Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 5. szám - A svájci utazói törvény. 2. [r.]

276 térítés. Imperative elrendeli a 13. §, hogy a munkaadó köteles az utazónak az utazással szükségszerűen egybekötött minden kiadását megtéríteni, beleértve a lakhelyén kívül felmerülő teljes ellátást is. (1. bek.) 80 81 A költségmegtérítésnek meghatározott napidíjban („diéta") való átalányozását megengedi a T., feltéve, hogy az valóban fedezi valamennyi szükséges kiadást; tiltja ellenben a költségmegtérítésnek akár a fixumba, akár a jutalékba egészben vagy részben való betudását. (2. bek.) Ha az utazónak több munkaadótól van megbízása, akkor a költségmegtérítés a megbízókat — más írásbeli megállapodás hiányában — egyenlő részben terheli. (3. bek.) Az utazónak joga van legalább havonta előre kérni költségmegtérítési előleget; a fennmaradó többlet legkésőbben minden hó végén elszámolandó és kiegyenlítendő. (4. bek.) Az utazó csupán a komoly és a főnök érdekében valóban szükségesnek mutatkozó költségeit jogosult felszámítani, tehát azoknak szükségszerűeknek vagy legalább is célszerűeknek kell lenniök. Ebben a keretben felmerülhetnek bizalmas természetű kiadások is, melyek ugyancsak a főnököt terhelik, ha azokat az utazó joggal tartotta szükségeseknek és hasznosoknak.82 A költségmegtérítésnek napidíj alakjában való átalányozása megengedett ugyan, de annak reálisnak kell lennie és semmiesetre sem tekinthető végleges elszámolásnak — csupán akkor, ha az valóban fedezi a költségeket.83 Az igazolt többletköltséget az utazó utólag feltétlenül követelheti, ellenben a megtakarított összeget nem tartozik visszatéríteni, sőt ez a javadalomnak egyenesen megengedett formája, úgyhogy kártalanítás esetén ezt is felszámíthatja az utazó. Ahhoz, hogy az utazó egyidejűleg több megbízó részére dolgozzék, feltétlenül szükségesnek tartjuk valamennyi megbízónak előzetes írásbeli hozzájárulását annál is inkább, mert a so Nemcsak az utazó, hanem bármely más alkalmazott részére is köteles a munkaadó az üzlethelyiségen kívül felmerülő, szükséges kiadásait külön megtéríteni. Lásd sv. köt. tv. 338. § 2. bek., amely ugyan csupán a munkaeszközökre és anyagbeszerzésre vonatkozik, de per analógiám minden külön kiadásra ki van terjesztve. A „totális" és „cogens" költségmegtérítés az egész törvénynek sarkköve, mondja Meister (id. c. 74. old.). si A „minden" kiadást a svájci szakirodalom szinte túlzott bőkezűséggel állapítja meg. így ezek közé sorozza nemcsak az útiköltséget, lakást és ellátást, hanem az üzletfelek megvendégelését, posta, távirat és távbeszélő költséget, reklámot, stb. Sőt, — fejtegeti Meister — még azt sem lehet kizárni, hogy az utazó a főnöknek számítsa fel egy-egy szolid szórakozás költségét is, mert valóban nem lehet kívánni az utazótól, hogy vacsora után azon nyomban szobájába vonuljon és lefeküdjék. (Id. c. 75. old. 32. jz.) Részünkről ennek a bőkezűségnek a magyar gyakorlatba való átültetését nem tartjuk kívánatosnak. 82 Meister ugyanott. 83 Pl. napi 10—12 frank átalány semmiesetre sem elegendő, jelenti, ki Meister (76. old.).