Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 11. szám - A magántisztviselők és a kereskedősegédek szolgálati viszonyáról szóló előadói törvénytervezet

2 IPARJOGI SZEMLE alapján szólhattak a kérdéshez, a „garanciális előfeltételek" tekintetében semmiféle megoldást adni nem tudtak. Jogos kifogást emelhetünk a kongresszusi határozat ama része ellen, mely arról szól, hogy az átruházás nem lehet oly természetű, hogy a védjegyhasználat a közönség megtévesztését ..célozza". A vevőközönség védelme szempontjából a kifogásolható vagy nem kifogásolható védjegyhasználatnak természetesen nem lehet az a kritériuma, hogy a szóbaníorgó védjegyhasználat szándékolta-e a közönség megtévesztését vagy sem. A védjegyhasználatnak nem szabiid alkalmasnak lenni arra, hogy a vevőközönséget megtévessze. A megtévesztési szándékot, adott esetben, a büntetés kiszabásánál kell figyelembe venni. A francia és angol hivatalos szöveg között bizonyos eltérés észlelhető. A szóbaníorgó kérdésiben a fogalmak tisztázásához az amsterdami kongresszus mindenesetre erősen hozzájárult, bár a megoldástól még nagyon messze vagyunk. E kérdéssel azonban, melynek fontosságát mindenki belátja, igen behatóan kell foglalkozni már csak azért is, mert nálunk — praeter legem, sőt eontra legem — a védjegyek átruházását a vállalat átruházása nélkül a gazdasági életben állandóan gyakorolják. A tudományos tulajdon kérdésében a mostani amsterdami kongresszus úgy határozott, hogy az iparjogvédelmi bizottság a kérdés további vizsgálatát mindaddig felfüggeszti, amíg ebben a tárgyban új javaslatot nem terjesztenek elő. A többi kérdésben, nevezetesen az iparművészet védelme az iparban, a kiállítási oltalom és a tisztességtelen verseny kérdéseiben a fogalmak még nem voltak annyira tisztázva, hogy a már régebben elért eredményekhez újabbak csatlakozhattak volna akár negatív irányban is. A most említett kérdéseket vagy a N. K. K. az iparjogvédelmi bizottsága vagy különleges bizottságok fogják tovább tanulmányozni. Az N. K. K. a N. I. Szt.-t meghívta, hogy az N. K. K. kongresszusával egyidejűleg tartson Amsterdamban ügyvezető választmányi ülést. Az ügyvezető választmányi ülés anyagát céltudatosan és szakavatottan kizárólag a budapesti kongresszus szempontjából állította össze. Az üléseken Belatiny Artúr szövetségi elnök távollétében Pompéry Elemér első szövetségi alelnök elnökölt. Belatiny elnök távolmaradása általános sajnálkozást keltett. Az üléseken magyar részről jelen voltak: Schilling Zoltán, a m. kir. szabadalmi bíróság elnöke, akit a kir. kormány küldött ki és aki az üléseken minden mozzanatra kiterjedő éber figyelemmel állandóan részt vett, továbbá Kelemen András hites szabadalmi ügyvivő, a rnagTarországi csoport és a kongresszusi előkészítő bizottság titkára. Az ülések napirendjén a következő pontok álltak: a párizsi főegyezmény 4. cikke; a szabadalmak érvényének visszaállítása; a szabadalmak nemzetközi számozása; az elsőbbségi határidő (Weisimann és Vándor Haeghen); a védjegyek függetlensége és átruházása; a védjegyek nemzetközi osztályozása; a gyári minták és tömeggyártási géprészek védelme; az uniós egyezmények rendszeres revíziója; a tisztességtelen verseny; a nemzetközi mintalajstromozás; a németországi csoport néhány javaslata. Több vélemény hangzott el oly irányban, hogy a tisztességtelen verseny kérdése már ki van merítve. Ezzel szemben azonban azt kell megállapítani, hogy ennek a kérdésnek nemzetközi értelemben csak az elvi része áll tisztán, a részletek azonban egyáltalában nincsenek körülhatárolva. Tavaly Párizsban oly hozzászólás is volt, mely e kérdés felvételét fölöslegesnek mondta, míg az idén Amsterdamban a N. K. K. bizalmas megbeszéléseket tartott és az egyes országok jelenleg még odáig sem jutottak el, hogy a tisztességtelen verseny kérdésében egymással, ha másként nem, érdekképviseleteik útján érintkezzenek. A hágai egyezmény a tisztességtelen verseny tekintetében a főegyezmény 10 bis cikkébe két konkrétumot cikkelyezett be; túlságosan optimisztikusnak kell ítélnünk tehát azt a felfogást, mely e kérdésben már nem talál semmi rendezni valót. A minták nemzetközi lajstromozását már végzi a berni iroda. Ennek a hatásáról még nem lehetett pontos képet szerezni, mert egyrészt a hágai megállapodáshoz igen kevés állam csatlakozott s másrészt az áttekintéshez elegendő anyag nem áll rendelkezésre. Kelemen András, a N. I. Sz. magyarországi csoportjának és a kongresszus előkészítő bizottságának kitűnő titkára e jelentésében, amelyet — sajnos — csak kivonatosan, áll módunkban ismertetni, az események felsorolásán kívül a magyarországi csoport állásfoglalásával kapcsolatban a mozgató erők világába és az okok összefüggésébe is éles bepillantást enged. Az amsterdami kongresszus után a közeljövőben, a I. Sz. szakbizottságától, illetve ennek szakszerű és a társadalmi keretektől független, élesen elválasztott előkészítő munkájától várjuk az 1930 június első hetére kitűzött budapesti kongresszus sikerét. A magántisztviselői! és a KeresKedősegédek szolgálati viszonyáról szóló előadói törvénytervezet Dr. Meszlény Artúr nyilatkozata A magántisztviselők és a kereskedősegédek szolgálati viszonyáról szóló törvényjavaslattervezet 16., 17. és 20. §-ai érintik a legközvetlenebbül az eszmei javak oltalmi körét. A tervezet idevonatkozó rendelkezéseire vonatkozólag kérdést intéztünk dr. Meszlényi Artúr egy. tanár, budapesti ügyvédhez, mint az iparjogvédelmi kérdések egyik legkiválóbb elméleti és gyakorlati szakemberéhez, aki e szakaszokhoz a következő bírálati észrevételeket tette: A 16. §-hoz: 1. E § az üzleti vesztegetésnek csak magánjogi következményeit állapítja meg, mégis annak körét oly szűkre vonja, mint az 1923 : V. tc. 20. §-a. Pedig a tisztességtelen verseny magánjogi tényállása és jogkövetkezményei beállanak akkor is, ha a vesztegetés célja nem éppen az alkalmazott szolgálati kötelességének megszegése. Már az ajándékkal nyomatékossá tett kórelem, az ügy gyorsabb vagy előzékenyebb elintézésére is azt célozhatja, hogy az alkalmazott egyéb ügyeket megfelelően háttérbe szorítson. De kétségtelenül tisztességtelenség forog fenn, ha az ajándék célja az ügy objektív elintézésének szubjektíve előnyösebbé tétele (így a német Kammergerieht is, Seelow 137.). A magánjogi szankcióknak tehát már akkor be kell állania, ha egyáltalán ajándék (vagy más előny) adatik oly előny biztosítása céljából, amely egyébként a vesztegetőt meg nem illette volna, akkor is, ha ez nem jár az alkalmazott részéről szolgálati kötelességének megszegésével. 2. A joghatás körében annak is be kell állania, hogy az alkalmazott köteles legyen főnökének kiadni azt, amit vesztegetés címén kapott akkor is, ha a főnököt egyéb kár nem érte, vagy ilyet bizonyítani nem tud (v. ö. Beiehsgerioht 1920. IV. 27. Mark. u. W. XX. 40. L.), de akkor is, ha igen. Ez nem a kártérítést helyettesítő szankció, hanem az alkalmazottnak megbízotti minőségéből folyik, amely szerint mindent tartozik megbízójának kiadni, amit az ügyből szerez. A 17. §-hoz: 1. A titok felhasználására vonatkozó szerződést nem helyes a 20—24. §-ok korlátaihoz kötni, mert: a) jogos érdeke lehet ahhoz a munkaadónak, kiskorú vagy 6000 P-nél kisebb illetményű munkaadóval szemben is (20. § a. p.), b) az írásbafoglalást a titoknak ez a minősége a munkaadóra nézve sokszor veszélyessé, tehát lehetetlenné teszi, c) a titoktartásnak becsületszóval stb.-vel megerősíttetése nem kifogásolható, d) a 20. § d), e) és f) pontjaiban foglalt időbeli és egyéb korlátok itt nem helyükön valók. Főleg helytelen a 21. §-ra hivatkozás, mert a szolgálati viszony még oly alaptalan megszüntetése sem jogosíthatja fel a munkavállalót az indiszkrécióra. Ez egyenesen a bosszú szentesítése! A 23. §-ra utalás tárg-ytalan. A 24. §-ra utalás pedig rejtélyt ad fel az interpretá tornak. 2. A szolgálati viszony megszűnése után is fennállhat a titoktartási kötelesség például, ha a szolgálat vállalása csak látszólagos volt és éppen a titok megtudása végett történt, vagy ha a szolgálat vállalása ugyan valóságos volt, de a titok kitudása és elárulása céljából történt (párizsi Cour de Cass., 1863. ápr. 24., Pataille 1863. 357., 363. 11.). Ezt kiemelte a Tvt. indokolása is. így határozott legutóbb a Kúria is az utólagos titoksértés egy más esetében, amikor a volt alkalmazott magatartását a jó erkölcsökbe ütközőnek, dolózusnak találta. P. VII. 3977/11927. sz. a., Jogi Hírlap 129. évi 22. sz. (683. sorsz.) 3. A 3. bekezdésben hivatkozni kell a Tvt. 15. §-ára is, vagy talán csak orra, mert a titoksértés magánjogi szabályozása itt és nem a 21. §-ban foglaltatik, a Terv. 17. §-a pedig szintén a magánjogi szabályozásra szorítkozik. A 20. §-ltoz: 1. Fenntartom amaz észrevételeimet, amelyek „A magánalkalmazottak szolgálati viszonyának törvényi szabályzása. Dr. Pap Dezső előadása és annak megvitatása. Bpest, 1929." című 105 s k. lapjain foglaltatnak. Aggályaimat csak enyhítette, de nem küszöbölte ki az, hogy a § e) pontja az utolsó illetménynek most már csak felét biztosítja az alkalmazottnak. Szerintem az alkalmazottnak abban, hogy esetleg jó állásra, exiszteneiára tesz szert stb., meglehet a teljes ellenértéke ahhoz, hogy a versenytilalmi megállapodást aláírja, s esetleg azért esik el az állástól, mert a munkaadó ragaszkodik a versenytilalomhoz és nem akar vagy nem tud utólagos pénzbeli járadékot szolgáltatni. A többi korlát amúgyis oly súlyos, hogy ezt nélkülözni lehet. A munkaadó a legritkább esetben lehet abban a vagyoni helyzetben, hogy