Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 2. szám - Konszernjogi kérdések

83 befolyása alá kerül. Természetesen a törvényhozó szuverén joga az, hogy mit nevezzen el konszernnek. Célját azonban csak akkor érheti el, ha az ilyen elnevezésnek van valami értelme, mert csak akkor tud a definíció alapján a gazdasági életben szükségesnek és üdvösnek látszó intézkedéseket megtenni. Hogy pedig a német törvény e definíciója nem érte el célját, az világosan kitűnik abból, hogy e definícióval nem tud mit kezdeni. Elrendeli ugyan, hogy a mérlegben külön ki kell mutatni a konszernvállalatokkal szemben fennálló követeléseket és tartozásokat, de egyébként semminő érdemleges konzekvenciát sem von le a konszern fennállásából. Ennek okát abban találom, hogy a német törvény helytelen szemszögből nézte a vállalati tömörülés kérdését, amikor a konszern szabályozására elhatározta magát. Az, hogy a vállalatok egységes vezetés alá kerülnek, önmagában véve még éppúgy nem tenné szükségessé ennek jogi szabályozását, mint az a sok-sok millió egyéb élet jelenség, amelyet kifejezetten, vagy hallgatólagosan tudomásul veszünk anélkül, hogy azok jogi szabályozásának szükségét érezzük. Az a tény, hogy valamely vállalat egy másik vállalat döntő befolyása alatt áll, önmagában még ugyancsak nem teszi szükségessé a jogi szabályozást. Hiszen a részvénytársaságnál mindig kell lennie egy kialakult rész vény többségnek, amely a vállalat vezetésére és irányítására döntő befolyással van. Hogy az így kialakult részvénytöbbség egy vagy több kézben van-e, az igazán nem bír jelentőséggel. A kérdés csak akkor kezd érdekessé válni, amikor ez a többség döntő befolyását úgy érvényesíti, hogy az uralma alatt álló társaság elsősorban nem a saját társasági céljait szolgálja, hanem azokat az attól idegen célokat, amelyeket e többség reá diktál. Ezek az idegen célok nem kell hogy feltétlenül károsak legyenek a társaságra, sőt helyes erkölcsi és üzleti elvek mellett a konszern vezető, mint főrészvényes, bizonyára nem fogja úgy irányítani a saját céljai érdekében sem a társaságot, hogy azt megkárosítsa. Hiszen az ő érdeke is azt kívánja, hogy a társaságot úgy használja fel a saját céljaira, hogy az amellett e társaság érdekeinek is előnyére váljék s ezzel a társaságnál bírt érdekeltségében rejlő vagyoni értéket növelje. De a konszern döntő kritériuma mégis az marad, hogy a társaság vezetésénél és irányításánál elsődlegesen nem a társasági célok, lianem idegen célok, a fölötte uralkodó konszernvezető saját céljai érvényesülnek. Kizárólag ez az, ami indokolttá teszi a konszern jogi szabályozását. Ha ebből a szempontból nézzük a dolgot, akkor a konszern fogalmából elesik az úgynevezett holding társaság és az investment trust társaság. Ezektől ugyanis távol áll az, hogy az érdekeltségükbe tartozó társaság céljaitól idegen cél vezesse őket. Az ő érdekük teljesen egybeolvad az uralmuk