Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 5. szám - Az európai jogtudomány mai helyzete

267 V. Hogy mit végezhet el ez az önmagáraeszmélés a jogtudomány hivatása és méltósága érdekében, egy nagy példa igazolja. Savigny példájára gondolok. „Vom Beruf unserer Zeit für Gesetzgebung und Rechtswissenscliaft" című, 1814-i tanulmánya éppen a mi témánkat boncolja. Ez a tanulmány nem ugyan időhözkötött részleteiben, de alapfelfogásában ma még időszerűbb, mint keletkezésének idejében; alapjában véve pedig sokkal időszerűbb és sokkal pozitívabb, mint Kirchmann negatív pesszimizmussal átitatott hírhedt előadása. Ha Európáról beszélünk, helyes, ha konkrét neveket említünk; a nagy európaiak listáját állítjuk fel, hogy így a fogalom meghatározható tartalmat kapjon és ne maradjon csupán sokatjelentő programm. Ügy érzem, kevés olyan név van, amely több joggal érdemelné meg, hogy erre a listára felvegyük, mint Savigny neve. A lotharingiai német nemesi családnak ez a fia európai hatású és tekintélyű jogász és történész volt. A római jog tudományának újraélesztője és egyben a „népszellem" tanának, amely szerint a jogot és a nyelvet a népszellem alakítja ki, megteremtője; az úgynevezett történeti iskola alapítója és ugyanakkor a modern nemzetközi magánjog úttörője; átfogó tudású tudós és egyben nagy világias, előkelő úr. Egyáltalán nem véletlen, hogy éppen Savigny volt az, aki ,,Vom Beruf unserer Zeit für Gesetzgebung und Rechtsivissenschaft" című 1814-i tanulmányával megadta a tudomány méltó válaszát nemcsak az akkori időnek, hanem, megelőzve korát, a mai helyzet kiélezett problematikája számára is. A Savigny értékelése körül kiélesedett vita évtizedek óta nem tudott nyugvópontra jutni. ,,Mi nekünk Savigny'• — kérdezte már 30 évvel ezelőtt a szabadjogi mozgalom egyik képviselője és a feleletek mintha mind negatívabbaknak látszanának.6 Egy széles körben gyökeret vert felfogás szerint Savigny 1814-i tanulmányával más gyakorlati eredményt nem is ért el, mint hogy megakadályozta a német magánjog kodifikációját majd egy évszázadig, bár mégsem akadályozhatta azt meg véglegesen. Emellett a jogtörténeti fejlődésben egyszerűen a helytelen oldalon állt; és vitathatatlan sikerével végeredményben csak a professzoroknak a magas minisztériumi bürokrácia feletti pyrrhusi győzelmét érte el. Ez az általánosan elterjedt felfogás a 19. század végének perspektívájából keletkezett, mely csak a pozitivisztikus jogtudomány létjogosultságát ismerte el és amely a jog fejlődését a törvényhozó gépezet folyton fokozódó pontosságával tévesztette össze. Mindig arra hivatkoztak, hogy Savigny csak az akkori időknek törvényalko6 L. Hans Thieme: Der junge Savigny, a Deutsche Rechtswissenschaftban, 1942. 53. 11.