Iparjogi szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 3. szám - A kizárólagos használati jog és elsőbbségi jog védjegytörvényeinkben

IPARJOGI SZEMLE 11 vonatkozólag később engedélyt nyer. A zsűri a szembenálló Védjegyek hasonlóságának a kérdését megelőzőleg megállapítja, hogy törvényeinkkel és más államok törvényeivel, különösen a nemzetközi rendelkezésekkel ellenkezik az az álláspont, amely a gyógyszerkészítmények védjegyeit valamely határozói! összetételű gyógyszerre korlátozná.. Ez álláspontnak megfelelően az ugyanazon árunemeken alkalmazott védjegyes áruk rendeltetését tenné a védjegyhatóság vizsgálat tárgyává és a védjegyes áruk rendeltetésének eltérő volta esetén már megállapíthatná az egyébként hasonló védjegyek különböző, megtévesztésre alkalmatlan váltát. A zsűri, hár a maga részéről is osztja ama alperesi felfogást, hogy a védjegyoltalom nem elméleti lehetőségeket, hanem a gyakorlati élet szükségleteit védi, mégis nézete szerint a védjegyek alkalmazási teriileiének rokonvolta, főleg" azonban azoknak a nemi szervekkel való kapcsolata alkalmas lehet a megtéveszés elősegítésére. A zsűri a maga részéről is hangsúlyozza ama felfogását, hogy a gyógyszerkészítményeknél a legminimálisabb eltérések is elegendők lehetnek a védjegyes gyógyáruknak egymástól való megkülönböztetésére, hangsúlyoznia továbbá ama felfogását is, hogy bár megértéssel fogadja az eddigi gyakorlat ama megállapítását, hogy gyógyszerészeti készítményeknél az orvost, illetve a gyógyszerészt kell szakértőnek tekinietii, ezt a megállapítást mindazonáltal általánosságban még sem találja helytállónak, különösen ott, ahol megvan a lehetősége annak — ha mingyárt másodsorban is —, hogy a laikus maga vásárolhassa a védjeggyel forgalomba hozott készítményeket. E kétségkívül döntő szempontok iigyelembevétele mellett, a szembenálló védjegyes áruknak hasonlóságát kellene minden aggály nélkül megállapítani, mivel a konkrét cselben a szembenálló védjegyekkel megjelölendő áruk azonos, ligyszintón a szembenálló védjegyek teljesen megtévesztő fonetikai lialá.st keltenek a védjegyes árukat vásárlókban. Tekintettel azonban arra, hogy a szembenálló védjegyek szóképzései élesen utalnak az általuk megjelöli áruk első szempillantásra is felismerhető rendeltetésére, a kamara nézete szerint a szóvédjegyek betűiben mutatkozó minimális éltérések elégségesek lehetnek ahoz, hogy a gyógyszeráruknál megkívánt fokozottabb figyelem igénybevételével a szembenálló védjegyes árukat a laikus közönség is egy mást ól megkülönböztesse. A zsűri ugyanis a gyógyszerkülönlegességeket vásárló közönség magasabb intelligenciáját, továbbá a szembenálló védjegyeknek, elnevezéseknek, az általuk megjelölt gyógyárui,' hatását és célját közismerten, tehát érthető módon kifejezésre jutó jelentményét és végül •az általánosan használt „san" végszótagot tekintve, a szembenálló szavak, védjegyek kétségkívül azonos hanghatása dacára, a per tárgyává tett védjegyek megtévesztő hasonlóságát nem állapítja meg. A zsűri szakvéleményét a kamara magáévá tette ós így e vélemény, mint kamarai -vélemény kerül a védjegytanács, illetve a kereskedelemügyi miniszterhez, mint döntő fórum elé. (Bp. Kam. 4353—1926.) 17. Ábrás védjegyek hasonlósága. (A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara zsűrijének állásfoglalása.) Felperes keresetében az 1899. évi június hó 30-án 6155, majd 19.148 és 35.194. számok alatt megújított, egy szarvasbogárt ábrázoló védjegye alapján, a védjegynovella 3. §-ára való hivatkozással, vagyis megtévesztő hasonlóság címén kéri az alperes javára 1925. évi július hó 15-én ugyainesak csiszolóvászon és általában csiszolóáruk megvédésére a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál 49.095. sz. alatt belajstiomozott egy csere- [ bogár képét feltüntető ábrás védjegyének a törlését. 0155 4904.") A kamara a szembenálló, per tárgyává tett védjegyek hasonlóságát a maga részéről megállapítja. A felperesi és az alperesi ábrázolások eltérő volta, de általában a felperesi és alperesi védjegyem szereplő bogarak külső megjelenési alakja a kamara nézete szeriint nem alkalmas aivra, hogy azokat az áru rendes fogyasztója (háztartási alkxilmazottak) különösebb figyelem reáfordítása nélkül egymástól megkülönböztesse. A vódjegyutánzatök általános megfigyelés sze rint éppen a vevők felületes szemléletére támaszkodnak, vagyis ai'ra, hogy a vevőnek nem áll módjában összehasonlításokat eszközölni, nem látja egymás mellett az eredeti é* az utánzott árut, hanem az emlékezetébe vésődött kép után ítél, amely kétségkívül igen elhomályosult és legfeljebb bizonyos képzetet rögzít meg, amely a vevő intelliugenciájának foka szerint mind elmosódottabb. A jelen konkrét esetben kisebb intelligenciájú vevőkörről lévén szó, a vevő emlékezetébe egy szarvasbogárnak a képe rögződik meg és a szarvasbogár és ia cserebogár között mutatkozó rajzbeli eltérések emlékezetében teljesen elmosódnak. Alperes ama védekezéséi, hogy a forgalomban a csiszolópapír-árukat általában bogáralakot feltüntető ábrákkal szokták ellátni, a kamara jelen konkrét peres ügy elbírálásánál nem vette figyelembe, mivel ez általános szokás fennállása esetében is a forgalmi piacon későbben megjelenő versenytárs védjegyábrájá.val oly megkülönböztető bogáralakot tartozik alkalmazni, a/mely a forgalomban a konkurens áruknak a felcserélést lehetőségei kizárja. Végül abból a megállapított ténykörülményből, hogy a forgalomban a felperesi védjegyet „cserebogár" csiszolóvászon név alatt ismerik és keresik, a kamara az utánzásra irányuló szándékot véli felismerni, amely körülmény pedig véleményének megalkotásánál ugyancsak irányító befolyással bírt. (Bp. Kam. Zsűri, 567—1926.) 18. Szédelgő feldícsérés. A versenytársat a korábbi családnév használatától nem fosztja meg- a vitézi ranggal kapcsolatos névváltozás. Cégtörlési perenkívüli eljárás perfüggés alapja nem lehet. A választott bíróság a felek egyező előadása alapján megállapította, hogy alperes „Vadászat és Nimród" című szaklapban, annak 1926 szept. 15-iki számában azt a hirdetést, mely (a következő: „szakmáját maga (alperes) alapította", ,.a jövőben a maga neve alatt folytatja": az Andrússy úton, „de" a 9. szám alatt" kitételeket tartalmazza, közzétette. E kitételek tekintetében pedig a választott bíróság megállapította, hogy azok valótlan és a vevőközönség megtévesztésére alkalmas adaJtok lévén, a tisztességtelen versenybe ütköznek. A perfüggőségi kifogás nem volt figyelembo vehető, inert a csatolt cégbírósági vég-zósből kitünőleg felperes a cégbíróságnál alperes kiválása folytán a szükségesnek mutatkozó cégtörlés iránt indított alperes ellen keresetet, amely ] cégtörlési perenkívüli eljárás a tisztességtelen verseny miatti peres eljárástól teljesen független és perfüggés alapja nem lehet, egyébként is perenkívüli eljárás alapján a peres eljárással szemben perfüggőségi kifogás egyáltalán nem emelhető. A kereset kiterjesztésének sem látta 'helyét a bíróság, mert igaz ugyan a nem vitás tényállás alapján, hogy alperes akkor, amikor a vitézi rangot elnyerte, 1926 júniusában nevét Csókaköyre változtatta, azonban nevének a vitézi rang szempontjából történt megváltoztatása nem fosztotta meg alperest attól u jogától, hogy az üzletvilágban és az üzleti forgalomban továbbra is azt a korábbi családnevet használhassa, amely reánézve kétségtelenül gazdasági érdeket képvisel és amelyen őt az üzleti világban, szemben a még kevésbé ismeretes új nevével, általában ismerik. A választott bíróság elnöke: Neuhold Ferenc táblabíró, tagjai: Dán Leó és Binsberger Gyula jurytagok voltak. (Bp. Kam. Vél. Bír., 39.160— 1926.) 19. A végítélet hirlapi közzétételének költségeit alperessel szemben megállapító végzés ellen felfolyamodásnak nincsen helye. Az indokokból; Az 1237/1926. számú végítélet hirlapi közzétételének költségeit alperessel szemben megállapító végi zés ellen beadott felfolyamodást, mint az 1923:V. te, valamint a 23.900/1924. I. M. sz. rendelet értelmében kizártat annak érdemi elbírálásának a mellőzésével hivatalból visszautasítandó. (Bpesti kir. ítélőtábla P. IV. 13.433/3. sz. 1926.) 20. Felfolyamodásnak nincs helye azon az alapon, hogy a Választott Bíróság szakértők meghallgatása nélkül döntött és az ítélet indokolása a per tárgyává nem tett hirdetést is érintette. Az indokokból: A megtámadott ítélet indokolásából kétségtelenül kitűnik, hogy a bíróság a C. alatti hirdetésre csak a: (dperes eljárásának jellemzésére hivatkozott, de a C. alattit el nem bírálta, afölött nem döntött, következéskép az alperesnek fé]folyamodása, hogy az ítélet túlterjeszkedik a felperes kérelmén, mert a nem kért C. alatti tekintetében is döntött — merőben alaptalan. (Bpesti kir. ítélőtábla. P. IV. 13.945/1. sz. 1926.) 21. Felíolyamodás azon az alapon, hogy a bíróság a felet meg nem hallgatta. Az indokokból; A felfolyamodással élő felperes jogi álláspontja szerint a kereset tárgyában, a választott bíróság megtámadott ítéletével anélkül döntött, hogy a felperes az összes — mind az öt — előkészítő irata tartalmát előadta, s illetve előadhatta volna. A felperesnek ez a támadása azonban sikertelen. A felek előterjesztései és a perbeli cselekmények tekintetében irányadó tárgyalási jegyzőkönyvek tartalma szerint a választott bíróság a felfolyamodó felet meghallgatta, sőt eskü alatt is kihallgatta; és a tárgyalási jegyző-