Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 1. szám - Monopolium-e a védjegy?

XXII. évfol vam, 1. szám. IPARJOGI SZEMLE Budapest, 1928. jan. hó Jury Az eszmei javak, az üzleti tisztesség, szabadalmi-, védjegy-, minta-, szerzői-, név- és cégjog oltalmát szolgáló folyóirat AZ „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" KÖZLÖNYE Szerkesztik: DR BÁNYÁSZ JENŐ, az egyesület főtitkára, DR FAZEKAS OSZKÁR, az egyesület ügyvezető alelnöke SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST VI, PODMANICZKY UCCA 49 — TELEFÓN: 264-03, 123-18 Monopolium-e a védjegy? Az áruk nagy tömegében szinte természetes, hogy a vevő egy meghatározott, egy bizonyos vállalatból kikerülő árut kíván. Keres valakit, aki az általa vásárolt áru jóságáért, tisztaságáért garanciát vállal. Különösen az élelmi, egészségügyi célt szolgáló cikkeknél tapasztalhattuk, hogy Ízléses csomagolásban kínálják az árut, egyfelől az áru tisztaságának megőrzése végett, másfelől, hogy az áru előállítója, származása felől tájékoztasson bennünket. Egyes áruk, főleg a konzerváruk pedig már egyenesen megkövetelik, hogy tartós csomagolásban kerüljenek forgalomba. A védjegyes, a zárt dobozokban forgalomba kerülő áru tehát mintegy kiemel egyes árukat, amelyek nagyobbrészt kimérve is vásárolhatók, de amelyeket a vevő szívesebben vesz Ízléses csomagolásban, mivel az áru súlya, ára, tisztasága, ugyanazonos minősége, luxusáruknál pedig az áru specialitása iránt nagyobb bizalommal viseltetik, illetve a védjegy, a védjegyes ábra alatt speciális árut keres. Tudatában van továbbá annak, hogy ugyanannak a névnek, az ábrának a megemlítésével, illetve megjelölésévél ugyanazt az árut kapja kézhez, amelyet kíván, amely az ő igényeinek minden tekintetben megfelel. Ami az élelmi, egészségügyi cikkekre és a luxuscikkekre áll, ugyanazt mondhatjuk mindmegannyi védjegyes árura is. A védjegyes áruk előtérbelépésével a védjegyperek tárgyalása alkalmával az alperesi védekezésekben szinte állandóan olvashatjuk azt a felfogást, illetve azt a véleményt, hogy a védjegyes áru térhódításával a kereskedő már nem áruismeretek alapján vásárol, hanem követve a közönségnek a reklámeszközök útján felkorbácsolt érdeklődését, bizalmát egyes védjegyes áruk jó minősége iránt, illetve „vélt jó minősége iránt", a közönség ízlését, nemkülönben a maguk jól felfogott érdekeit is követve, mindinkább védjegyes árukkal rendezik be üzleteiket. Nem kutatják immár, hogy az áruk valóban megfelelnek-e a hirdetett minőségnek, meg sem kísérlik, hogy szakvéleményt mondjanak, mert úgy érzik, hogy a közönség az ő még oly tárgyilagos kritikájában is, a saját érdekeiknek a szolgálatát látja. „íme, oda jutottunk, úgy mondanak, hogy a kereskedő, bár olcsóbb és jobb minőségű, vagy legalább is ugyanoly minőségű áruival tudná kiszolgálni vevőit, de — a reklám, a védjegyes áru jó hírneve — védjegyes áru eladására készteti, — A vevő ragaszkodik a védjegyes áru kiszolgáltatásához." Majd más helyen olvassuk: „egyes védjegyes áruk ilyképpen korlátlanul uralják a piacot, nincs náluknál jobb áru s a vevő, ha túlmagasnak tartja a teljesen szabadon diktált árt, inkább nem vásárol. Komoly törekvések, úgymond, ilyképpen hajótörést szenvednek, a tetemes költségekkel folytatott reklám megtette a maga hatását, az „x" illatszer, szappan, a „J" sósborszesz, az „x" likőr már senkinek sem kell, mindenki az általa kedvelt védjegyes árut keresi. Ha már most mélyebben beletekintünk az „alperesi" védekezésbe, úgy a végső konklúzióban megtaláljuk a helyes választ: — „a magam exisztenciális érdeke, nemkülönben a köz érdeke is arra késztetett, hogy például a „Hunyady János" helyett „Hunyady Józsefet", — az „Unicum" likőr helyett a „Novicum" szavakat használjam". — „Egyébként, folytatja a védekezés, kizártnak tartom, hogy a szemben álló szavakat a fogyasztóközönség összetévessze, hiszen az idézett szavak olyannyira be vannak vezetve, hogy az összetévesztés lehetősége kizárt." Aki tisztában van a védjegyjog intencióival, azzal nem kell vitatkoznunk a tekintetben, hogy a védjegy a fogyasztók bizalmában leli erejét, a fogyasztót az áru keresésében vezeti, irányítja és a védjegyjog csupán az ára keresésében támogatja, védelmezi a fogyasztót, hogy valóban kézhez kapja azt az árut, amit keres, amit a termelő, a gyáros, a kereskedő évtizedes, sőt évszázados munkájának gyümölcseként néki felajánl. Eltekintve azonban a védjegytulajdonos munkájának jogos, törvényes védelmétől, kiváló előnyök szólanak a védjegyes áruk forgalombahozatala mellett. Már említettük az áruk megbízható súlyát, tisztaságát, amelyhez még hozzájárul a készen csomagolt áru kiszolgáltatásával járó időmegtakarítás. Ami az áru minőségének a vizsgálatát illeti (?), az ma már meghaladja a detailkereskedő szakismereteit, amennyiben természetszerűleg amúgyis az elismert cégek áruiban keresné a jobb, megbízhatóbb minőséget. A védjegyes áru (az áru külső csomagolása) tehát lehetővé teszi a különböző minőségű áruk tömkelegében a tájékozódást, a gyors áttekintést és így a könnyed kiszolgálás lehetőségét. A védjegy a beszerzési források felől tájékoztatja a fogyasztót, mit sem változtat tehát az eleddig előadott felfogáson, hogy védjegye a védjegytörvény szerint nemcsak a gyárosnak, hanem a termelőnek, a kereskedőnek is lehet. Kétségtelen, hogy a védjegyjog és a reklám a legszorosabb összefüggésben állanak egymással. A közönség a védjegyes árut egy név vagy ábra, illetve név és ábrái elemekből kombinált kép útján ismeri fel. Kiváló érdeke fűződik tehát ahoz, hogy ez a név minél élénkebben rögzíttessék meg az emlékezetében. A fogyasztó könnyen felejt és a védjegy ismei~tté tételét célzó tevékenységbe beállott legcsekélyebb szünet már súlyos veszteségeket okozhat a védjegy tulajdonosának. Sehol sem érvényesül oly erőteljesen a reklámtevékenység állandóságának a szükségessége, mint a védjegyes áruk tekintetében. Keserű tapasztalatok igazolják a tétel helyességét. Itt babérokon pihenni nem lehet. Lehet, hogy egyes védjegyes áruk minősége nem áll toronymagasságban a forgalomba kerülő egyéb, hasonló minőségű áruk felett, de mégis kiemelkedik azok sorából, erőteljes reklámtevékenységével, kitartó munkájával, kétségkívül jó minőségű árujával minél magasabbra emelkedik, míg végül uralja a piacot, de nem monopólium karakterével, — hanem a bizalom erejénél fogva. Más kérdés, hogy a védjegyes áruk forgalmának a kereskedelem szervezetére is kiható fontosságuk van: propagandatevékenységével közvetlenül a fogyasztó kezébe adja az árut, a fogyasztó, az utolsó láncszem, beleszól a kereskedelem szabad mozgásába, irányítja a keresletet. Minél erőteljesebb, minél hatásosabb, minél inkább a detailkereskedő munkájával karöltve haladó ez a reklámtevékenység, annál inkább függetleníti a védjegytulajdonost a közvetítő detailkereskedelem esetleges ellenmozgásával szemben. Az áruismeretekkel rendszerint nem rendelkező közönség maga pedig szeretettel fogadja a védjegyes árut. örül, ha az áruk tömkelegéből kezelebbről megjelölheti az általa kívánt, általa már fogyasztott áru nevét. Ma már a közönség védjegy után vásárolja az árut és a nagy többség ragaszkodik az általa megjelölt áru kiszolgáltatásához. Távol áll azonban tőlem, hogy a detailkereskedő kétségkívül értékes közreműködését lekicsinyelj ~m. Alig hihető, hogy a propaganda tevékeny ereje oly feltétlen volna, hogy minden ellenhatással dacolni tudna. A reklámtevékenység