Iparjogi szemle, 1925 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 8. szám - A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara III. Kongresszusa Brüsszelben

Budapest, 1925 október XIX. évfolyam, 8 szám IPARJOGI SZEMLE Megjelenik minden hó l én, mint i „MAGYAR GYÁRIPAR" / „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" tagjai rendes melléklete. ÉmmmT W *^ "W V "W _ ^ tagsági járulékul kapják. Az eszmei javak, az üzleti tisztesség, szabadalmi-, védjegy-, minta-, szerzői-, név- és cégjog oltalmát szolgáló folyóirat AZ „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" KÖZLÖNYE Szerkesztik: DR- BÁNYÁSZ JENŐ, az egyesület főtitkára, D« FAZEKAS OSZKÁR, az egyesület ügyvezető alelnöke SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST VI, PODMANICZKY UCCA 49 - TELEFÓN : 64-01, 123-18 KA Nemzetközi Kereskedelmi Kamara III. Kongresszusa Brüsszelben Dr. Belatini Braun Zoltán előadása Június 21—27 között folyt le a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara brüsszeli kongresszusa, melynek főtárgyát ugyan Európa gazdasági újjáépítése képezte, de azért a kereskedelmi élet minden terén és így az iparjogvédelem terén is igen jelentős tárgyalások folytak és fontos határozatok hozattak. A kongresszus méretei impozánsak voltak, 28 állam 727 delegátussal vett részt és ezenkívül a Nemzetek Szövetsége, a Német Jóvátételi Bizottság és több más nemzetközi intézmény is képviselve volt. A 727 delegátusból az Egyesült Államok egymagukban 246 delegátust küldtek ki és az iparjogvédelem tárgyalásai alkalmával hatalmas, kitűnően szervezett és fegyelmezett delegációval vett részt. Feltűnt még az olasz delegáció aktivitása és kitűnő szervezete, de ép úgy érezhető volt az amerikai szupremácia: amit akartak, azt keresztülvitték. A magyar delegációt dr. Gratz Gusztáv v. b. t. t. vezette, akinek személyisége és körültekintése lehetővé tette, hogy a magyar delegáció ott, ahol lehetett, sikereket ért el. Az iparjogvédelmet magyar részről előadó képviselte. Az iparjogvédelmet a kongresszus kereskedelmi bizottsága tárgyalta és a tárgyalások során igen heves harcok voltak, főleg az Egyesült Államok és Olaszország képviselői között. Az üléseken eleinte a francia Nicolle és Tirman, utóbb a belga Capitaine elnökölt. A tárgyalandó anyag igen terjedelmes volt, amenynyiben a párizsi egyezmény módosítását célzó három külön javaslat került tárgyalás alá és pedig a berni iroda, a Nemzetközi Kamara javaslata, továbbá az amerikai delegáció javaslata, amelyet közvetlenül az ülés kezdete előtt osztottak szét, úgyhogy a bizottság tagjainak, annak beható tanulmányozására alkalmuk sem volt. Ezen előadás keretén belül csupán néhány legfontosabb módosítással fogok foglalkozni, egyrészről az idő rövidsége, másrészről azon okból, mert a szóbanforgó kérdésekben a végleges döntés a Hágában, a legközelebbi napokban tartandó konferencián fog történni. Mindenekelőtt kiemelem, hogy Amerika indítványára a párizsi konvenció szövegének technikai beosztása, igen helyesen, olykép módosíttatott, hogy a szabadalmakra és védjegyekre vonatkozó intézkdések teljesen elkülöníttettek. Az elsőségi határidő a szabadalmakra nézve 18 hónapban, a védjegyekre és mintákra nézve pedig 6 hónapban állapíttatott meg. Ezen határozat Amerika indítványára jött létre, élénk harc után. A leghevesebb harc a konvenció 4. szakaszának a) pontja körül folyt. Ezen szakasz ugyanis a bejelentés tényével megszerzett elsőség jogával szemben védi a harmadik személyek jogait. Ez olykép módosult, hogy a harmadik személyek jogaira vonatkozó intézkedés kimaradt az új szövegezésből, miből kifolyóiaga bejelentő a bejelentéssel abszolút jogot nyer, minden tekintet nélkül harmadik személyek jogaira. A gyakorlatba vétel elmulasztása esetére azon határozatot hozták, hogy ez a tény nem lehet ok a szabadalom megvonására, hanem csupán kényszerengedély engedélyezésére. A konvenció 10. szakaszához a Nemzetközi Kamara — nyilván francia befolyásra — oly kiegészítést ajánlott, hogy hamis származási megjelölésnek tekintendő oly árumegjelölés, mely valamely borterméknek oly regionális vagy földrajzi megjelölését tartalmazza, mely helyi vagy más okokból az illető termék reputációjának az alapját képezi. Ezen kiegészítést az amerikai delegáció indítványára, nagy vita után — a franciák egyedüli szavazata elenóben —, elvetették. Az 1911. évi washingtoni konferencián a konvencióba az az intézkedés iktattatott be, hogy a konvencióhoz tartozó államok polgárai részére a tisztességtelen verseny ellen védelem' biztosíttassák. A kongresszus azon a nézeten volt, hogy ezen általános klauzula elégtelen s ennélfogva a tisztességtelen verseny definícióját találta szükségesnek megállapítani. Ezen definíció szerint tisztességtelen verseny körébe tartoznak mindazon cselekmények, amelyek a közönség megtévesztését célozzák, melyek a kereskedelmi tisztesség körébe ütköznek, továbbá amelyek általában a törvénnyel, a kereskedelmi szokásokkal és méltányossággal ellenkeznek. A madridi egyezményhez többek között azt a módosítást javasolták, hogy bármely ország törvényhozása elrendelheti a védjegyek gyakorlatbavételi kényszerét. Ha ezt a javaslatot elfogadják, úgy természetesen a halálharang kondult volna meg a deffenzív védjegyek felett. A magyar delegátus javaslatára ezen indítványt egyhangúlag elvetették. Ezenkívül még számos kisebb-nagyobb jelentőségű módosítás eszközöltetett az Unió-szerződéseken, amelyekre a bevezetésben körülírt okokból nem kívánok kitérni. Mindenesetre örömmel kell üdvözölni azon tényt, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara, ez a hatalmas intézmény, egyik főfeladatának ismerte el az iparjogvédelem fejlesztését s ezen célra a világ legkiválóbb szakerőit állította be munkatársai sorába.