Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 4. szám

IPARJOGI SZEMLE A versenytilalmi megállapodás a fennálló jogban és a magántisztviselők és KeresKedősegédeK szolgálati viszonyáról szóló tör vény tervezetben Irta : Dr. MESZLÉNT ARTÚR egyetemi tanár, budapesti ügyvéd 4. Ami a németországi jog-állapotokat illeti, már a BGB. életbelépte előtt is semmisnek tekintették az oly kikötést, amely korlátlanul megtiltotta a hasonló üzletben való működést, így RG. 1888 szept. 18, okt. 3, Bolze, VI. 524, 525. V, s túlmesszemenőnek mondották ki azt a tilalmat is, hogy a kötelezett a keletafrikai tengerparton nem folytathat kereskedelmi üzletet (RG. 1889 jan. 19, Bolze, VII. 531, mindkettőt idézi Kohler, Ideale im R., id. h.), hogy 10 évig nem vesz részt semmiféle európai rolc'gyárban, hogy egy nyelvismeretekkel nem rendelkező utazó GUO0 márka kötbér terhével német rövidáruüzletben nem tevékenykedik, hogy valaki bél- vagy húsáruüzletben 3 éven át nem működhetik Németország, Svájc, Ausztria, Magyarország. Nagybritannia, Írország, Hollandia és Belgium területén.12 A BGB. nyomán a gyakorlat elejétől fogva semmisnek tekintette a klauzulát, ha a kötelezettnek nemcsak a fogalmi, hanem a tényleges lehetőségét nem hagyta meg annak, hogy testi és •szellemi képességeit sajátosságaiknak és terjedelmüknek megfelelő módon értékesítse (így Bittér id. h., idézve a RG. határozatát Gruehot-. nál, 37. k. 964. 1.). A l!(í. szerint a záradék általában semmis akkor, ha a jogosult részén hiányzik a korlátozás alapjául szolgáló gazdasági érdek, így, ha azt egészen alárendelt alkalmazottal szemben állapították meg, aki nem is fejthet ki semmiféle versenyt, ha igen magas kötbérrel és becsületszóval erősítették meg a kikötést, amikor is nem korlátozta azt, hanem semmisnek mondotta ki", sőt, Bittér id. li> szerint, ha az később szűnik meg, akkor megszűnik a kötelezettség is, mert a teljesítés (a verseny abbanhagyása) lehetetlenült. A RG. e kérdésben ingadozik (egyfelől Entsch. ZS. 47, 238, másfelől 40, 97.). Ha a záradék a jói erkölcsbe ütközés okából semmis, ez rendszerint az egész szolgálati szerződés semmisségét vonja maga után, hacsak nem kell feltenni azt, hogy a felek a szerződést a versenytilalmi megállapodás nélkül is ugyanúgy kötötték volna meg. A tilalomnak az erkölcsileg megengedett határok közé korlátozása (a német K. T. 74. § 1. bek. analógiájára) nem Foghat helyt (RG. 31, 97.). Másként persze a német ipartörvény 133. § /) pontja körében, 1. alább. A K. T. 74. § 1. bek. alá eső versenytilalom utólag hatálytalanná válik, ha a főnök a törvényes kártalanítás megüzetését megtagadja, mert ez a tilalom betartásának szerződéses ellenértéke és így a BGB. 326. §-a alkalmazást nyer. (Karlsruhe, 1906 április 4. Mark. u. Wettb. XVII. 175. 1.) A német K. T. 74. és 75. §-ait egyébként hatályon kívül helyezte és új rendelkezésekkel pótolta az 1914 június 10-iki törvény. Behozta az írásbeliséget kötelező módon, a tilalom idejére az alkalmazott javára kártalanítás üzetését rendelte el, az időbeli korlátot 3 évről 2 évre szállította le, felállította a főnök részéről a jogos üzleti érdek kívánalmát és gondoskodott a jogkövetkeaniények megváltoztatásáról a főnök részéről történő időelőtti elbocsátás esetében. Fenntartja a K. T. ama rendelkezését, amely kötbér érvényesítése esetében kizárja az ezt meghaladó kártérítés vagy teljesítés követelését. Semmisnek jelenti ki továbbá a versenytilalmat tanoncokkal és 1500 márkánál kisebb illetményü alkalmazottakkal szemben, úgyszintén ha becsületszóval vagy hasonlóval erősítették meg és ha harmadik személy vállalta át az alkalmazott helyében a kötelezettséget. Ez a törvény 1915 január 1-én lépett életbe és még ma is hatályban van. Nem érinti azonban jelesül az ipartörvény 133. § f. p. és egyéb speciáltörvények érvényét." E jogszabályok gyakorlati alkalmazása tekintetében hadd hozzak fel néhány különösen jellemző esetet. A felperes a maga üzletét az alperosre ruházta át és egyúttal alkalmazást vállalt annál mint üzletvezető. Kötelezte magát, hogy alkalmaztatásának megszűnte után Rheinland és Westphalon területén gyüjtőforgalmi üzletet nem folytat és ilyenben sem saját tevékenysége, sem pénzbeli részesedés útján vagy másként nem vesz részt és nem tevékenykedik. A megállapodás ellenére nyereségrészesedésre versenyüzletben résztvett. A Reichsgericht szerint a nyereségrészesedés váltakozó öszegü illetmény, miért is az utolsó 3 év átlagának alapulvételével számítja ki annak évi összegét s ez alapon azt 9000 márkában állapítja meg; minthogy pedig ez az összeg meghaladja a K. T. 75. b. § 2. mondatában megállapított N00O » Baum id. in.. 87. 1. •:> Baum id. m., 87. 1. i' Markensehutz u. Wettbcwerb XXII. évf. 69. s.k. 1. márkás értékhatárt, a klauzulát érvényesnek mondja ki, míg a 74. a. § 1. bek. 1. p. alatt foglalt időbeli korlátozást olyannak veszi, amelynek túllépése csak a tilalomnak a törvényesen megengedett leghosszabb időre való leszállítását vonja maga után (RG. 1921 március 1. II. 459—1920. sz.. Markenschutz u. Wettbcwerb XXI. k. 106. 1.) ..Becsületbeli dologi-ként megjelölése a tilalom betartásara vonatkozó kötelezettségnek nem azonos a becsületszóval való megerősítéssel és így ez nem teszi érvénytelenné a kikötést. (RG. 1917 július 6. III. 103—1917, Mark. u. Wettb. XVII. 156. 1.) Ama kérdés eldöntésénél, vájjon a versenytilalom a jóerkölcsbe ütközik-e, a szerződés kötésekor fennállott körülmények az irányadók; későbbi változások csak két szempontból lehetnek jelentősek: 1. ha a tilalom egyúttal ama későbbi változás folytán előállott tényállásra is vonatkozik, tehát a felek szerződéses akarata ezt a megváltozott tényállást is magábafoglalta, és 2. ha ama változás csak megerősíti az élet oly tapasztalati tényeit, amelyek már a szerződés megkötésekor is ismeretesek voltak, mivel a feleknek ily tényekkel a szerződéskötéskor számolniok kellett. (RG. 1921 január 18. II. 299—1920, Mark. u. Wettb. XX. 190. 1.) Ami már most a német ipartörvény fentebb említett 133. § f. pontját illeti, az üzemi tisztviselőkre, előmunkásokra (Werkmeister) és technikusokra nyer alkalmazást. A szolgálati idő utánra szóló megszorítás csak annyiban érvényes, amennyiben idő, hely és tárgy szempontjából nem foglalja magában az alkalmazott boldogulásának méltánytalan megnehezítését. Általában azonban a kikötésnek csak méltánytalanul terhes részeit mondják ki hatálytalanoknak, egyébként pedig azt hatályában lehetőleg fenntartják.1'' A megállapodás érvénytelen, ha az alkalmazott annak megkötésekor kiskorú volt, még akkor is. ha nevében törvényes képviselője járt el. A K. T.-nek a — most 2 — évi időhatárra és az elbocsátás módozataira vonatkozó korlátozásai itt expressis verbis hiányzanak, de a gyakorlat igyekszik azokat a ..méltánytalan megnehezítés" fogalmába belemagyarázni (így RG. 1904 október 14, Entsch. ZSachen, 59. k. 96. sz., amely a versenytilalmat azért mondta ki érvénytelennek, mert a munkaadó jogos ok nélkül mondott fel, illetőleg az alkalmazott részéről történt felmondásra jogos okot szolgáltatott16). Közönséges ipari munkások és ipari tanoncok tekintetében nem állanak fenn korlátozó rendelkezések, s így ezeknél a versenytilalmat csak a jóerkölcsbe ütközés általános szabálya alapján lehet érvénytelennek kimondani.17 Az 1907—1908. években a birodalmi gyűlés egy külön bizottságot küldött ki az ipartörvény reformjának előkészítésére, amelynek javaslata a versenytilalom kérdésében a következő lépcsőzetes megoldásokat indítványozta az alkalmazottak illetményeinek magassága szerinti fokozatban: 1. 1500 markán alul (és kiskorúaknál) a versenytilalom egyáltalán érvénytelen; 2. 1500— 3000 márka: a versenytilalmi megállapodás hatályának maximális tartama egy év; 3. 3000—8000 márka: versenytilalmi megállapodás egy éven tol csak a/, illetmények továbbflzetése esetében érvényes; 4. 8000 márkán felül a megállapodás a fenti korlátok nélkül érvényes.ls A reformjavaslatok azonban a birodalmi gyűlésben az 19C9-ben előterjesztett ipartörvénynovellával zátonyra jutottak.19 Elvileg érvénytelennek tekinti a német joggyakorlat az ügyvédek és orvosok között kötött versenytilalmi megállapodást (Deutsche Juristin Ztg. XII. évf. 19. sz.)2° VII. A magyaj joggyakorlat szerint az ipari vállalkozó és alkalmazottja közt létrejött és az alkalmazottat az alkalmaztatás megszűnte utáni időre ipari tevékenységében korlátozó megállapodás akkor érvénytelen, ha a korlátozás tartamá-nál vagy terjedelménél fogva az alkalmazott boldogulását méltánytalanul és jelenlékenyen megnehezíti. Hatálytalan ehhez képest az a szerződési kikötés, hogy az alkalmazott, ha a szolgálatból kilép, sehol hasonló munkát nem vállalhat. (Kúria 322. sz. E. H. 1S08 február 14-én, 97—1097. V. sz., P. H. T. I. 76. L), úgyszintén ennek megfelelően pl. az a kikötés, hogy az alkalmazott a szolgálatból való kilépése után egy évon belül egész Ausztria-Magyarország területén hasonló szolgálatba nem léphet. (Kúria 323. sz. E. H. 1911 január 25-én, 741-1910. V. sz., P. H. T. I. 76. 1.) 15 Elster, Lexikon des Arbeitsrechtee, Jena 1910. 116. 1. 16 Ehttr id.h. 17 Elster id. m. 117. 1. '* Baum id. m. 89. 1. 19 Poihoff id. m. 128. 1. -" li<if: Die Konkurrenzklausel im Dienstvertrage. Jena 1908.