Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 4. szám - Szédelgő feldícsérés. A reklám megengedett eszközei - "Különösen előnyös vásárlási alkalmak" - "Leltári", "Szezonvégi" kiárusítások - Hangzatos szólamok, tényállítások - Jogos védelem - "Ingyen" - Üzleti összeköttetésre történő utalások - Reklámrajzok

XXHl. évfoly am Megjelenik minden hó 1-én, mint a ..MAGYAR GYÁRIPAR' rendes melléklete Jury IPARJOGI SZEMLE 4. szám, április hó .IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" laajai tagsági járulékul kapják Jviry Az eszmei javak, az üzleti tisztesség, szabadalmi-, védjegy-, minta-, szerzői-, név- és cégjog oltalmát szolgáló folyóirat AZ „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEoT VII, MIKSA UCCA 8. SZÁM TELEFON: AUT. 824—35, 264—03 Szerkesztik: DR BÁNYÁSZ JENŐ és DR FAZEKAS OSZKÁR Szédelgő feldícsérés A reklám megengedett eszközei — „Különösen előnyös vásárlási alkalmak" — „Leltári", „Szezonvégi" kiá. usítások — Hangzatos szólamok, tényállítások — Jogos védelem — „Ingben" — Üzleti összeköttetésre történő utalások — Reklámrajzok. A tisztességtelen verseny ellen való hathatós oltalom a tisztességes ipar és kereskedelem létérdeke. Maga a reklámtevékenység azonban, mely a sajátlagos gazdasági viszonyokhoz alkalmazkodva, szolid bázison keresi érvényesülését, közszükségletet elégít ki — a forgalom igényeinek előnyösebb kielégítésére —, annak gyorsabb lebonyolítására vezetnet, kényelmesebbé teheti a vevők ellátási lehetőségeit. Egyedüli korlátja az üzleti tisztesség (a valóságnak megfelelő és a közönség tévedésbe ejtésére nem alkalmas adatok, versenyeszközök híresztelése), továbbá a „különösen előnyös" Vásárlásra ingerlő hirdetéseknek (azok szövegének) hatósági engedély elnyerése céljából való bemutatása. (J. 59.032—1928.) A Jury nézete szerint azonban a versenytörvény 29. §-ának csupán az a gazdasági célja, hogy a kereskedelmet és ipart az indokolatlan, tervszerű és tendenciózus árrombol'ó versennyel szemben védelmezze, semmi esetre sem lehet azonban célja, hogy a forgalom fejlődésének útját állja, a tisztességes és becsületes gazdasági munkát kifejtő propagandaeszközök szabad igénybevételét indokolatlanul korlátozza. A Jury megállapítja, hogy a kereskedelemnek és iparnak, nemkülönben a közönségnek is kiváló érdeke fűződhet a kizárólag rövid időre korlátozott és csupán a forgalom növelését célzó, a nem kelendő, divatját mult áruk, illetőleg felhalmozott árukészletek eladásának gyorsabb lebonyolítására irányuló propaganda szabad kifejtésének előmozdításához. Kétségtelen, hogy a. hirdetők előnyös ajánlatai a vevőközönségben az előnyös vásárlásra nyíló alkalomnak hitét kelthetik. Az ily hirdetéseknek egyébként éppen ez a gazdasági célja. E nagyhangú, „szenzációt" stb.-t stb.-t hirdető közlésekből azonban még nem következtethető, hogy az eladó a rendes üzleti menettel szemben a halmozott áruknak oly kiárusítására, elkótyavetyélésére, egyszóval oly árrombolásra törekszik, amely a kereskedelmi és ipari közérdek szempontjából, mint különösen előnyös ajánlat joggal kifogásolható volna. Reklám-jelszavak. E felfogáson mit sem változtat az a körülmény, hogy hirdető a vásár ideje alatt, kétségkívül ugyancsak a vételkedv fokozása, illetve az előnyös vásárlás hitének felkelthetése céljából, egyéb kíeérő reklámeszközöket vesz igénybe. Így a meghatározott, illetve általánosan szokásos rövid időre (8—14 napra) korlátozott eladás tartama alatt a verscnyvállalal épületének, helyiségeinek feldíszítése, a rend íentartására, illetve az érdeklődés felesigázására, a tömegek vonzására, végeredményében fokozottabb reklámhatásokra irányuló külső eszközök (lovasrendőr, rendőrkordon, zászlódísz stb.), nagyhangú jelszavak, aktuális tréfák stb. stb. alkalmazása, felhasználása: megengedett és nem kifogásolható reklámeszköz. (A „Szenzáció" — már nem szenzáció, a „legjobb", a „legolcsóbb" ma már rendszerint üres frázis...) A Jury végül ama felfogásának ad kifejezést hogy a 29. ^-nak a következő kitétele: „A végeladással egy tekintet alá esik az áruraktárnak vagy egy részének minden olyan értékesítési módja, mely a vevőközönségben azt a hitet keltheti, hogy különösen előnyös vásárlásra nyílik alkalma", amely téves értelmezésekre adhat okot, továbbá a becsületes propagandaeszközök szabad igénybevételét indokolatlanul korlátozza: törlendő. (J. 59.032—1928.) Amennyiben a reklám általában igazat mond, nem a vevőközönség kijátszására, megkárosítására törekszik, úgy ez üzleti eljárás még egymagában véve nem tekinthető tisztességtelen reklámnak, mivel a reklám útján elérhető nagyobb forgalom lehetővé teheti az árak helyes kalkulálását, a reklámköltségek arányos megosztását, vagyis végső eredményében e reklámtevékenység a forgalom gyorsítása és növelése révén előnyöseim eladási lehetőségeket teremthet és azokat eladó jobban kihasználhatja. Igaz, hogy ez üzleti eljárás főktélen verseny tevékenységet támaszthat, de ez a verseny, ha reklámeszközei egyébként tiszták, megengedettek (a valóságnak megfelelnek, nem túlzottak és a vevőközönség tévedésbe ejtésére nem alkalmasak), az üzleti tisztesség szempontjából kifogás tárgyává nem tehető. (J. 1924. VII., 14.320.) A tisztességtelen verseny ellen való hathatós oltalom a tisztességes ipar és kereskedelem létérdeke. Maga a reklámtevékenység azonban, mely a sajátlagos gazdasági viszonyokhoz alkalmazkodva, szolid bázison keresi érvényesülését, közszükségletet elégít kj. a forgalom igényeinek előuyösebb kielégítésére, annak gyorsabb lebonyolítására vezethet, kényelmesebbé teheti a vevők ellátási lehetőségeit. A reklámtevékenységnek a törvény keretein belül történő szabad kifejtésével ellenkezne tehát az ipartörvény, illetve a versenytörvény 29. szakaszainak merev alkalmazása, minthogy tömeges gyors vásárlásra ingerlő módon eladni, illetve „különösen, előnyös vásárlási alkalmat" hirdetni általában annyit jelent, mint reklámot csinálni, reklámtevékenységet kifejteni. Már pedig az ipartörvénynek, úgyszintén a versenytörvénynek a modern kereskedelmi életben nem lehet célja, hogy azt a reklámtevékenységet, mely n valóságnak megfelelő és az üzleti tisztességbe nem ütköző módon kívánja áruit áruba bocsátani, felelőssígrc vonja. E felfogásból indul ki a fentidézett Jury döntése. A Jury bár megállapítja, hogy ez elkoptatott, az újságolvasó közönségre immár hatástalan reklámjelszavak, melyek éppen általános használatuknál fogva váltak hatástalanná, kétségen kívül sértik a szolid reklámeszközökkel élő versenytársak jóízlését, e kérdés azonban nem az egyesek jóízlésének a mértéke alapján dönthető el. Az ily, legfeljebb a jóízlés szempontjából kifogás tárgyává tehető reklámok tehát, amelyek ugyan hangzatos, de semmitmondó jelszavakkal igyekszenek magukra vonni a járókelők, illetve olvasók figyelmét, amelyeknek tényállításai nem túlzottak, még nem tekinthetők oly tömeges és gyors vásárlásra ingerlő eladásoknak, amelyek kiárusítás jellegével bírnak, illetve amelyeknek üldözése a törvény 29-ik szakasza alapján indokölt volna. Szabad utat tehát az igazat mondó reklámtevékenységnek, de a kereskedelmi és ipari közérdek szempontjából vessünk gátat a féktelen, a rendes üzlet menetét létalapjában fenyegető, tervszerű, rosszindulatú, kétségbeesett, kapkodó, tisztességtelen forrásokból táplálkozó, öngyilkos, de a versenytársakat, a szakma, az ország gazdasági erejét megbénító, az üzleti tisztességbe vetett hitet aláásó reklámnak. „Leltári", „Szezonvégi" kiárusítások. E kérdéssel behatóan foglalkozott a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara ezóvi február havi teljes ülése. Dr. Kemény Dezső kamarai titkár igen figyelemreméltó előadói javaslatot dolgozott ki. A szezonvégi kiárusítások kérdésében előadó Németország példájára utal, ahol leltári árusításokat (Inventur-Ausverkauf) kizárólag az évi leltározást követő időben az újév utáni hetekben szabad csak rendezni. Hasonlókép idényvégi kiárusításokat (Saisonausverkauf) szintén csak a felső iparhatóság által megállapított hetekben, július derekán szabad rendezni. Ez azonban úgy értendő, hogy Németországban a jelzett időszakokban engedélykérés és minden előzetes bejelentés nélkül minden kereskedőnek és iparosnak meg van engedve a leltári, illetőleg szezonvégi kiárusítás