Iparjogi szemle, 1926 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1926 / 9. szám - Hathatósabb oltalmat a magyar ipari munkának

IPARJOGI SZEMLE 35 és erősen kiemelkedik a kanna egyéb megjelölései közül. Az alperesi védjegyes áru, bár teljesen eltérő felírásokat, ábrázolásokat mutat, a cég nevét olvasható módon tünteti fel, a bíróság megállapítása szerint mégis alkalmas a közönség megtévesztésére. Az ítélet utal arra, hogy a kannák egyforma nagysága, alakja, az alperesi kannán ugyancsak egy nagy krokodil állatnak, hasonló helyen, piros színben] való kiemelése teljesen kimerítik a megtévesztésre irányuló szándékot. E hasonló momentumok mellett az alperesi cég még a „Vacuum" szót is alkalmazza a kannáin és pedig vezető szó gyanánt, a kanna külső képének összbenyomását uraló formában. Tette ezt azzal az indokolással, hogy a „Vacuum" szó árunév. Ezzel szemben a bíróság megállapítja, hogy a „Vacuum" szó a felperesi vállalat cégének vezérszava, a felperesi vállalat áruit „Vacúum" név alatt ismerik és keresik és így annak származási jegye lévén, a legteljesebb védjegyoltalmat élvezi. (Németország, Rg. M. & W: 1926. 10 11.) 183. A Kathreiners Kneipp-Malzkaffee csomagolása és színezése jellegzetes külsejénél és színezésénél fogva törvenyes oltalom alatt áll. A német bíróság a kérdéses csomagolásnak még a megjelenési formán túlmenő oltalmat adott azáltal, hogy a doboznak csupán az egyik oldalai utánzó versenytársat iá elmarasztalta azzal az indokolással, hogy a doboz, a csomagolás összbenyomásának az elbírálásánál figyelembe veendő a doboz valamennyi oldalának külön-külön szemlélése által előálló összképe, \agyis úgy, amint az a vevő elé kerülhet. Tehát nem csupán az az összkép, amelyet a doboz felmutatásával az utánzói varázsol elénk, a bíróság elé, hanem az az összkép, amelyet az utánzó a vevőnek mutat, amidőn az utánzatot vételre kínálja, amidőn a vevő megtévesztésére törekszik. (Németország). 184. Az árucsomagolások hasonlóságának az elbírálásánál az áruk anyaga, színe, alakja és ára nem bír jelentőséggel. Az a tény, hogy a per tárgyává tett csomagolások hasonlóak, mindkettő a női szépségápolás szolgálatában áll, az áruk háromszögletű dobozokban kerülnek forgalomba és a dobozok tetején egy női fej és monogram látható); •— már megállapítja a szemben álló védjegy-áruk megtévesztő hasonlóságát. (Ausztria, H. G. 23. 4. 2fi. Internationale Bericht. 1926. 7.) 185. A Meissen-i porcellánáruk védelme. A német bíróság az úgynevezett „Meissner Zwiebelmustef"-é\ készült és „Dekor Meissen" felírással ellátott porcellánáruk forgalomba hozatalát a Kaotliehe Porzejlarmanufaktur meissen-i cég üzleti érdekeibe ütközőnek találta. Nem kifogásolta azonban az áruknak „Meissner Zwiebelmuster" megnevezéssel a „Keramisches Adressbuch"-ban való hirdetését, mivel e könyv szakkönyv jelleggel bír és így nem alkalmas arra, hogy azok olvasóit az áru származását illetőleg megtévessze. (Németország, Rg. 416/25. 1926. Markensehutz und Wettbewerb 1926. 9.) 186. A jogosítvány, még ha áruformában is jelenik ineg, akkor sem lehet tárgya a védjegyoltalomnak. Az „Epo" név alatt kibocsátott színházi jegyeknek ingyen, vagy kedvezményes árban való átvételére jogosító utalván)/ nem védjegyes áru. (Ausztria, Bon. F. H. u. V. 52843—1926J 187. A családnévből alkotott védjegyek hasonlóságának megítélésénél is a pia'con előbb létezett gazdasági alany védjegyjogai figyelmen kívül nem hagyhatók. A panaszlott cég által használt „Hobécurc" és „Hobetreuse" likőr-márkák a panaszos „Hobé" családnevének és egyben szóvédjegyének oltalmi körébe esik és így védjegyjogait sérti. Más szóval a védjegynovella 3. §-a megelőzi a védjegytörvény 5. szakaszát. (Ausztria, 0. Ger. 107/24. Verwaltungsgerichtshof 33/7—1926.) 188. „Hobé" — „Ho-vé" hasonló. A konkrét ügyben a Ka murai Választolt Bíróság ugyan nem hozott ítéletet, alperes azonban egyességben kötelezte magát, arra, hogy a Ho.. . és Vé... családnevek rövidítéséből alkotott „Ho-Vé" szójegy használatát abbahagyja. (Bpkam. Vál. Bír. 22889—1926.) 189. A gazdasági értéket képező családnevet egymagában kizárólag a korábban létező cég használhatja. Azonos családés keresztnév mellett az azonos keresztnév elhagyandó. A nem vitás tényállás szerint a felperes cég 1885. év óta mint közkereseti társaság és 1908. óta mint részvénytársaság használja a „Kugler Henrik utóda Gerbeaud" cégmegjelölést, Kngler P. Henrik alperes pedig cégét 1922. augusztus 30-án jegyeztette be a budapesti kir. törvényszéknél „Kugler F. Henrik" cégmegjelölés alatt; alperes cég tulajdonosaként Kugler F. Henrik van bejegyezve, míg- a cégnek másik két tulajdonosa Szegő Andor és Schlötzer Gyula bejegyezve nincsenek és csupán mint csendes társak működnek; alperes cég ugyanolyan barna csomagolású papírban árusítja cukorkáit, mint a felperes cég és a cukorkadobozokra ragasztott vignettákon a „Kugler F. Henrik" megjelölést használja olyképpen, hogy a „Kugler" szó nagyobb betűkkel, alatta pedig az „F. Henrik" szavak kisebb betűkkel írvák; felperes pedig cégét akként használja, hogy a körben elhelyezett „Kugler" és „Henrik" szavak közé átírja a „Gerbeaud" szót. Nem vitás az sem, hogy az alperesnek anyakönyvileg bejegyzett neve: Kugler Ferenc Henrik Antal. II. A nem vitás tényállás szerint alperes teljes neve: Kugler Ferenc Henrik; címkéin és egyéb üzleti megjelenésében alperes a „Kugler F. Henrik" cégmegjelölést használja, még pedig a címkéin úgy, hogy a „Kugler" szó feltűnően nagyobb betűkkel, alatta pedig az „F. Henrik" szavak kisebb betűkkel vannak írva. A felperes régi cége a „Kugler Henrik Gerbeaud" címkéket használja. A vásárlóközönségnek, amely az alperes áruját veszi, ennélfogva az alperes címkéin elsősorban a nagyobb betűkkel írt „Kugler" szó tűnik fel és azután a „Henrik" szó, minthogy köztudomású és közismeretes a felperesi cég „Kugler Henrik" megjelölése, az F. betű alig tűnik fel a felületes szemlélőnek, minélfogva kétségtelen, hogy az alperes cégét, mely Kugler F. Henriknek nevezi magát, a felperes cégével feltétlenül össze lehet téveszteni. Erre mutat egyébként az alperes által felhívott V. ügynöknek tanúvallomása is, aki azt. vallotta, hogy habár a vevőknek mindig meg szokta mondani, hogy az alperes cég, nem a régi Kugler-cég, hanem új alakulat, mégis össze szokták a két céget téveszteni, és a vevők az alperes cége helyett az újabb megrendelésnél gyakran a felpereshez fordulnak. — Minthogy a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. tc. 8. §-a értelmében senki sem használhatja nevét, vagy cégét vállalata körében úgy, hogy ennekfolytán vállalatát hasonló hangzású nevet, vagy céget használó más versenyvállalattal össze lehet téveszteni és e részben elegendő az, ha a fenforg-ó körülmények mérlegelésével az • összetéveszthetőség kétségtelenül megállapítható, aminthogy az a jelen esetben tényleg fenforog, a választott bíróság nem bocsátkozott annak vizsgálatába, hogy az alperes cégének a felperesével való összetévesztése tényleg előfordult-e, hanem a 8. §-nak megfelelően úgy találta, hogy alperesnek nem áll jogában a cégét „Kugler F. Henrik" megjelöléssel használnia, mert ezzel alkalmat ad arra, hogy cégét a felperes cégével összetévesszék és ehhez képest alperesnek cégét a panasz tárgyává tett „Henrik" szó elhagyásával kell a 8. $ értelmében használnia. Egyébként úgy találta a választott bíróság, hogy annak nincs is elfogadható magyarázata, hogy alperes három keresztneve közül miért, használja a Ferencet megrövidítve és miért használja a második keresztnevét, hacsak nem azért, hogy a közönségben azt a hitet keltse," hogy az ő vállalatának mégis van valamelyes köze a felperes vállalatához; ez azonban a törvény idevonatkozó szakaszába ütközik. Minthogy pedig a választott bíróság az összetéveszthetőség kritériumát abban is fenforogni látta, hogy alperes a „Kugler" nevet címkéin feltűnően kidomborítva használja, ezért úgy rendelkezett, hogy a jövőben alperes családi nevét és a Henriken felül választandó más keresztnevét csak egyforma nagyságú betűkkel és úgy használhatja, hogy a „Kugler" szónak kidomborodnia a többi mellett nem szabad. (Bpkam. Vál. Bír. 19.318—1926.) 190. „Beszerzési áron alól". „Önköltségi áron". „Gyári áron". „50%-os árleszállítás"- Az ország megcsonkítása, az üzleti forgalom nagyfokú hanyatlása, az aránytalanul súlyosabb közterhek, az üzleti tőke megfogyatkozása, nemkülönben a féktelen és gyakran egyenlőtlen eszközökkel folytatott versenyküzdelem, a magyar kereskedelmet és ipart súlyos válságba sodorta. — A zsűri a mai súlyos gazdasági helyzetben nyomatékkal hangoztatja, hogy a .rosszhiszemű, a nagy általánosságban hangoztatott reklámszólamokkal („Beszerzési áron alól", — „Önköltségi áron", — „Gyári érőn", — ;,50%-os árleszállítás") folytatott kíméletlen verseny, az indokolatlan áron alóli eladások, létalapjában támadják meg a tisztességes és becsületes eszközökkel dolgozó magyar kereskedelmet . és ipart. — E versenyeszközök alkalmazása egészségtelen és erkölcstelen, mert versenyző üzleti eljárásának, kereskedelmi illetve ipari tevékenységének egyedüli létalapja a vásárlóközönség, illetve a versenytársak megtévesztése, megkárosítása. — E rendkívüli idők megkövetelik az üzleti tisztesség alapján álló kereskedő- és iparosérdekeltség szolidaritását, mert egyedül ez a szolidaritás teszi lehetővé a magyar kereskedelem és ipar számára a becsületes erkölcsi alapon nyugvó megélhetés és érvényesülés lehetőségeit. — Az üzleti tisztesség alapján álló magyar kereskedelem és ipar állást foglal az észszerűtlen, indokolatlan és rosszhiszemű verseny ellen, mert az ily versenynek nem a szabad áralakulás, nem a szabad verseny adja létalapját, hanem a reklámszédelgéseknek mindmegannyi fajtkája: a silány minőségű áruk olcsóbb — és így a valóságnak meg nem felelő árai, a megtévesztő kirakati árak, a szemfényvesztő üzelmek, egyszóval a közönség rosszhiszemű megtévesztése. — A zsűri nyomatékkal ad kifejezést ama felfogásának, hogy az ily megtévesztő adatokat