Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 2. szám - A háborús jogalkotás és a váltóköveteléssel kapcsolatos jogviszonyok szabályozása

70 kívánta leküzdeni. E törvény meghozatalára ugyanis azért volt szükség, mert az érvényben lévő váltótörvényünk nem ismerte a vis maiort, mint olyant, mely a váltói cselekmények foganatosítása alól mentességre adna jogalapot, miértis ezt az említett törvényben kellett kimondani.6 Az említett előérzet az akkoriban a Balkánon folyó háborúval kapcsolatosan állt elő, amidőn is a váltójogok érvényesítése a háború okozta vis maior folytán veszélyeztetve volt.7 Bár a törvény meghozatala után nemsokára kitört világháború igazolta ezt az óvatosságot és gondosságot, mégis, miután a törvény a vis maior fogalmát nem fejtette ki részleteiben, szükség volt és van olyan jogszabályra, amely ilyen esetben a váltón alapuló jogok gyakorlása tekintetében intézkedik. A törvény által adott meghatározás tulajdonképpen ténykérdés, melyre nézve a bíróság dönt. Egyébként ezt az álláspontot tette magáévá a genfi egységes törvény is (54. §), mely a bírói döntést csak két irányban korlátozza: 1. az állam által történt jogintézkedés, 2. oly esemény, amely a váltói cselekmények végrehajtásában a váltóbirtokos személyét éri, amelynek azonban a vis maior fogalmi ismérve szerint széles körre kiterjedő, elháríthatatlan akadálynak kell lenni. Amikor tehát az állam moratóriumi, vagy devizagazdálkodási rendeletek által a váltókövetelések érvényesítését meggátolja, akkor az általa vis maiornak elismert helyzet figyelembevétele alapján cselekszik. Ebből következik, hogy a moratóriumi rendeletek a háború okozta kivételes helyzetekben az erőhatalom, a vis maior fennforgásának olyan megállapításai, amelyek a rendeletek által konkréten meghatározott helyzetre és ennek a rendeletben meghatározott időtartamára vonatkoznak. Ennek megszűntével, melyet ismét a vonatkozó rendeletek e 1912:LXIV. tc. 1. §. „Ha a váltó bemutatása vagy az óvás feltétele a megszabott határidőkben elháríthatatlan akadályba ütközik (erőhatalom esete), ezek a határidők meghosszabbíttatnak." 7 „Az a háború, amely Bulgária, Görögország, Montenegró és Szerbia közt egyrészről, Törökország közt másrészről kiütött, továbbá a nevezett országok közül egyeseknek ennek folytán kihirdetett moratóriumok azzal a veszéllyel fenyegetik a mi gazdasági köreinket, különösen a hazai pénzintézeteinket és egyéb váltóbirtokosokat, hogy elveszítik azokon a váltókon alapuló kereseti jogaikat, amelyeket nevezett országokban fizetés végett bemutatni és óvatolni kellene. A váltójog egységesítése tárgyában Hágában 1912. évi július 23-án kelt és Magyarország részéről is aláírt nemzetközi egyezményhez tartozó egységes váltójogi szabályzat 53. cikke megfelelő rendelkezéseket tartalmaz a vis major esetére. Minthogy azonban ennek az egyezménynek aláírása 1913. évi július 31-ig nyitva maradt és ilykép törvényhozási elintézése, valamint megerősítése csak e határidő után történhetik, ennélfogva a fentemlített bajok orvoslása végett szükséges, hogy törvényhozásunk az említett rendelkezéseket ideiglenesen külön törvénnyel megalkossa. Ily törvény nemcsak a mostani háború következtében mutatkozó bajokat orvosolná, hanem az erőhatalom váltójogi hatásának általános szabályozásával váltójogunk régen érzett hézagát is kitöltené." (Az 1912. évi LXIV. tc. miniszteri indokolása.)