Iparjogi szemle, 1926 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1926 / 8. szám

IPARJOGI SZEMLE 31 motívumokat megkülönböztetett, jellegzetes alakba kell öntenie. Vezotőgondolat mindenkor, hogy a későbbi védjegytulajdonos arra törekedjék, hogy védjegye a már létező védjegyektől élesen megkülönböztethető legyen. Ennek lehetősége pedig az „általánosan használatos motívum" mellett is feltétlenül adva vau. A ruhaáruk védjegyeként alkalmazott két ábrát, amelyeken ülő helyzetben egy asztalon azonos helyzetben varr egy szabólegény, jobb kezében magasan tartva a varrótűt, a bíróság hasonlónak találta. Mindkét védjegy-ábra ugyanis elrendezésében és poziturájában azonos képet rögzít meg a vevő emlékezetébe. (Kg. II. 179—25. M. & W. 1926. V.) Kaszáló leány kaszaárukon hasonló megítélés alá esik. (0. L. G. Hamm. M. & W. 1926. V.) 147. „Aspirin" — „Transpiriu"; Aspirin — Coffospirin megtévesztő módon hasonlóak. A szóvédjegyek hasonlóságának elbírálásánál a szembenálló szavak hangzása, grafikai megjelenése és értelme, mint egyenrangú tényezők mórlegelendők. Mindenkor a vevő emlékezetébe vésődő kép a döntő momentum. Általában a gyógyszerészeti készítményeknél is e szempontok irányadók. A konkrét ügyekben a „spirin" végszótaguak tulajdonított a bíróság különös, az emlékezetbe vésődő karaktert. Döntő súllyal bírt végül az a körülmény is, hogy az újabban lajstromozott „fiatalabb" védjegyek („TranspíHn", „GoSospirin") a már általánosan ismert, népszerűségnek örvendő „öreg", jól bevezetett márkára támaszkodnak, holott módjukban állhatott volna védjegyeiknek más, kevésbé ismert végszótagokkal való összepárosítása. Nem feltétlenül szükséges a már jól ismert védjegyekhez hasonló szóösszetételek kiválasztása, összepárosítása. A közönség ily esetekben könnyen abban a tévhitben lehet, hogy az újabb szóképzés a régi, általa már ismert gyógyárunak egy újabb variánsa, — a hasonló szóvédjegyek egy és iigyanabból a vállalatból származnak. (Hasonló álláspontot foglalt el a magyar védjegyhatóság is. Aspirin — „Acipirin".) Ama védekezés, hogy a forgalmi piacon későbbpn megjelenő versenytárs, kénytelen a forgalmi élet szokásait figyelembe venni és alkalmazni, semmiesetre sem értelmezhető úgy, hogy az általánosan bevezetett, ismert és keresett márkákhoz hasonló végzetű, vagy kezdő szótagokból mindenkinek jogában állhat újabb szavaknak a kreálása. Kizárólag- a jogos, jóhiszemű és általános használat folytán szabaddá vált szótövek állanak a szakma rendelkezésére és ezek is a maguk szűk korlátai között. (Ausztria: Bm. f. M. u. V. 1925. 78.677—50/M; Bm. f. H. u. V. 110.860—G. R/2— 1925.) 148. Egy kereskedelmi szövetségnek óvása egy gyáros ellen, amennyiben annak eljárása a szövetség tagjait létérdekükben támadja meg — a jó erkölcsökbe ütközik. A gyáros cikkeinek értékesítése céljából közvetlenül a fogyasztókhoz fordul. A/ érdekeiben sérelmet szenvedő szövetség e gyárossal szemben kimondja a bojkottot. A bíróság a szövetség ez eljárását a jó erkölcsökbe ütközőnek tartja, mivel a fogyasztókhoz a gyáros az árut oly árban juttatta, amely a viszonteladók érdekeit egyáltalában nem sértette. Egyedüli előnyt nyújtott, a vevők közvetlen, gyors kiszolgálását. E ténykedése pedig a versenytörvény szempontjából kifogás alá nem eshet. (Rg. II. 168—25. M. & W. 1926. V.) 149. Csomagolások hasonlóságának a megállapításánál • az egyik felület megtévesztő hasonlatossága is elegendő. A színösszetételek különös jelentőséggel bírnak. Mellettük az egyéb rajzok, figurális motívumok teljesen eltörpülnek. (Ausztria, T. B. 4. f.) 150. Ajándéktárgyak osztogatása megtévesztő, ha az eladási árak egyébként a piaci árnál magasabbak. Kézenfekvő ily esetben, hogy az ajándéktárgyak ára a többi tárgyak, áruk eladási árába be van kalkulálva. (Németország. I. B. 4. f.) 151. „Felvilágosításként közöljük, hogy cégünk K—Z— réggel semmi néven nevezendő összeköttetésben nem áll"- A körlevélnek idézett kitétele homályos és különféle, a versenytárs hitelét súlyosan érintő magyarázatokra adhat okot. Tisztességtelen verseny. (Németország. I. B. 4. f.) 152. A befeketítésre irányuló plakát aláíróinak egyetemleges felelőssége. — „Auch eine andere korrupté Bank glaubte, es sei der Zeitpunkt gekommen ihre stiirkste Konkurrenz zu vernichten" szöveget tartalmazó felhívás aláírói felelősek a burkolt, de. az érdekelt körök által ismert versenyvállalat ellen intézett támadásért. Egyesek ama védekezése, hogy a felhívásban annak aláírásakor az idézett kitétel bent nem foglaltatott, nem szolgálhat mentségül. Igaz ugyan, úgymond az ítélet, hogy a versenytársak nem kötelezhetők általában arra, hogy nevük jogosulatlan használata ellen tillakozzanak. E kötelezettség azonban ott kezdődik, ahol a versenytörvényben hangoztatott jó erkölcs azt előírja: ahol a névhasználat a versenytárs befeketítésére irányul. (Ausztria.) 15:!. A viszonteladó előtt tett oly nyilatkozat, hogy a/ átadott áru utánzat, nem mentesít a rosszhiszeműség vádja alól. Fokozza a gyáros büntetőjogi felelősségét, ha az utánzat magán az árun meg nem állapítható, ha a viszonteladó az alkalmazottakat kioktatja az utánzat eltitkolására. (Kg.) 151. A versenytárs jóhírnevét súlyosan érintő és a lapokban is közölt büntető ítéletnek a terjesztése a jó erkölcsökbe ütközik. A magát önállósító alkalmazott K. és S. cég alatt folytatta üzleti tevékenység-ét. A volt munkaadója sikkasztás miatt feljelentést tett ellene. Az elsőfokú bíróság az alkalmazottat elmarasztalta. A marasztaló ítéletet a volt munkaadó bekékeeruzázza és K. és S. cég széljegyzettel elküldi az alkalmazott által tőle elcsábított vevők címére. Az alkalmazottal a II. fokú bíróság felmenti. Alkalmazott tisztességtelen verseny címén feljelentést tesz a volt munkaadója ellen. A bíróság a volt munkaadónak a saját üzleti érdekében kihasznált tevékenységét, a lapoknak a tőle elpártolt vevők részére való megküldését az üzleti tisztesség- szempontjából kifogásolja. (Rg. II. 415—24. 1925.) 155. Óva intek mindenkit, hogy x—y céggel üzletet, avagy szerződést kössön, mivel ez a cég hazug, a szerződést nem teljesíti, lánckereskedést űz. Nyilvánosságra hozom üzelmeit, nehogy a versenytársak hasonlóképpen járjanak. E közlemény a maga egészé'ben egy peres ügyből kifolyólag tudatosan valótlant állít, így tehát erkölcstelen. A bíróság szabad mérlegelés alapján állapítja meg, hogy e közlemény abbahagyását kimondja-e, függetlenül attól, hogy vájjon az ítélet mily hatással lesz panaszlottra. A bíróság arra való tekintettel, hogy panaszlott a vele üzleti összeköttetésben álló versenytársát ily aljas eszközökkel kívánta leteríteni és annak vevőkörét a maga, a purifikátor számára megnyerni, panaszlottat bírság terhe mellett a cselekmény abbahagyására kötelezte. (Rg! II. 558—24/1925.) 156. Az alkalmazott által közzétett hirdetésért a munkaadó felelős. Külföldi lapban közölt hirdetésért is felelősségre vonható a versenytárs. A munkaadó kötelessége, hogy peres ügyből kifolyólag ítéletben megállapított módon hirdesse áruit és hirdetési ügyekben eljáró alkalmazottját megfelelően instruálja. Az alkalmazottnak ténykedéseiért tehát a munkaadó felelős. A zürichi lapokban közölt hirdetésért is a belföldi cég felelős, mivel a hirdetések közlése az ő utasítására és érdekében történt. (Oberlandsgericht, Hamburg, VII. Z. 276—25/1925.) 157. Az alkalmazott elcsábításánál a versenytárs eljárása mérlegelendő. Nem minden „csábítás" ütközik a jó erkölcsbe. E tétel, hogy t. i. az alkalmazott elcsábítása már egymagában véve tisztességtelen verseny — leltél lenül még nem áll g. Az uralkodó jog az alkalmazottnak szabad mozgást biztosít. Az alkalmazottak egyenesen reá vannak utalva arra, hogy az egyik vállalatnál szerzett tapasztalataikat hasonló versenyvállalatnál értékesítsék. Nem is szabad elítélnünk, ha jobb elhelyezésüket a versenyvállalatnál keresik. Époly kevéssé szabad azonban a verseny vállalatot elítélnünk akkor, ha kiváló munkaerők keresése közben a más-más vállalatoknál dolgozó alkalmazottak munkaerejét vállalata javára igyekszik értékesíteni. A tisztességtelen verseny, a jó erkölcsbe ütköző eljárás, magatartás ott kezdődik, ahol a versenytárs célját, tervszerűen és illoyális eszközök igénybe vételével igyekszik érvényesíteni. (Németország. 1. B. 4.1'.) 158. Üzleti titok nyilvánosságrahozása a jó erkölcsbe ütközik. Az alkalmazott, amennyiben a titkot reábízták, a titokbantartási kötelezettség őt csak a szolgálati viszony tartania alatt, terheli, s kifogástalan eszközökkel szerzett ismereteit más üzem körében, avagy a saját vállalatában felhasználhatja. Az üzleti titok nyilvánosságrahozatala azonban már az üzleti jó erkölcsöket érinti. (O. L. G.) 159. A megtévesztő cégtoldat használata esetében hivatalból az egész cég törlendő. (Kamniergerieht, Németország.) 160. Ábrás védjegyek hasonlóságának az elbírálásánál az emlékezetben maradó kép az irányadó. Két marhafejet és egyéb mellékmotívumokat ábrázoló védjegyből a két marhafej vésődik a vevő emlékezetébe. („Zweirindersense"). E vezérmotívumnak a felhasználása éppen ezen oknál fogva háttérbe szorítja az egyél), kétség-kívül az utánzás elpalástolását célzó mellékmotívumoknak az alkalmazását. (Verwaltungsgeriehtshof. I. B. 4. f.) 161. „Was ein junges Madchen vor der Ehe wissen muss". E könyveim oly szuggesztív erővel hatott, hogy rövidesen 50.000 kíváncsi megvette. Pedig vsak konyharecepteket tartalmazott. Mindazonáltal a versenytársak panasza sikertelen volt. (Németország. I. B. 4. f.)