Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 2. szám - Konszernjogi kérdések

90 Az ily üzelmekkel szemben a jelenleg érvényben lévő jogszabályaink is oltalmat nyújtanak, amikor megtagadják a jogsegélyt az ilyen, a jóerkölcsbe ütköző ügyletektől. Sőt, mint kifejtettem, talán túl messze is megy bírói gyakorlatunk, amikor például a közgyűlési határozatot már azon az alapon érvényteleníti, hogy annak hozatalában ellentétes érdekű részvényes is résztvett és nem vizsgálja azt, hogy a határozat a társaságra nézve káros-e vagy sem. E tekintetben, mint mondottam, az olasz magánjogi kódex idevonatkozó rendelkezését tartanám helyesnek. E visszaélésekkel szemben tehát az orvoslás már a jelenleg érvényben lévő jogunkban is megvan. Csak az a kérdés, hogy nem késik-e el az orvosság, nem vesz-e túlhosszú időt igénybe a visszaélések reparálása. E célból kétirányú rendelkezést látnék helyesnek. Az egyik az, hogy úgy, amint ez már a biztosítóvállalatoknál, úgyszintén a Pénzintézeti Központ tagjainál, tehát az ország összes jelentős pénzintézeténél ezidőszerint is megvan, a közgazdaság szempontjából nagyobb jelentőséggel bíró kereskedelmi és ipari vállalati részvénytársaságoknál is vezettessék be a kötelező és évenként legalább egyszer megtartandó könyvvizsgálat. Ezenkívül pedig gondoskodni kellene a közgyűlési határozatok megtámadása iránti perek és általában a konszernviszonnyal kapcsolatos mindennemű per soronkívüli intézéséről. Nem tudom, nem lenne-e célszerű e pereket a kartelibíróság mintájára valamely, a legfelsőbb bíróság kebelében működő és az ideiglenes intézkedés jogával is felruházandó külön bírói szerv hatáskörébe utalni. Ebben az esetben e bírói szerv előtt ugyanúgy, mint a kartellviszonyok körében, az arra rendelt hatóság közérdekű keresetet is indíthatna, ha valamely konszernviszonnyal kapcsolatban az állam, vagy a közgazdság érdekeit látná veszélyeztetve. A konszern körében gyakran előfordul az is, hogy a konszernvállalat kötelezi magát arra, hogy a konszernvezető kívánságára bármikor elhatározza feloszlását és felszámolását, vagy pedig a konszernvezető vállalattal vagy valamely más vállalattal való fúzióját. Ha az ily megállapodás érvényességét vizsgáljuk, természetesen eleve kikapcsoljuk azokat a megállapodásokat, amelyek a közgyűlés jóváhagyása nélkül köttettek. Ezek a megállapodások ugyanis már azért is érvénytelenek, mert a társaság feloszlása vagy egyesülése kérdését nem lehet a közgyűlés hatásköréből elvonni. Csupán az a kérdés tehát, hogy a részvénytársaság közgyűlése érvényesen határozhatja-e el a társaság feloszlását vagy fúzióját arra a jövőbeli esetre, ha azt akár a konszern vezető, akár valamely más harmadik személy valamely későbbi időpontban kívánja. Annak, nézetem szerint, nincs jogi akadálya, hogy a közgyűlés a társaság feloszlását vagy fúzióját valamely feltétel bekövetkezésétől