Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 6. szám - A budapesti kongresszus

IPARJOGI SZEMLE A JuryK és Választott Bíróságok elvi jelentőségű döntései Általános szempontoK a tisztességtelen verseny megítélésénél A kritika szabadsága. A Jttl'y az üzleti érintkezésben nem érinti a jogos kritika szabadságát, hacsak a tárgyilagosság méreteit meghaladó kritika versenyző célzatot, reklám, üzloti érdekeket nem szolgál. A versenytárs körleveleire utáló és annak adatait, üzleti produktumait (annak kiállítását, teljesítő képességét), bíráló üzleti nyomtatvány azonban már oly iizloti eljárás, amely a versenytárs megnevezése nélkül is meg ttein engedett versenyeszköz lehet. (PL: Egyetlen, tehát ismert vpi-senyvállalat.) Általában a versenyárukat visszatetsző formában bemutató illusztrációk a versenyáruk előállítóit, üzleti érdekeit méltán sérthetik. (J. 17 604—1929., J. 56.727—1929.) Á Jury elvi álláspontja, hogy jogos, közérdekű igényekből, a közönség- kioktatása az üzleti tisztesség szempontjából kifogás tárgyává nem tehető. E felfogásnak megfelelően tehát •a napilapokban, avagy szaklapokban, általában a sajtóban, nyilvános vitaülésekben szigorúan tárgyilagos, tudományos cikk, avagy felszólalások alakjában annak a kérdésnek, illetve tényeknek megvitatása, hogy vájjon valamely szolgáltatás, illetve valamely versenyárunak a használata, alkalmazása, a technika inai állása mellett szükséges és megengedhető-e, Vnegfelel-e a hozzáf űzött várakozásnak, nyújt ja-e azt, amit ígéi% stb., stb.: erkölcstelen, tisztességtelen versenyeszköz nem tehet. — Ugyancsak nem tekinthető tiltott versenyeszköznek a saját szolgáltatások, illetve versenyárunak feldíesérése mellett a konkurreús áruknak nyilt forgalomban, szigorúan tárgyilagos ismertetések során történő eladása, ajánlása. A valóságnak egyébként megfelelő adatok azonban nem közölhetők egyoldalú beállítással, azok esetleges káros hatásának 'oly kiszínezésével, amelyek a vevőnek a vételtől való elriasztását, megfélemlítését eredményezhetnék. Ugyancsak tiltott versenyeszköz a magántulajdont képező védjegyes áruknak nyilvános hirdetésekben, avagy a személyek nagyobb körének szánt egyéb közleményekben való szembeállítása. — A Jury nézete szerint azonban a nyilt forgalomban tett nyilatkozatokkal, ajánlatokkal szemben, köztudomású tényeknek tendenVíózus beállítása, kiemelése (a hatóságoknak a versenytárs részéről történő kioktatása), főleg a tényállításokon túlmenőleg azoknak kiszíuezése, aláhúzása; már meg- nem engedett versenyeszközzé válhat. — Az előadottak figyelembevételével a Jury úgy találja, hogy a versenytársak felpanaszolt magatartása, hogy t. i. az árú előállítására jogosult versenytárs áruinak egyfelől veszélyes, másfélőj az akalmazás felelőségteljes voltára utal, a való tényállításoknak kiszíuezése, alkalmas lehetett arra, hogy a pályázatot hirdetőnek a pályázatban határozottan kifejezésre jutott akaratát, elhatározását, a köztudomású tények dacára, hátrányosan befolyásolja. — Az a mód tehát, ahogyan a versenytársak a pályázaton szereplő árura vonatkozó ajánlattételtől elállottak, a Jury nézete szerint panaszos részéről mint meg nem engedett versenyeszköz alkalmazása, joggal kifogásolható. „Iiészükről csakis az A. minőségű horgany szürkéből készült kocsitetőpépniázra pályázunk. A B. minőségű, vagyis ólomtartalmú festékpályázatban azért nem veszünk részt, mert a múltban szerzett szomorú tapasztalataink azt bizonyítják, hogy az ólomtartalmú festékek készítése alkalmával munkásaink ólommérgezésben megbetegedtek, gyomruk kőkeménnyé vált és gyógyításuk hosszú hetekig eltartott. Ugyancsak tapasztalatból tudjuk, hogy azon mázoló munkások, akik ólomtartalmú olajfestékkel dolgoztak, tömegesen hasonló sz'unptoinájú ólomniérgezésben megbetegedtek. Ugy tudjuk, hogy az ólomtartalmú festékek használata az egészségre veszélyes, mérgező tulajdonságuknál fogva. Euy nemzetközi munkásvédelmi megállapodás használatát tiltja, csak a mi parlamentünk intenciójától függ, hogy ezen nemzetközi megegyezést mikor cikkelyezi törvényei közé." (.T. 12.410—1930.) A versenyáruknak a forgalmi életben, lapok közléséi, ábrázolások stb. útján történő ismertetése, szembeállítása tehát kizárólag olymódon történhet, hogy az a versenytársak jogin üzleti érdekeit ne sértse. (J. 4099. — S. 1930.) A versenytárs körleveleire utaló és annak adatait, üzleti produktumait (annak kiállítását), teljesítő képességét bíráló üzleti nyomtatvány tehát már oly üzleti eljárás, amely a versenytárs megnevezése nélkül is meg nem engedett versenyeszköz lehet. (P.: Egyetlen verseny vállalat.) Általában a versenyárukat visszatetsző formában bemutató1 (az idegen árukat piszkosnak, férg-esnek feltüntető) illusztrációk a versenyáruk előállítóit, gyártóit, üzleti érdekeit méltán sérthetik. (J. 4099. - T. 1930.) Ugyanolyan fajtájú gépeknek, árucikkek egymás mellett roló bemutatása és a gépek szerkezeti különbségének egymással szembeállítása csak akkor történik kifogástalanul, helyesen, ha a gépek minden szerkezeti részlete, különösen az, amely éppen a kiélezett különbségre vonatkozik, helyes bemutatást nyer. (Vb. 36.693—1929.) Egy konkrét peres ügyben a Jury ama felfogásának ad kifejezést, hogy a könyvkiállítás (nyomdai, könyvkötészeti munka) és más kereskedelmi és ipari árucikk a versenytörvény szempontjából egymást'! el nem választható. A Jury nézete szerint tehát a konkrét eset elbírálása szakértői elbírálást nem igényel, mivel a Jnrynek ismételten elfoglalt álláspontja szerint az idegen vállalatok forgalom tárgyát képező és közhasznú árucikkeinek ócsárlása a versenytárs részéről, versenyző célzattal, a kritika szabadságával össze nem egyeztethető. De ez állásponttól eltekintve, unnak a kérdésnek az elbírálására, hogy az előállított áru „silány"-nak minősfthető-e, illet ve „destruáló köntös"-ben jelenik-e meg, maga az olvasó (az intelligensebb ember) — avagy az olvasó' lelkivilágát ismerő kiadó — hivatott bírálatot mondani. A Jury nézete szerint művészi, a fejlődést szolgáló tárgyilagos kritika üzleti érdekeket nem szolgálhat. (J. 4499. D. — Í930.) A szabadverseitynek az elve érvényesül a gyártási eljárások felhasználásánál is. — A szabadverseny szempontjából nem is volna megengedhető a szolgálati minőségben megtudott üzemi titok további oltalma, mert a szubadverseny teljes megbénítására vezetne, ha az alkalmazott kilépése után azt, amit előbbi főnökénél megtanult, újabb alkalmaztatása helyén fel nem használhatná. A Juryk és Választott Bíróságok nyomatékosan hangsúlyozzák az individuális rendelkező jogot az adás-vételi forgalomban. — Az üzleti vállalatok ama ténykedése, hogy az áru kiszolgáltatását minden indokolás nélkül megtagadják, a Jury nézete szerint a versenytörvény tiltó rendelkezései, illetőleg az üzleti tisztesség vagy a jó erkölcsök szempontjából kifogás tárgyává nem tehető. A Jury főfeladatát abban látja, hogy a kereskedelem korlátlan szabadságát biztosítsa. E felofgásának megfelelően a Jury megállapítja, hogy — a kereskedelmi szabadság folyománya, sőt követelménye, hogy a kereskedő a legolcsóbb forrásból vásárolhasson. — Közszükségleti cikkekben monopóliumot élvező vállalatok nem tagadhatják meg az áru kiszolgáltatását. A monopólium tárgyául szolgáló közszükségleti cikk elosztását eszközlő szerv nem hivatkozibatik arra, hogy a saját áruját annak adhatja., akinek akarja, mert ez az elv monopóliumszerű1 közszkségleti cikkre, a Jury nézete szerint, nem vonatkozhatik (.1. 17.551—1930.) A védjegyes vállalatok korlátlan szabadsággal rendelkezhetnek áruik felett. A versenytárs, aki nem élvez monopóliumot, aki tehát nem fojthatja cl a versenyt, teljes joggal megkövetelheti vevőitől, hogy kizárólag tőle szerezzék be szükségleteiket és annak megkerülése esetén az áru további kiszolgáltatását üzleti érdekből megtagadhat ja. (J. 17.822—1930.) Egyedül az árak leszorításával folytatott verseny még nem tisztességtelen. A Választott Bíróság megítélése szerint a kereskedelmi forgalomban a verseny szabad s a versenytárs letörése is meg vap engedve. Nem tiltott dolog tehát ily verseny' bejelenteni, feltéve, hogy a vei-seny megengedett eszközökkel történik. Az árak leszorítása, mint a vásárlóközönség érdekeit szolgáló eljárás, az üzleti tisztesség- szempontjából nem kifogásolható. (Vb. 7503—1930.) Az a versenytárs, ahi nem élvez monopóliumot, aki tehát nem fojthatja el a versenyt, teljes joggal megkövetelheti vevőitől, hogy kizárólag tőle szerezzék be szükségleteiket és annak megkerülése esetén a további árukiszolgáltatást üzleti érdekből megtagadhatja. (J. 17.551—1930.) Bojkott. A Jury megítélése szerint „a bojkott, mint * tájnadás és védekezésnek a legszélsőségesebb fegyvere, elvben elítélendő. Megengedett és indokolt azonban ott, ahol a támadás a versenytársak érdekeit érzékenyen kái-osítja és e támadás másként el nem hárítható, avagy a védelmet a szakma exisztenciális érdekei indokolják. E szélsőséges fegyver tehát kizárólag a szakma renitens elemeivel szemben nyerhet alkalmazást. A versenytárs üzleti magatartása szabja meg a támadás és a védekezés módját és eszközeit. (J. 55.119—1928.. J. 36304—A—1929., J. 15.822—1930.) A Jury ez elvi álláspontját a Ouria is magáévá tette legutóbb hozott ítéletével, amely szerint a kizárás akkor jogszerű, ha az oly alapokon nyugszik, amely megfelel úgy a szakmabeli termelők, mint a továbbél adók és a fogyasztók összeegyeztethető és összeegyeztetendő jogos érdekeinek. (P. 6821—1929.) Szerződésszegés. Maga a szerződésszegés ténye, a versenytörvény szempontjából, még kifogás tárgyává nem tehető. Az oly vevőcsábítás, vevőszerzés, amelyet durva szerződésszegés kihasználásával folytatnak, azonban már a versenytörvény szempontjából is mérlegelendő, A Jury általában ama nézeté-