Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 5. szám - A svájci utazói törvény. 2. [r.]

273 amikor a megbízó a vele közölt ügyletet elfogadja, illetve nyomban vissza nem utasítja. A jutalék tehát ezekben az időpontokban már az utazó javára írandó.01 Mivel a jutalék — hazai jogunk szerint — az ügynöknek általában szokásos díjazási módja, az jár neki külön kikötés nélkül is, hacsak a felek egyéb díjazási módban nem állapodtak meg; előzetes meghatározás nélkül a helyben szokásos mérvű jutalék fogja az ügynököt megilletni.02 De a jutalékigény keletkezésének előfeltétele, hogy az ügylet valóban az ő közvetítésének eredménye legyen, vagyis az ő tevékenysége és az ügylet létrejötte között meglegyen az okozati összefüggés. Ellenben nem elegendő pusztán az ügyletkötő felek megnevezése, sőt összehozása sem, világosan kikötött ellenkező megállapodás hiányában.63 A már megnyílt jutalékot mérsékelheti a bíróság, ha azt túlzottan magasnak találja, de nem hivatalból, hanem csak kérelemre és csak a kifizetés megtörténte előtt.04 Nem szűnik meg az utazó igénye a jutalékra, ha az általa közvetített ügylet teljesítése utóbb lehetetlenné válik oly okból, mely, — bár vétlenül — de a munkaadó személyében vagy érdekkörében következik be.05 Az utazó által közvetített ügyletet a főnök nem köteles akceptálni, ha azonban fontos ok nélkül utasítja vissza, a jutalék fizetését nem tagadhatja meg. Az ok alapos vagy alaptalan voltát vitás esetben a bíróság dönti el; alapos pl., ha a főnök értesül a megrendelő insolvenciájáról vagy rossz információt kap róla, de esetleg az is, ha a megrendelőnek üzletileg rossz híre van, pl. úgy ismerik őt, hogy ,,szekánt", „sikanőr", igyekszik kibújni kötelezettségei alól, kifogásolni szokott pusztán azért, hogy a vételárat leszorítsa stb. Nem alapos ok, ha a megbízó előzékenységből stornírozza az ügyletet vagy azért, mert az árut máshol jobban tudja értékesíteni, vagy ha nem megfelelő árut szállít és a vevő joggal kifogásolja és rendelkezésre bocsátja, vagy nem tud teljesíteni, mert a gyáros nem szállított neki és így tovább.00 6i Elvileg tehát közömbös, hogy az áru mikor szállíttatik és hogy a vételár mikor folyik be, az utazó tevékenysége ezzel befejeződött. Így Meister id. c. 62—63. old. G2 V. ö. Brachfeld id. c. 101. old. es Állandó bírói gyakorlat. Lásd K. P. VII. 5695/1937. Grill 1938. Dtár 549. old., P. II. 3179/1940. Grill 1941. Dtár 436. old., P. VII. 5221— 1937. Grill 1938. Dtár 550. o. Más az eset az alkusznál, ahol elegendő a felek összehozása, lásd Mtj. 1602. §. (,,A szerződéskötésre kínálkozó alkalom közlése.") Mtj. 1605. § 2. bek. és 795. sz. E. H. 65 Mtj. 1559. § 1. bek. ee Lásd K. P. IV. 9210/1926., P. II. 1466/1929. V. ö. Brachfeld id. c. 108—109. old., aki helyesen jegyzi meg, hogy az utazó hibájára vissza nem vezethető ügyleti esélyek az ő jutalékigényét nem érintik. 18