Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 8. szám

32 IPARJOGI SZEMLE Uibla elfogadta az első bírósági ítélet ténymegállapításait a következő okokból: A kizárólagos képviseleti szerződés, amelyet felperes Magyarország területére vonatkozóan a lámpákat gyártó K . . . . és D . . . . zwikkaui oég vezérkép­viselőjétől megszerzett, alperes versenyét tisztességtelenné nem teszi. A gyáros és valamely kereskedő között létrejött olyan megállapodás, hogy bizonyos gyártott árukat egyedül ez a kereskedő kap árusításra, a gyáros és a kereskedő közt állapít meg kötelmeket, a gyáros és a kereskedő viszonyát szabályozza. Nem következik tehát az ily szerződés tényéből a kereskedőnek biztosított jogoknak olyan védelme, amely harmadik személyeket elzárna attól, hogy az árut más, külön­ben megengedett úton szerezhessék meg a szabad Verseny elveinek megfelelően. A kizárólagos képviseletből kiindulva, alperes csak akkor volna felelőssé tehető, ha a gyáros (avagy a vezérképviselő) a felperessel kötött szerződést megszegte volna és megállapítható volna, hogy alperes a szerződés­szegőt, felperessel szemben fennállott kötelességének meg­szegésére szándékosan rábírta. A perben a gyáros (vezér­képviselő) szerződés szegése nem állapíttatott meg, felperes nem is vitatta, sőt előadása az ellenkezőt tartalmazza. Kábírásról ekkép, amelynek tényelemeit felperes elő sem adta, sző sem lehet. Alperes magatartásának tisztességtelen­sége nem következik abból sem, hogy felperes volt az, aki a kérdéses lámpákat elsőnek árusította Magyarországon, mert az ily elsőbbség az árusítónak semmi' jogot nem biztosit. A kir. ítélőtábla ez okokból helybenhagyta az elsőbíróságnak elutasító ítéletét. (Bp. kir. ítélőtábla P. VII. 4249—1928.) 97. Elmaradt haszon, vagyoni elégtétel megállapítása. A konkrét perben felperes tényleges kárának bizonyítására nem vállalkozott, de az általa bemutatott bizonyítékokat mérlegelve, figyelembe véve ezenkívül azt, hogy mindkét cég üzlete forgalmas útvonalon van és aránylag drágább fény­űzési cikkek eladásával foglalkozik, a kir. ítélőtábla minden különösebb szakértelem nélkül is annyit a Pp 271. §-a alap­ján megállapíthatónak tartott, hogy az alperes a tisztességte­len verseny szabályait sértő magatartása által a felperestől legalább havi 100 pengő hasznot vont el és ezért elvont ha­szon címen a versenytörvény 1. §-a alapján tekintettel a 35. § első bekezdésére tizenhét hónapra 1700 pengőt ítélt meg e címen a felperesnek. A versenytörvény 35. §-a szerint a károsult attól, akinek magatartása az üzleti tisztességbe ütközik — az esetbon, ha a cselekmény sajtóközleménnyel vagy a tvt. 7. §-a szerinti bitorlással szándékosan követtetik el —, a vagyoni kárért méltányos pénzbeli kártérítést igényelh"t; amikor a tényleges kár és elmaradt haszon számszerűleg nehezen bizonyítható és a tiltott cselekmény hatása a jövőre is kihat. — Tekintve, hogy az alperes a tisztességes verseny szabályait sértő módon a különböző hírlapokban közzétett sajtóközleményeket a „B . . . és M . . ." céget jogosulatlanul használta és a felperes kárát a felek üzleti viszonyaiból kifo­lyólag bizonyítani nem tudta — a kir. ítélőtábla az idézett törvényhelyek és a Pp. 271. §-a alapján az elmaradt hasznon felül a vagyoni elégtételt is megítélte. Ennek mennyisége tekintetében ugyanazt a mértéket használta a kir. ítélőtábla, mint a haszon elmaradásánál és így a tizenhét hónapra 1700 pengőt ítélt meg. Az elmaradt haszon és vagyoni elégtétel után az állandóan követett joggyakorlat alapján a kir. ítélő­tábla a kamat megítélését mellőzte. (Bp. kir. ítélőtábla. P. VI. 4009/1928.) 98. Idegen árujeggyel ellátott áruk. — Forgalomba ho­zatal. — Munkaadó felelőssége. — Kirakatba kitett áru. — Szándék. — Vagyoni elégtétel. A kir. ítélőtábla magáévá tette az elsöbíróság által megállapított tényállást, mely sze­rint alperes a versenytörvény 9. §-ába ütköző módon foly­tatta az üzleti versenyt, amikor nem a felpsres gyárából kikerült árut oly jellegzetes külsőben hozta forgalomba, illetve az üzletfelek szerzésénél olyan segédeszközt használt, melyről a forgalomban már a felperest szokták felismerni. Nem lehetett ezzel szemben figyelembe venni azt az alperesi kifogást hogy a kirakatba kitétel még nem forgalomba hozatal, — mert ámbár beigazolást nyert, hogy az alperes nem felperesi árut, felperesi címkével ellátva hozott forga­lomba — a versenytörvény 9. §-ába ütköző cselekmény forog fenn, már akkor is, ha a versenytárs az üzletfelek szerzésé­nél oly segédeszközzel él, melyről a forgalomban más ver­senyvállalatot szoktak felismerni. — Alperes pedig azzal a tényével, hogy a felperes címkéjével — a felperes által szo­kott módon — jogosulatlanul felszerelt árut kirakatába kitett, kimerítette a forgalombahozatal fogalmát. Alperes azt hozta fel védelmére, hogy állandóan 8—10 segédje volt, hogy több kirakata van és így az üzletében előforduló téve­désekért nem felelős, azonkívül állandóan tartott felperesi árut raktáron. A kir. ítélőtábla jogi álláspontja szerint sem az alperes által tartott segédek száma, sem pedig a kiraka­tok száma és terjedelme nem mentesítik alperest a tisztes­séges verseny szabályait sértő cselekménye következményei alól, mert üzlete nem oly terjedelmű, hogy azt át nem tekint­hetné és az alkalmazottai által elkövetett szabálytalanságo­kat nem észlelhette volna. E tekintetben súlyosbítja az alperes felelősségének megállapítását az a körülmény, hogy a tisztességtelen verseny a kirakatba kihelyezés fcehál hosszabb ideig fennálló cselekmény által is elkövettetett. Alperesnek nem sikerült beigazolnia, hogy a kérdéses idő­ben felperesi áruja volt, mert ámbár alkalmazottai tanú­vallomásaikban szolgáltattak adatot arra, hogy alperes állandóan tartott ily árut raktáron, de tekintve, hogy az áruk a szakértő véleménye szerint nem különböztethetők meg e részben szakértőknek nem tekinthető alperesi alkal­mazottak által, e tanuk vallomása nem volt alperes javára mérlegelhető. Tekintve, hogy az alperes a felperes címkéit nem tartotta elzárva és a címkéket nem küldötte vissza, alperes szándéka nyilván arra irányult, hogy az áru átvé­tele esetén is maradjon felesleges címkéje és így a címkék megtartása teljesen jogosulatlan volt, mert az árut nem is vette át. Alperest a cselekmény magatartásánál a nagyobb jogtalan haszon elérésének reménye vezette, mert a felperes áruja jobb minőségű és értékesebb volt, mint az az áru, me­lyet az alperes a felperes címkéjével hozott forgalomba. Mivel a felperes beigazolta, hogy az alperes neki kárt oko­zott — de tekintve az alperes nyilt üzletét, ahol a vevők kis mennyiségeket vesznek és nagyrészt ismeretlenek —, tehát a forgalmat a jogtalanul felperesi árunak minősített áru­ban nem lehetett pontosan megállapítani, a felperesnek a vagyoni elégtétel iránti igényét jogosnak kellett minősíteni. A vagyoni elégtétel összegszerű megítélésénél a kir. ítélő­tábla figyelembe vette azt, hogy a felperes, mihelyt tudomá­sára jutott az alperesnek egy, a tisztességes verseny szabá­lyait sértő cselekménye, azonnal bűnügyi zárlatot vezette­tett és lefoglaltatta a jogtalanul felszerelt árut és tekintve, hogy az alperes silányabb árut hozott a felperes címkéjével forgalomba és ezzel a felperesnek nyilván kárt okozhatott, a felperes által bizonyított 85 P káron felül, a vagyoni elégtétel összegét 100 P-ben találta megítélendőnek. (Bp. kir. ítélőtábla. P. VI. 12.965/926.) 99. Vevők címjegyzékének beszerzése. (Idegen cégre való hivatkozás.) Az a körülmény, hogy alperes a felperes cégvezetőjeként mutatkozott be egymagába véve még nem meríti ki a tisztességtelen vereny tényálladéki elemeit, meri a kérdéses címjegyzéket az alperes, mint bárki más, a fel­peresi cégre való hivatkozás nélkül is megkaphatta volna. (Bp. kir. ítélőtábla. P. VI. 7804/1927.) 100. Hírnévrontás. (Üzletkötés „verseny céljára".) Alpere­sek a konkrét perben azt híresztelték, hogy a felperesi válla­lat alapjában megingott, mert a Z.-féle uradalom az áru szállítását tőle megtagadta és jó árut ezentúl a felperes nem fog szállíthatni. A kir. törvényszék abból a körülmény­ből hogy alperesek csupán annak a ténynek a valóságára hivatkoznak, hogy a Z.-uradalom a felperes részére az áru­szállítást megszüntette, arra vonatkozólag azonban, ami az alperesek kijelentésének tulajdonképpeni lényege — hogy ez a felperesi vállalatot megingatta, s felperes ezután nem fog jó árut szállítani — meg sem kísérelték a bizonyítást, a ver­senytörvény 13. §-ában meghatározott hírnév és hitelrontás tényálladékát megállapíthatónak látta, mert alperesek üzletkötés, tehát verseny céljára használták a fenti valótlan tényállításokat. (Bp. kir. törvényszék. 13. P. 42.904/927.) 101. Vevőcsábítás. (Az eljárás sikere és a panaszos maga­tartása is mérlegelendő.) A bpesti kir. tszék a felperes által nem vagyoni kár címén felszámított pénzbeli elégtétel össze­gét 500 pengőben állapította meg, mert figyelemmel volt arra, hogy I. és III. r. alperesek cselekménye eredménytelen ma­radt, amennyiben felperes vevőit nem sikerült a felperestől elcsábítani, továbbá figyelemmel volt arra a körülményre is, hogy G. felperesi igazgató előadásából megállapíthatóan felperes is használ oly eszközöket II. r. alperessel szamben, amelyek a jó erkölcs szempontjából kifogásolhatók. (Bp. kir. tvszék. 13. P. 42.904/1927.) 102. Hírlapi közzététel mellőzése. (Abbanhagyás.) Alperes a sérelmes röpcédulák terjesztését még a keresetindítás elölt abbánhagyta, felperes ennek ellenére kéri a hírlapi közzététel elrendelését. A bpesti kir. ítélőtábla a konkrét peres ügyben felperes keresetének hírlapi közzétételre vonatkozó részét elutasította azzal, hogy a sérelmes nyomtatvány terjesztésé­nek tényleges abbanhagyása a hírlapi közzététel mellőzését kellőképpen megokolja, az a körülmény, pedig, hogy a felleb­bezési bíróság az ítéletben nem terjeszkedett ki az alperesi röpcédulának a felperes részéről kifogásolt tartalmára, a felperesre nem sérelmes, mert az alperes a kifogásolt röp­cédula terjesztésétől általában eltillatván, a további panasz­pontok részletes méltatása sem eredményezhetne az eltiltás­nál súlyosabb marasztalást. (Bp. kir. ítélőtábla. P. IV. 3512/927.) Ujságiizeiu Rt., Budapest, VII, Erzsébet körút 5. Felelős üzemvezető: Wózner Ignác.

Next

/
Thumbnails
Contents