Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 5. szám - Az európai jogtudomány mai helyzete

269 nak: olyan nagy magán jogászok, mint Donellus, vagy nemzetközi jogászok, mint Albericus Gentilis. Jean Bodint, a modern közjognak és a szuverenitás fogalmának megteremtőjét Párizsban az 1572-i Bertalan-éjszakán, csak csoda mentette meg a legyilkolástól. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a szellem bátorsága, amelyre nemcsak a jogtudománynak, hanem minden tudománynak egyaránt szüksége van, a vallásháborúk kaotikus idejében hiányzott volna. VI. Az Európa tudományos szellemiségét ma fenyegető veszedelem nem a teológia, avagy valamely újabb filozófiai metafizika oldaláról, hanem az egyre több tért nyerő technikai szemlélet felől fenyeget. Most más vonatkozásokban kell a jogtudománynak a maga pozícióját megvédelmeznie. Mi jogászok nem vagyunk sem teológusok, sem filozófusok, de nem akarunk tisztán technikusok sem lenni. Mi védekezünk az alárendelt hangszerelés (subalterne Instrumentalisierung) ellen, éppúgy, mint annak idején a teológiától való függőség ellen. Mi igenis meg akarunk maradni tudománynak és jogtudománynak is. így töltünk csak be egy olyan feladatot, amelyet helyettünk az emberi szellemnek semmiféle más formája vagy rendszere el nem végezhet. Mi őrizzük annak a racionális emberi létnek alapját, amely a jog alapelveit nem nélkülözheti. Ezek az alapelvek : a személyiség tisztelete, a fogalmak és intézmények logikája és következetessége iránti érzék és a rendszeres eljárás követése. Ez az a magasztos hivatás, amely reánk van bízva ma Európában, sokkal inkább, mint bármikor. Befejezésül szeretnék egy vallomást tenni, amely Savigny idézett tanulmányának nem a törvényhozásra, hanem a jogtudományra gyakorolt hatására vonatkozik. Miben áll annak a rendkívüli hatásnak titka, amelyet ez az írás nemcsak Németországra, hanem egész Európára gyakorolt? Milyen mély forrásokból merítette a szerző az erőt egy ilyen, még most is — a kaotikus világháborúban is — érvényesülő, nemcsak külső, hanem benső sikerhez ? Savigny fejtegetései a gondolattartalom tekintetében egyáltalában nem egyszerűek és lenyűgözők. A nyelvezet és stílus minden szépsége ellenére is a figyelmes olvasó nyomban észrevesz feltűnő ellentmondásokat. ígfy Savigny a folyamatosan növekvő, teremtő népszellem szavát hirdeti és mégis ő lett a szoros értelemben vett történelmi iskolának, vagyis egy olyan irányzatnak megalapítója, amely végeredményben antikvárius és archeológus tudományossághoz vezetett és amelynek az élő népszellemmel való érintkezését csak igen nehezen lehet felfedezni. Ezért nem lehet egyedül Savigny utódának, Puchtának, szűk látókörét felelőssé tenni. A jog és nyelv közötti párhuzamnak, amely Savigny-nál döntő