Iparjogi szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 1. szám - Az osztrák mintaoltalmi jog reformja

IPARJOGI SZEMLE 3 elnökének, az Egyesület 20 éves tartalmas, gazdag és ered­ményes munkáját ismertető beszédét. Az ünnepi beszédet Adler Emánuel dr. előadása követte a „Versenytörvény és védjegyjog" címen. Az illusz­tris előadó gyakorlati példákkal igazolta, hogy a verseny­törvény a verseny valamennyi kinövéseibe erőteljes kézzel belenyúlt és áttörte az egyes iparjogvédelmi törvények merev formalizmusát, amely szinte legalizálta a verseny leg­súlyosabb kinövéseit A formális védjegyjog is, úgymond, csak az üzleti tisz­tesség, a jó erkölcsökszabta korlátokon belül érvényesítheti"). Amennyiben a védjegy használata az üzleti tisztességbe ütközik, úgy a sértettnek jogában állhat az ily védjegynek a törlését kérelmezni — a használat abbanhagyását. Ameny­nyiben tehát beigazolást nyer, hogy a korábbi védjegy, amelyet bejelentő egyáltalában, nem gyártott, egy más ver­senyvállalat védjegyeként ismeretes, úgy a korábbi védjegy­tulajdonos védjegyhasználata az üzleti tisztességbe, a jó erkölcsökbe ütközik. A versenytörvény szelleme, úgymond, nem tűrheti, hogy egy formális jog lábbal tiporjon gazdasági érde­keket, hogy a korábbi bejelentő, kizárólag e tényével (a beje­lentés) tényével kisajátíthasson a maga javái-a oly értékes véd­jegyeket, amelyek közismertté tételében semmi része nem volt. Az ily versenytárs a lesipuskás szerepét töltötte be — korábbi védjegyjogaival állott lesben és vár, amíg jóhiszemű versenytársa a későbben lajstromozott, az ő védjegyéhez hasonló védjegyét, kereskedelmi tevékenységével és a rek­lámra fordított tekintélyes költséggel közismertté tette és akkor kilép az ismeretlenség homályából és korábbi véd­jegyjoga alapján kívánja az immár értékes védjegyet a maga javára kisajátítani. Azt a védjegyet, amelyet ő soha­sem használt és amely védjegyet a forgalomban, mint az alperesi vállalat származási jegyét ismerték. A német bíróság joggyakorlatából hoz fel néhány jog­esetet. A német bíróság, úgymond, valóban hivatása magas­latán állott, amidőn az üzleti jóerkölcsöt a formális jog fölé helyezte. Igen helyes a német bíróság felfogása. A véd­jegyjog nem szolgálhat erkölcstelen üzleti célokat. A tisztes­ségtelen versenyről szóló törvény tehát nemes hivatást tölt be, beleviszi az ipar jogvédelmi törvényekbe a tisztultabb erkölcsi felfogást. Végül utal arra, hogy a versenytörvény nem csupán a védjegytörvény formalizmusát töri át, hanem védelmet ad oly árujelzéseknek is. amelyek a védjegytörvény merev rendelkezései szerint egyébként törvényes oltalmat nem élveznének. Elismeréssel emlékezik meg a kamarai Zsűri-k és Választolt Bíréjságok judikatúrájáról. A Zsűri és Választott Bíróságok, úgymond, valóban hivatásuk magaslatán állanak és mintaképül szolgálhatnak a többi kultúrállamoknak. Reméli, hogy a kamarai Zsűri-k és Választott Bíróságoknak közmegelégedést *és közmegnyugvást keltő működése módot, illetve impulzust fog nyújtani más államoknak is arra, hogy a jogszolgáltatásban egyedülálló és valóban közérdekeket szolgáló intézmény törvényes alapon ugyancsak ott is meg­valósít tassék. Az előadó által felhozott fölötte érdekes jogeseteket lapunk „Joggyakorlat" rovatában ismertetjük. A közvetlen szavakkal és meggyőző érvekkel telített magasszárnyalású szabad előadást a nagyszámú előkelő közönség élénk érdeklődéssel kísérte és az illusztris előadót az előadás befejezésével lelkes ovációban részesítette. Dr. Nagy Ferenc díszelnök igen kedves és meleghangú, német nyelven tartott beszédben köszönte meg dr. Adler előadónak nagyhatású és pompás előadásban tartott beszédét. Főtitkári jelentés. Dr. Bányász Jenő főtitkár tett ezután jelentést az Egye­sület „1926. évi tevékenységéről" és ismertette az Egyesület jövő munkaprogramját. Meleg szavakkal üdvözölte dr. Faze­kas Oszkár ügyvezető-alelnököt, felolvasta a Budapesti Keres­kedelmi és Iparkamara átiratát és átadta a kamara dísz­érmét, amely kétségkívül dr. Fazekas Oszkár 18. évi főtitkári működésének méltó elismerése. Az átirat szövegét az alábbiakban közöljük: A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara az Iparjog­védelmi Egyesület húsz éves fennállásának jubileuma alkal­mából szívélyesen üdvözli ügyvezető-alelnök urat. A Kamara tudatában van annak, hogy az Iparjogvédelmi Egyesület kiváló szakmunkájával, lelkesedésével és kezdeményező akcióival lépésről-lépésre építette ki azokat a törvény­kereteket, amelyek a kereskedő- és iparosvilágnak új munka­alkalmakat, új vállalkozási lehetőségeket teremtettek, és amelyek nélkül azok meg sem valósulhattak volna, legalább is nem azokban a formájukban, amelyekben ma léteznek és érvényesülnek. Az eszmei javak iránt mind fokozódó tisz­telet, az eszmei javak megbecsülése, nemkülönben egész generációk kereskedelmi tevékenysége állal előállott nagy­gazdasági értékek az iparjogvédelmi törvények létében lelik magyarázatukat. A Kamara tehát kedves kötelességének tesz eleget, hogy akkor, amidőn az Iparjogvédelmi Egyesületet 20 éves fennállásának jubileuma alkalmából meleg szeretettel köszönti, egyúttal elismerésének ad kifejezést azon férliúval szemben, aki, mint az Egyesület főtitkára, 18 éven át kiváló szaktudásával, ügyszeretetével és lelkesedésével nagy mérv­ben elősegítette az iparvédelmi jogok megerősödését és fej­lődését. Budapest, 1926 december 9. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara: Szávay Székács főtitkár alelnök Dr. Bányász Jenő főtitkár előterjeszti a módosított alap­szabálytervezetet\ amelyet a közgyűlés egyhangúlag tu domásul vesz. PÉNZTÁRI JELENTÉS: Portellcr Tódor pénztáros beszámol az Egyesület 1925. évi anyagi helyzetéről, amely szerint az Egyesületnek 35,010.000 K bevételével szemben 33,900.000 K kiadása volt és a 1.110.000 K maradványt az 1926. évi költségvetés javára könyvelte. Schön Sándor, a számvizsgálóbizottság tagjainak jelentése alapján a közgyűlés a pénztárosnak a felmentvényt megadja. A jubiláris közgyűlés dr. Nagy Ferenc díszelnök meleg­hangú zárószavaival ért véget, akit, mint az Egyesületnek alapítása óta díszelnökét, a jelenvoltak lelkes és hosszantartó ovációban részesítették. sz> Az osztrák mintaoltalmi jog reformja Az osztrák mintaoltalmi jog, épúgy, mint a magyar, az 1858. évi december 7-iki pátensre van alapítva. A gazdasági élet követelményeinek ezen ósdi törvény már nem felel meg, miért is az „Österreichische Verband der Markenartikel­industrie", a „Standige Delegiertenversammlung für gewerb­lichen Rechtsschutz" és az „Österreichische Handelsmuseum" szaktestületek körkérdést intéztek az érdekeltekhez, mikép kívánják a mintaoltalmi jog reformját. A beérkezett vála­szokból az említett testületek irányelveket dolgozták ki egy új izlés-inintatörvény számára és azokat a szövetséges keres­kedelmi minisztérium elé. terjesztették. Ezen irányelvek sze­- rint az ízlésminta mindenféle felületi és térbeli hatást, de a színhatást is kell, hogy felölelje. Az ízlésmintákat központi halóságnál, a szabadalmi hivatalnál kellene letenni, de a kereskedelmi és iparkamarák is megtartanák az átvételt köz­, vetítő és tanácsadói hatáskörüket. Leghosszabb védelmi idő­nek 15 évet ajánlanak, mely időtartam egy öt- és egy tízévi időszakra volna osztva. Az első periódusban titkos letétel is megengedhető. Törlési, megállapítási és előhasználati kere­setek elintézésére a Szabadalmi Hivatal semmiségi osztálya, 1 illetve a Szabadalmi Bíróság lenne illetékes. A magánjogi eljárásban azonban elsőfokon a kereskedelmi törvényszékek ítélkeznének. A mintasértés jogkövetkezményekép az abba­hagyásra való kötelezés és szándékosság esetén kártérítés mondandó ki, nem szándékos sértés esetén a gazdagodás kiadására való kötelezettség is. Tudatos sértés esetén biin­r tetöjogi üldözés is. A szakkörök nézete szerint a megjelölési kényszer nehézségbe ütköznék. De nagyon ajánlatos volna az „üsterr. Muster" jelzés általánosítása és ennek tekintetbevétele a sértés tudatosságának megítélésénél. Valószínű, hogy a törvényjavaslat ezen elvek alapján a legközelebbi időben a parlament elé kerül, úgyhogy politika­mentes javaslatról lévén szó, a legrövidebb idő alatt törvény­erőre léphet. Meller Ernő. Viszonosság Csehszlovák és Magyarország állampolgárai között. A m. kir. igazságügyminiszter 557/1921. I. M. sz. nyilat­kozata értelmében Csehszlovák- és Magyarország állampol­gárai a perköltség és ítéleti illeték fedezéséül szolgáló biz­tosíték adása alól kölcsönösen mentességet élveznek, ennél­fogva alperest pergátló kifogásával el kellett utasítani és a budapesti keresk. és iparkamarát a szabályszerű eljárás foly­tatására utasítani kellett. (Ker. Min. 1047—1926.)

Next

/
Thumbnails
Contents