Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)
1944 / 2. szám - Konszernjogi kérdések
93 vény 223. §-át, amely megmondja, hogy mi a szövetkezet. Ha tehát ő a termelőszövetkezeteket meg akarja fosztani kereskedői minőségüktől, akkor megfosztja őket szövetkezeti minőségüktől is. És ebben az esetben választani kell a magánjogi társaság és a magáncélú egyesület kategóriái közül. Meggondolva természetesen, hogy mit jelent erre a társas vállalatra a jogi személyiség hiánya (magánjogi társaság) és az egyesületi jog megkötöttsége. Vizsgáljuk most egyenként Gébertnek a termelőszövetkezetek elkülönítését indokoló érveit. 1. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek nem űznek ipart, hanem csupán termeléssel foglalkoznak és így a kereskedelmi jogi szabályok „korlátai között" való működésük nem oly természetes, mint a hitel- vagy fogyasztási szövetkezeteké. Hogy pl. a tejszövetkezetek és központjuk „nem űznek ipart", hanem csupán termelnek, azt nem merném olyan kategorikusan kijelenteni. A feldolgozott" tej értékesítése, ha a kisipar körét meghaladja, kereskedelmi ügylet (Kereskedelmi törvény 259. § 6. pont) s ennek folytán nemcsak a tejszövetkezet, hanem minden mezőgazda, aki ezt teszi — kereskedő! 2. A mezőgazdasági szövetkezetek jellegzetességei felépítésben mélyreható különbséget mutatnak fel a többi szövetkezetekkel szemben. Azok az alapos fejtegetések, amelyekkel Gébért & termelőszövetkezetek jellegzetességét igyekszik kidomborítani, végeredményben a szövetkezet differentia specificajára utalnak. Mert nemcsak a termelő-, hanem valamennyi szövetkezetnél megtaláljuk a cselekvő tagokat. S ahol nincs a tagok részéről „közreműködés vagy a szövetkezeti vállalat igénybevétele" (szerző szavaival élve: ahol a tagnak a társasági tevékenységhez való viszonya passzív), — ott nem is állunk szövetkezettel szemben. De nem lehet szembeállítani a termelőszövetkezetet a többi „kereskedelmi jellegű" szövetkezettel a „foglalkozási jelleg" alapján sem. Az ipari szövetkezeteknek épúgy csak a hivatásos iparos (asztalos, cipész, szabó stb.) lehet a rendes tagja, mint a halászszövetkezetnek a hivatásos halász. 3. A kereskedői minőségből eredő előnyök a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szempontjából nem jelentősek, ellenben annál hátrányosabb helyzetbe sodorja őket az uzsora és általában a kizsákmányoló műveletek tekintetében ez a minőségük. Messze vezetne annak kimutatása, hogy a kereskedelmi jog szabályai és a kereskedelmi társasági forma sem a szövetkezetekre, sem pedig egyetlen kereskedőre nézve sem jelentenek „korlátokat" és nem „nehezednek teherként" reájuk. Hiszen köztudomású dolog, hogy a mi kereskedelmi törvényünk immár a világ legliberálisabb kereskedelmi jogát tartalmazza. Amely amidőn egyrészt még mindig hirdeti és érvényesíti a