Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 1. szám - Új rendelet a zálogleveles kölcsönök visszafizetéséről

33 inkább a rendelet ellenében. Hol van a szegényebb sorsú munkásságnak és parasztságnak ilyen ingyenes jogi tanácsadás rendszeresítve magas képzettségű független bírák részéről?! A magam részéről kettős irányban szólalok fel ebben a cikkben: az egyik a jelenlegi helyzet kapcsáni állásfoglalás, a másik de lege ferenda a teendők megbeszélése. Az az álláspontom, hogy a jelenlegi helyzet is már a felhívott 68.300/1914. I. M. rendelet 12. §-ának olyan tág értelmezése, amely messze meghaladta a rendeletalkotó intencióit. A rendeletnek helyes interpretálását — a mai helyzet feltárása mellett — jó volna, ha a törvényszéki elnökségek megkérnék az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályától és annak megfelelően újból szabályoznák a cégbíróságoknál beosztott törvényszéki bírák „konzultációs prakszisát". De lege ferenda a 12. § 4. bekezdésének módosítását kívánnám olyan értelemben, amely lehetővé teszi, hogy az ügyvédi hivatást valóban az ügyvéd töltse be és a bíró maradjon meg a tisztes bírói hatáskörben, vagyis az ügyek jogászi igazságos elbírálásában. Ezzel jelentékeny mértékben segítenénk az ügyvédek helyzetén és ugyanakkor eltávolítanánk a bírák szobájából azt az elemet, amely semmiesetre sem odavaló. Dr. Walton Ágoston Üj rendelet a zálogleveles kölcsönök visszafizetéséről. 1. A záloglevelek és más kötvények kibocsátásának alapjául szolgáló, külföldi pénznemben fennálló és így bekebelezett kölcsönökre az adósok a kötött devizagazdálkodás bevezetése, nevezetesen a transzfermoratórium-rendeletnek nevezett 6900/1931. M. E. sz. rendelet hatályba lépése óta fizetést csak olymódon és mértékben teljesíthetnek, hogy az esedékes annuitásokat pengőben letétbehelyezik a kibocsátónál. 1933 óta csak évi 5% kamat és a megállapodásszerinti járulékok letételének van helye. (450/1933. P. M. sz. r.) Maguk a kibocsátók a kamatra ugyancsak évi 5%-os letételt eszközölnek a Külföldi Hitelezők Pénztáránál. Mindkét letételnél az átszámításra a letételkori hivatalos árfolyamok az irányadók (6900/1931. M. E. sz. r. 1. és 3. §), de ha ez alacsonyabb volna a lejáratkori árfolyamnál, akkor ezt az utóbbit kell alapul venni (16.300/1933. M. E. sz. r. 1. §). Ezen az árfolyamon (papírárfolyam) történik a letétel akkor is, ha a követelés arany dollárban, vagy a dollár meghatározott időpontbeli pénzlábra utalással van meghatározva (7600/1933. M. E. sz. r. 1. §). Egyéb külföldi valutára szóló aranyzáradékos tartozásnál a leteendő összeget az érmeparitás alapulvételével számítják ki. — Ha az ily kölcsönnel terhelt ingatlan végrehajtás alá került, akkor az árverési vételárnak bírói felosztásakor 3