Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 1. szám - Bányászati kisajátítás

29 Véleményünk szerint ez a következtetés téves. Egyetértünk Magyarosyval abban, hogy a ,,használat végett" (a német szövegben: zur Benützung) kifejezés alatt — miként ezt már a wieni Verwaltungsgerichtshof 1899. évi október hó 27-én kelt határozatában1 kifejtette — „bányaüzem céljaira való felhasználásit (zur Benützung für Bergbauzwecke) kell érteni, de ez a kifejezés nemcsak a gazdasági célt jelöli meg, hanem egyúttal jogi műértelemben vett használatot is jelent. Hogy ez valóban így van, azt leginkább történeti magyarázat útján lehet kimutatni. A mult század elején és közepe táján — amikor a francia, porosz és osztrák bányatörvényt megalkották — az volt az általános felfogás, hogy az esetek túlnyomó számában a bányavállalkozónak csak ideiglenesen, átmeneti jelleggel lehet szüksége egyes földterületekre.2 A bányászati kisajátítás alapja a bányaműveléshez fűződő közérdek s minthogy a bányaműveléshez (az akkori felfogás szerint) általában nincs szükség a föld tulajdonjogára, hanem csak annak hosszabb-rövidebb ideig tartó használatára, ezért a közérdeken túl menne egy olyan szabályozás, amely tulajdoni kisajátítást biztosít a bányavállalkozónak a tulajdonos akarata ellenére is. Alátámasztja ezt a felfogást még az, hogy a mult század közepe táján — a mai erősen univerzalisztikus jogszemlélettel ellentétben — a legerősebb individualisztikus jogszemlélet uralkodott, amelynek megfelelően az egyéni jogok korlátozására csak jóval szűkebb körben kerülhetett sor, mint ma. Éppen ezért az Általános Bányatörvény is — ha már közérdekből be kellett avatkozni az egyén jogaiba és a tulajdonost kötelezni kellett, hogy földjének használatát a bányavállalkozónak engedje át, — igyekezett a földtulajdonos érdekeit a lehető legmesszebb menően megvédeni azáltal, hogy a tulajdoni kisajátítást elvileg nem engedte meg, hanem csak a földtulajdonosnak nyújtott lehetőséget arra, hogy bizonyos esetekben az ingatlan tulajdoni átvételét követelhesse. Hogy az Általános Bányatörvény 98. §-ának rendelkezését nem lehet úgy magyarázni, miszerint az tulajdoni átengedést is jelenthet, az legjobban kitűnik akkor, ha e § rendelkezéseit összehasonlítjuk az egykorú jogalkotásokkal, így különösen az 1810. évi francia és az 1865. évi porosz bányatörvénnyel.3 Az összehasonlításból megállapítható, hogy a használatra való kisajátításra vonatkozó álláspontjával az osztrák bányatörvény 1 Budwinski: Sammlung der Erkenntnisse des Verwaltungsgerichtshofes, 1899. évfolyam, 1112. oldal. 2 V. ö.: Haberer—Zecímer: Handbuch des österreichischen Bergrechtes, 316. old. s Erre a hasonlóságra már Gustav Schneider is felhívja a figyelmet „Studien aus dem österreichischen Bergrechtes" c. munkájában.