésekben állanak elő a konfliktusok. A hatásköri kérdéseket, mint a következőkben látjuk, ugyan részben és sikeresen megoldotta a joggyakorlat, ezek a megoldások azonban, amelyek csupán a joggyakorlatban élnek, csak fejlődési alapelvet nyújtanak. Az 1690 :11. tc. 29. §-a szerint azon kérdés felett, hogy megillet-e valakit a védjegy kizárólagos használati joga, valamint azon jognak elsőbbsége és átruházása felett; továbbá afelett, vájjon valamely lajstromozott védjegy egy harmadik személy által más árunemekre használatba vehető-e vagy sem, a kereskedelemügyi miniszter határoz. A gyakorlati élet e határkérdési olyképpen oldotta meg, hogy az oly esetekben, amidőn nem az a döntő kérdés képezi vita tárgyát, hogy a versenytársat egy bizonyos védjegy kizárólagos használati joga megilleti-e vagy nem. nincs szó továbbá ezen védjegy elsőbbségéről, vagy átruházásáról sem. nincs szó arról sem. hogy ez a lajstromozott védjegy harmadik személy által más árunemekre használatba vehető-e vagy sem. hanem kizárólag az a kérdés d'öntén.dő el, hogy az alperes nem a felperes védjegyét, hanem egy. szerinte hasonló hangzású, ezzel összetéveszthető, de nem azonos védjegyet használ, amely cselekmény a/. 1923. évi V. te. 9. és illetve 18. §ea értelmében tisztességtelen verseny és így azt abba kellene hagyni, felfüggesztésiek helye nem lehet. (Vb. 6Ö69— L930). A be nem lajstromozott árujegy csak az csetl>en biztosít az árujegy tulajdonosának kizárólagos használati jogosultságot, ha az árujegy ismerete oly széles körben terjedt el, hogy az az árujegy tulajdonosára nézve komoly gazdasági értéket jelentett. Ha tehát elfogadható volna is, hogy alperes az Inda szóval, mint védjeggyel ellátott lajstromozatlan áru címkéjét a marosvásárhelyi szóvédjegybejelentés alapján már a felperesi címke előtt használta, — ennek a használatnak esak az esetben lehetne a felperesi címke használatát lerontó erőt tulajdonítani, ha a címke használata az alperes részére olyan fontos és komoly gazdasági erőt jelentett és olyan gazdasági fölényt biztosított, amely kizárja, hogy más vállalat, mint a címke utánzója felléphessen. — A perben nem merült fel adat arra és az alperes nem igazolt olyan tényeket, amelyekből ez a ténykörülmény megállapítható volna. Ilykép az alperes címkéje csupán olyannak tekinthető, amely csak egy kisebb körben bírt gazdasági jelentőséggel. De különben sem merült fel a perben adat arra, hogy a felperes tudomással bírt arról, hogy alperes az Inda sósborszeszt milyen címkével és csomagolással hozta Sepsiszentgyörgyön és vidékén forgalomba. — Az alperes tehát abból, hogy az Inda szóvédjegyet a marosvásárhelyi kamaránál előbb lajstromoztatta és annak alapján a címkéjét már korábban használta, mint a felperes, a maga részére jogokat nem származtathat. — E részben nem jöhet figyelembe alperesnek az a vitatása, hogy amíg a védjegy tulajdona őt jogosan megilleti, ligy őt sem tisztességtelen verseny címén, sem más címen a védjegy használatában korlátozni nem lehet. E tekintetben irányadó jogszabály a tisztességtelen verseny szempontjából, hogy a védjegyét sem használhatja senki olyképpen, hogy a használattal mások jogos érdekeit sértse. (Vb. 5146—1930.) A védjegyek oltalomképessége, kérdésében igen figyelemre méltó a Jurynek ama ismételt megállapítása, hogy a védjegytörvény rendelkezései (1890 : II. te, 1., 3., 1895 : XLI. tc. 1. §-a) alapján törvényes védjegyoltalmat nem élvező szavak, ábrák is törvényes oltalomra igényt tarthatnak, ha a Tvt. 9. §-ának megfelelően egy bizonyos meghatározott vállalatra utáló értelmet és jelentőséget kapnak („Palmolive", „Habselyem"). (J. 4099. — A. 1930.) A rendes üzleti forgalomban, az áruk eladása, kínálása során (tehát nem hirdetésben, üzleti nyomtatványokban) a védjegyes áruk feldícsérése, azoknak idegen védjegyes árukkal történő szembeállítása mindaddig, amíg az nem ócsárló kifejezésekkel, valótlan tényállításokkal történik, tisztességtelen versennyé nem minősül. (Vb. 26.068—1929.) A védjegybitorlás} eljárásokkal kapcsolatban a Jury szerint „mindaddig, amíg versenytárs, a belajstromozott védjegy tulajdonosa, tudomást nem szerzett (fel nem szólíttatott), illetőleg kereskedői gondossággal eljárva, védjegyéhez, avagy árujegyéhez azonos, avagy ahhoz megtévesztő módon hasonló védjegynek a létezéséről tudomást nem is szerezhetett (a védjegy a Központi Védjegyhivatal nyilvántartásában fel nem található, avagy a forgalmi piacon a szakmai körökben ismeretlen), védjegytulajdonos a lajstromozás alapján jóhiszeműen hozza forgalomba áruját, az egyébként megtévesztésre alkalmas védjeggyel ellátva." (J. 4099. O. - 1930.) (Folytatjuk.) rjságüzem Rt., Budapest, VII, Erzsébet körút 5, Felelős üzemvezető: Wózner Ignác