Iparjogi szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 11. szám - Iparjogi kérdések

34 IPARJOGI SZEMLE ség figyelmét azokra a nagyfontosságú közgazdasági érde­kekre, amelyeket az iparjogvédelmi törvények szolgálni hivatottak. A költői lendületű, niagasszárnyalású előadást, amelyet a hallgatóság mindvégig nagy érdeklődéssel kísért, kétségkívül mély benyomást keltett és minden reményünk megvan arra nézve, hogy az elhangzott szavak megszívle­lésre találnak. Az előadást egyébként lapunk vezető helyén közöljük. Dr. Fuchs Károly prágai ügyvéd Csehszlovákia versenytörvényét ismertette. A törvény, amelynek rendelke­zései a magyar tisztességtelen versenyről szóló törvény ren­delkezéseivel lényegében egyeznek, amelyek tehát ilyképpen a magyar judikatura által is igazolt helyes megoldásokat tartalmaznak, a hallgatóság nagy szimpátiával fogadta. Az előadó főleg a magyar versenytörvény rendelkezéseit bí­rálta, nem állván azonban rendelkezésére megfelelő fordítás és nem ismervén a versenytörvénnyel kapesolatos egyéb törvényes kiegészítő rendelkezéseket és a törvény által hagyott űrt kitöltő helyes irányban haladó és közmeg­elégedéssel kísért joggyakorlatot, itt-ott, érthető módon, helytelen következtetésekre jutott. A kivi'ló előadó mélyen járj fejtegetéseit és szellemes megjegyzéseit a közgyűlés élénk figyelemmel kísértő és az illusztris előadót lelkesen megtapsolta. Az előadással — reméljük — módunkban lesz még részletesebben foglalkozni. Dr. Bányász Jenő főtitkári jelentésében az Egyesületnek 1927. évi tevékenységét ismer­tette. Ezután Portellcr Tódor egyesületi pénzt; ros terjesz­tette elő pénztári jelentését. Az Egyesület a jelentést tudo­másul vette és a pénztárosnak a felmentvényt megadta. Végül dr. Bányász Jenő bemutatta az egyesületi rendeletnek megfelelő alapszabályokat. Joggyakorlat 144. Idegen sürgönye ím eégtoldatként nem használható. A nem vitás tényállás szerint felperes kb. 30 éve használja sürgönyeimként az „M" szót, azt levélpapírjain is jelzi és egy igen fontos gyártmányát is így nevezi; az , M" szó használatához tehát felperes évtizedes jogot szerzett. Ezzel szemben alperes utóbb jegyezte be cégét és abba felvel'.te a „M" szót, sőt a választott bíróság tagjainak a helyszínén esz­közölt szemlélete alapján a választott bíróság azt is megálla­pította, hogy az alperesi telep homlokzatán nagy betűkkel , M" Et. felírással van alperes telepe megjelölve, a többi cég­szövegi kitétel elhagyásával; ez pedig kétségtelenül övsze­téveszthetővé teszi alperes vállalatát a felperesével, annál is inkább, mert a felperesi vállalat közvetlen közelében van az alperes telepe és így igen könnyen előfordulhat, hogy a fel­peresnek szóló levelet, különösen távirdai értesítést alperes­hez viszik amiatt mert alperesi vállalat ,,M" Kt.-nek van jelezve és a közforgalomban, különösen a sürgönyjelzésekben a felperes mint „MV szerepel. Minthogy ily körülmények között az idézett törvény 8. §-a útját állja annak, hogy alperes a cégét úgy használja, ho?y azt a hasonló hangzású nevet használó felperesi vállalattal össze lehet téveszteni és az összetéveszthetőség kétségtelenül megállapítható alperest a „M." szónak a cégjegyzésben és minden más vonatkozásban való használatától eltiltani és a cégváltoztatás keresztül­vitelére kötelezni kellett. Nem volt elfogadható erészben alperesnek az az érvelése, hogy az összetéveszthetőség nem forog fenn, mivel a két vállalat cégjelzése különböző, mert nz összetéveszthetőséget a 8. § értelmében, nemcsak a cég­elnevezésnek hasonlósága, hanem általában az is eldönti, hogy az utóbb keletkezett versenyvállalat olyan nevet hasz­nál, amely a közforgalomban már egy másik versenyvállalat tulajdona. A. választott bíróság elnöke Dr. Neuhold Ferenci táblabíró, tagjai Farkán Vilmos és NémeiJi Ferenc Jurvtagok voltak. (Bkam. Vál. Bír. 8539—1927.) 145. Megállapítási kereset, illetve kérelem, csak a ki­zárólagos használati jogot biztosító, „belajstromozott" véd­jegyeknél terjeszthető elő. Felperes szerint minden gyógyszer­árugyáros jogosítva van már forgalomba hozott gyártmányá­nak újabb válfaját az előző gyártmányú szóvédjegyével és „Neo" jelzéssel ellátni, mert a „Neo" szócska — mellyel a gyógyszerek százai jelölteknek meg — teljesen szabad, senki által le nem foglalható. Jogi helyzetének tisztázása végett az 1890. évi II. tc. 29. §-a alapján kéri kimondani, hogy a „Neo I. C. I." szóvédjegy kizárólagos használati joga antilueticus, álta­lában gyógyszergyárlmányaira az I. G. Farbeniudustrie A.-G. által antilueticus preparátumain használt „Neosalvarsan" véd­jeggyel szemben megilleti. Alperes szerint egyedül eldöntendő kérdés, vájjon aljeres, — aki a „Neosalvarsan" védjegyének vi­tatlan birtokában van — köteles-e tűrni, hogy valaki ugyancsak antilueticus készítményeken a „Neo" rövidítést — amelyet a forgalmi körök á „Neosalvarsan" szokísos rövidítésének el­fogadtak — alkalmazza. Ez a kérdés alperes szerint sem az ö „Neosalvarsan", sem pedig az Istitutio „I. C. I." védjegyé­nek fennállását nem érinti, s így a kereskedelmi minlsz.er i széről nem dönthető el. Felperes szerint lényegtelen, hogy javára a Neo I. C. I. nincs lajstromozva, lényeges, hogy a Neo I. C. I. ha lajstromozatlan is, ebben az összetételben nem sérti a Neosalvarsan védjegyet, mert alperes javára a „Neo" szó mint ilyrn. nincs lefoglalva, csak a „Neosalvarsan" összetett szó. A „Neo" szó trhát mint ilyen, alperesnek nem védjegye. A fenti tényállás alapján a keresk. miniszter al­peres pergátló kifogásának helyt ad, mert megállapítási ke­reset, illetve kérelem, csak a kizárólagos használati jogot biztosító belajstromozott védjegyeknél terjeszthető elő. (Ker. Min. 652—1927.) 146. Korábbi védjegyhez való hasonlóság iniatt a saját kérelem a'apján már törölt védjegyet a keresk. min. hivatal­ból is törli. Peres felek 1926 okt'ber 2G-án beérkezett közös kérelmükben kérik az eljárás megszüntetését, min h"gy al­peres a jelen törlési per tárgyát képező védjegy törlése iránt intézkedett. Felperesnek a közös kérelemben előadott kérésé­hez képest, minthogy a keresetben előadott tényállás az 1895. évi XL1. tc. 3. Wbnn s/ai-ályoznft törlési ok megalapozásra alkalmas, a védjegy törlését figyelemmel az 1895. évi XLI. t.-c. 7. §-ában foglalt rendelkezésre a jelen határozat ren­delkező részében felhívott törvény alapján kellett elrendelni. (K. M. 464—1927.) 147. A lo'-sőbbeii lajstromozott védjegy a kor.-'hbi véd­jegytől valósággal különbözzék. A kamara Jury-ének az alábbi konkvét kérésben való döntőét már ismertettük. Nem lesz azonban érdektelen, ha a keresk. min. a kamara kamara nyét elfogadó vég-határozatát is közöljük. A felperesi véd­jegy főmotívuma fekete színben rajzolt „szarvasbogár" volt, az alperesi védjegy pedig vörös színű „cserebogár". Ezen két rovarábrából, így szól a min. határozat, bármelyiknek csakis megközelítőleg hasonló képe marad a vevő emlékeze­tében, míg a lényegtelenebb eltérések képe teljesen háttérbe szorul. Már pedig védjegyjogi szabály, hogy ugyanazon áru­nem megvédésére rendelt későbben lajstromozott védjegy a korábban lajstromozott védjegytől valósággal különbözzék, mert az összbenyomás megítélésénél látszólagos különbségek figyelembe nem jöhetnek. Az alperesi és felperesi védjegy karakterisztikuma, mint már említtetett a „cserebogár" és „szarvasbogár" ábra, mely egyúttal az egyetlen fömotivum, mely azonnal a vevő emlékezetébe vésődik és mely mellett a két védjegynél mutatkozó lényegtelenebb részek, mint eltéré­sek jelentéktelen szerepet játszanak. Minthogy pedig ilykép a két védjegyen az összbenyomást uraló hasonlóság az ábrák­ban megvan, mert az azokban látható rovaralakok közötti ábrái eltérés oly lényegtelen (mint csáp és szarv), hogy a közönséges vevő ^képzetében a két bogár közötti lényegtelen rajzbeli eltérések teljesen elmosódnak s így a kettő közötti kü­lönbséget a kisebb intelligenciájú vevő csakis különös figyelem mellett állapíthatja meg, ennélfogva az alperesi védjegy tör­lendő. (K. M. 4*56—1927.) 148. A „Gonosan" és „Ovosan" a keresk. min. döntése szerint nem hasonló. Nem vitás a peres felek között az, hogy úgy felperesi, mint az alperesi védjegy ugyanazon árunemre — azaz gyógyszerárura — tétetett le. Ennek megállapítása után jelen perben elsősorban határozni abban a perdöntő kérdésben kellett, hogy vájjon a felperesi „Gonosan" és a megtámadott alperesi „Ovosan" szóvédjegy között fenforog-e olyan hasonlatosság, amely az 1895. XLI. tc. 3. §-ában megál la­pított törlésnek alapjául szolgálhatna. A felhívott törvény­szakasz rendelkezése irányadóul a hasonlatosság elbírálásá­nál azt a két védjegy közötti különbséget írja elő, amit a közönséges vevő csak különös figyelem mellett vehet észre. A gyógyszerek általában orvosi rendelvény alapján szogál­tatván ki, fejlődött ki az a védjegyjogi gyakorlat, amely a gyógyszeráruk tekintetében elsősorban a magasabb intelli­genciájú orvos és a gyógyszerész különös figyelmét tekinti irányadónak annak megállapításánál, hogy két — gyógysze­részeti cikkek védelmére letett — védjegy között a hasonló­ság, illetve összetéveszthetőség mennyiben forog fenn. Tény az is, hogy a gyógyszerészeti cikkek védelmére letett védje­gyek legnagyobbrészt valami • szógyök, illetve szóképzés révén utalást tartalmaz a forgalomba hozandó gyógyszer m'nősé­gére, rendeltetésére, vagy összetéte'ére, mert csak így van módjában az orvosnak az egész világon ugyanazon la in és görög tövekre mutató gyógyszereket áttekinteni és megje­gyezni. És mert a görög és latin szógyökök igén koi la „ózott mértékben állanak rendelkezésre, tapasztalható a szinten

Next

/
Thumbnails
Contents